Újra cukorgyártás Mezőhegyesen???

A 2011. május 20-án Mezőkovácsházán megtartott Állás- és Képzési Börzén sajtótájékoztatót is tartottak. Itt kérdeztük Simonka Györgyöt, Békés megye 7. választókerületének egyéni országgyűlési képviselőjét az utóbbi hetek legizgalmasabb híréről.

Van-e esély a Mezőhegyesi Cukorgyár újranyitására?

Első körben észlelhettük, az Európai Unióban most cukorhiány alakult ki, méghozzá azért, mert kívülről, harmadik országból nem tud olyan mennyiség beszállítódni, mint amit az elmúlt időszakban megszoktunk. Az EU-ban 2015-ig a cukorkvóták le vannak osztva, addig nem nagyon látok esélyt, hogy a cukoripar nagyobb léptékben be tudjon indulni Magyarországon. Viszont a más országoktól való kiszolgáltatottság nem tartható, és gondolkozunk azon, hogy lehetne egy cukorgyárat felépíteni. Sajnálatos módon Mezőhegyesen csak a kultúrája és a termőföldje maradt meg a feldolgozónak. Az, ami régebben Mezőhegyesi Cukorgyár néven működött, ma már teljes mértékben elavult.

 Ahhoz, hogy egy cukorgyár itt vagy bárhol Magyarországon fel tudjon épülni, ahhoz minimum 50 milliárdos beruházásra van szükség, komoly beruházásra, komoly befektetésre van szükség, még akkor is, ha megnyílik a lehetőség arra, hogy európai uniós források is rendelkezésre álljanak, akkor is maximum 50 %-ban fog rendelkezésre állni. Mégis azt gondolom, hogy ezen dolgozni kell, hogy 2015-ig, mire megnyílik a lehetőség arra, hogy Magyarország ismét cukorrépából újra cukrot tudjon termelni, addigra készen kell álljanak a terveink, és esetlegesen még készen kell álljanak az épületeink is. Sajnos ameddig a kvótát nem kapjuk meg, addig pályázati forrást nem is kaphatunk. Innentől kezdve csak kizárólag saját erőből tudja ezt valaki megvalósítani. Mi tovább gondoltuk a helyzetet. Talán a fenntarthatóságát egy ekkora üzemnek az is növelné, hogyha megújuló energiával párosítanánk, ugyanis nálunk, a Dél-Békési térségben rendelkezésre állnak azok az állattartó telepek, amelyek kellő mennyiségű istállótrágyát tudnának biztosítani a biogáz erőművekhez. Amivel megint csak tudnánk segíteni ezt a munkát. Másik lehetett volna az etanol üzem, de ezt, mint tudjuk, nem támogatják, illetve az állattartók irtóznak is tőle, méghozzá azért, mert már így is a gabonaárak elszabadultak és magasak, és hogy ha még egy etanol üzem is be tudna indulni, és kukoricával működne, ez még inkább felhajtaná a gabonának az árát.

Dolgozunk az ügyön, tanulmányokat készítettünk. Felvettem a kapcsolatot minden érintettel, az összes szaktárcával, a klímapolitikáért felelős államtitkárságtól a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárságáig, illetve keresünk helyet ennek a projektnek, amennyiben a lehetőség meg fog nőni erre. Én felvettem a kapcsolatot a régi Mezőhegyesi Cukorgyár jelenlegi tulajdonosával is, ő nyitott mindenre, ő másban gondolkodik jelen pillanatban, inkább növényházakat hozna létre, ami esetleg egybe is eshet a cukorgyár életre hívásával, és a két projekt még talán segítheti is egymást. Dolgozni kell rajta, el kell készíteni a tanulmányokat, gazdasági számításokat, és amikor ezek megvannak, akkor minden egyes szaktárca véleményezi. Utána fogunk elindulni az Unió felé, esetleg abba az irányba, hogy a kvótákat újra elosztják 2015 előtt, vagy ha a kvótákat 2015-ben fogják elosztani, jóval nagyobb mértékben kapjon Magyarország is ebből.

Én úgy gondolom, hogy amikor a kvóta megállapításra kerül, az reálisan 2015, és ha mi jó politikát folytatunk, akkor ez számunkra megfelelően tud megtörténni. Amennyiben a terveink, számításaink, tanulmányaink készen állnak, akkor Mezőhegyes első lehet az egyenlők között. Ehhez nagyon sok mindennek egybe kell esni. Nem csak egyszerűen be kell bizonyítani azt, hogy a cukoriparhoz rendelkezésre állnak azok a szakmérnökök, művezetők, fizikai munkások, akik szükségesek egy ilyen művelet végrehajtásához, hiszen a mezőhegyesi jó szakemberek mind elmentek Kaposvárra, mert Kaposváron hiány volt jó szakemberekben. Most vagy vissza kell, csaljuk őket, vagy a Munkaügyi Központ segítségét kell majd kérnünk abban, hogy képezzünk újra embereket.

Rendelkezésre áll a termelési kultúra és a termőföld is. A gazdáknak azonban hajlandóságot kell mutatniuk arra, hogy cukorrépát akarjanak termelni. Jelen pillanatban 50.000 Ft körülbelül a tonnánkénti ára a gabonának, amit nem igazán cserélnének le szívesen. Kukoricából meg tudnak keresni jelen állás szerint 300.000 Ft-ot hektáronként, akkor miért váltanának, miért invesztálnának be új cukorrépa felszedő gépre, új vetőgépre? Erről meg kell győznünk őket.

 Ebben is első lehet Mezőhegyes, mert az ország több pontján is létesülhet cukorgyár. Dél-Békésben 11.000 hektár állami tulajdonban lévő föld van jelen pillanatban, ennek nagy része jogosan a Mezőhegyesi Ménesbirtok kezelésében van. Vagy velük kell egyeztetni, vagy valami más formában kell megoldani a szükséges termőterületet. Siker esetén több száz munkahely fog teremtődni. Mezőhegyesnek vagy annak a településnek, ahol ez létre fog jönni, vagy fogadókészséget fog erre mutatni, óriási munkanélküli felszívó hatása lesz, és nem csak Mezőhegyes, hanem Battonya, Végegyháza területéről fogadhat munkavállalókat, ez a munkaerő felszívó hatás egészen Kovácsházáig el fog jutni.

Nagyon sok esetben tapasztalom azt egyébként, hogy az igazán szakemberek nem várnak a csodára, elmennek és megkeresik a helyüket. Jó tudással, tapasztalattal rendelkező szakemberek fogják magukat és elhagyják a térséget. Éppen ezért nem tudnak fejlődni az itteni vállalkozások. Őket még vissza kell ám csalni. Ha mindez megvalósul, akkor van esély a cukoripari termelés újraindítására a dél-békési területen.

Horváth László