TIZENHÁRMAN A TIZENHARMADIKON

A Barangoló Közhasznú Egyesület és a Végegyházi Sporthorgász Egyesület 2020. szeptember 19-én rendezte meg a Nagy Ho-Ho-Horgászkupát, immár tizenharmadik alkalommal.

Ez a horgászverseny már a barangoló alakulása óta várja a horgászat szerelmeseit. Akkor még évekig a Száraz-ér partján nagy ho-ho-horgászkodtunk, vagy a zsilipnél, vagy a tűzoltólejárat mellett. Sajnos a Száraz-ér végegyházi szakasza évek óta szörnyű állapotban van. Alig van benne víz, benőtte a nád és a sás, a kevés víz felületét is ellepte a zöld moszat. A Végegyházi Sporthorgász Egyesületnek hála, mégis meg tudtuk-tudjuk rendezni ezt a hagyományos versenyünket, hiszen 2010 óta nem csak közösen szervezzük ezt a „horgászküzdelmet”, de 2015 óta a Végegyházi Horgásztóra tehettük át verseny-helyszínünket.

A történelmi események ecseteléseként itt kívánom megjegyezni, hogy tíz esztendeje, 2010. szeptember 18-án, az akkor III. Nagy Ho-ho-ho Horgászkupa megrendezése után gyűltek össze a végegyházi horgászok és szimpatizánsai a régi Barangoló Gyűjteményes Házban, s alakították meg a Végegyházi Sporthorgász Egyesületet.

Nagy nap tehát ez a mai, hiszen a sporthorgászok tíz évesek. Bár sajnos a ma délutánra tervezett, jubileumi ünnepi közgyűlésük a vírushelyzet miatt elmaradt, a Nagy Ho-Ho-Ho Horgászkupára összegyűltek a horgászok a Végegyházi Horgásztó partján. A tizenharmadik versenyre éppen tizenhárman jöttek el. 

  

  

A résztvevőket Horváth László köszöntötte, aki elmondta a verseny szabályait is. A horgászat egy darab úszós készséggel történik, a horgászat alapvető szabályainak betartásával. A kezdeti hagyományok szerint ezen a versenyen csak a kishalak számítanak, melyeket kifogás után szákban, vödörben őrzünk a mérlegelésig. A versenyt az nyeri, aki tömegre a legtöbb kishalat fogja. Ha a súly megegyezik, akkor a kevesebb darabszámmal rendelkező versenyző nyer. Természetesen a horogra akadt méretes pontyot vissza kell engedni, a versenybe nem számít bele.

 

 

  

A részletek megbeszélése után következett a helyek kisorsolása. Minden versenyző a verseny győztesének járó vándorkupából húzhatta ki versenyhelyének számát. Ezután már mindenki kipakolhatott a sorsolt helyére, s pontban 8 órakor lódíthatta mindenki pecabotját, akkor indult a verseny. Természetesen mindenki nagy reményekkel indult neki a versenynek, s volt, akinek már a kezdetekkor kapása is volt. Megjöttek az első halacskák. Persze nem mindenkinek.

 

 

  

A szeptemberi hűs reggelen kicsit didergősen várakoztak az árnyékos oldalon jó szerencséjükre a horgászok, s vágyakozva nézték a túlpartot, ahol sütött a nap. Persze abba nem gondoltak bele, hogy ott pedig pont a szemükbe sütött volna a nap.

  

 

  

Volt egy olyan időszak, amikor úgy tűnt, minden második helyet szerencséltetik a halak. Ez a közbülső helyen ülők nagyon nehezményezték. Volt, aki sűrűn jövő kapásaival csak nagyon pici halakat fogott. Volt, akinek ritkán volt kapása, de akkor nagyobbacska dévér vagy kárász akadt a horogra.

 

 

  

Izgalmakra is sor került, amikor a csuka pont akkor kapta el a keszeget, amikor az egyik versenyző bevágott. A kishalat sikerült ugyan kifogni, de a csuka nehezen mondott le róla, s ez a keszegen maradandó nyomokat hagyott. És még mindig volt, aki semmit sem fogott.

 

 

  

Volt, aki a jó tanácsokkal látta el szomszédját, volt, aki horgásztörténeteket mesélt. A túlsó parton horgászókat is figyelemmel kísérték, hiszen ott nemes halra horgásztak a kilátogatók. A verseny négy órája tehát senkinek sem volt unalmas, s kiderült az is, ahogy melegedett az idő, a halak egyre ritkábban jelentkeztek. Így hát már senki sem panaszkodott a hűvösre.

 

 

  

A déli harangszó elhozta a verseny végét, jöhetett a mérlegelés. A szerencsésebbek csak úgy zúdították a kishalakat a mérlegelő szákba. Volt, aki csak néhány halat mérlegelt, de elégedetlen senki sem volt.

 

  

Hiszen a szerencse forgandó, s a horgászathoz nem csak tudás kell, de Fortuna segítsége is. Mérlegelés után természetesen minden hal visszakerült a tóba, s a nagy ijedelmek után már biztosan megnyugodva falatoznak a vízben. Jöhetett tehát az eredményhirdetés.

 

  

A XIII. Nagy Ho-Ho-Ho Horgászverseny I. helyezettje, így Végegyháza község Nagy Ho-Ho-Ho Horgásza Fábián István lett a 2020. évben. Így egy évig ő őrizheti a verseny vándorserlegét. A mai verseny érdekessége, hogy Fábián István a sorsolás előtt nagyon szerette volna a 13. helyet kihúzni. Sajnos csak a 12. helyre ülhetett, de ez is szerencsés helynek mutatkozott.

II. helyezett Kovács Kinga, III. helyezett Kovácsné Molnár Tünde lett. Mindhárom helyezett az oklevél és az érem mellett arany-, ezüst- vagy bronzhalacskát is kapott.

  

A felnőtt versenyzők között egy gyerekversenyző is volt, Szabó Márk, aki egy szákot kapott ajándékba a későbbiekben kifogott halai számára.

 

  

Az eredményhirdetés után frissen főtt virslit ettünk, s közben még tovább beszélgettünk, sőt már a következő évi versenyre készültünk.

A XIII. Nagy Ho-Ho-Ho Horgászverseny segítői, támogatói: Horváth Judit, Horváth László, Kovácsné Molnár Tünde és Mikula István.

Jövőre a tizennegyedik versenyre várjuk horgászainkat, s milyen jó lenne a Száraz-érnél.

Horváth Judit