Öntsünk tiszta vizet a pohárba

Az utóbbi időben többször felreppent az a hír, hogy a Barangoló Közhasznú Egyesület helytörténeti gyűjteménye a Hargittai épületbe vagy, ahogy sokan ismerik, a volt Remedium-Idősek Klubja helyére költözik. Természetesen jó végegyházi szokás szerint ez ügyben csak minket nem kérdezett meg senki, hogy valóban így igaz-e!

A tények: Az egyesületünk helytörténeti gyűjteményének helyt adó Barangoló Gyűjteményes Ház, Végegyháza, Köztársaság u. 21. szám alatt működik. Az épület tulajdonosának megbízottjával megegyeztünk, hogy 2017 júniusáig a gyűjtemény változatlan feltételekkel ott maradhat. A Barangoló Közhasznú Egyesület nem jelezte igényét a Hargittai épületre, azzal terveink nincsenek.

Az is tény, hogy egyesületünk nyolc éves működése alatt semmilyen módon nem akartunk önös érdekek mentén haladni, véleményem szerint érdekeket sem sértettünk, mégis folyamatosan és visszatérően kerülünk számunkra sokszor érthetetlen politikai és hatalmi harcok kereszttüzébe. Annak ellenére, hogy az egyesület életében semmilyen módon nem játszott és játszik szerepet a helyi és az országos politika. Civil szervezetként nem is tehetnénk ezt meg, de már a tagjainkkal, önkénteseinkkel sem tehetnénk ezt meg, hiszen magánemberként jobb-bal-középpárti szimpatizánsok is tartoznak közénk.

Megalakulásunk óta számtalan rendezvény, program, esemény fűződik a nevünkhöz, amely szerintem sokkal fontosabb, mint a hátulról jött pletykák és rágalmak. Az egyesület közösségi teljesítménye kelljen, hogy számítson, mely sok végegyházi segítségével valósul meg. Ezt kellene értékelni és nem negatívumokat kellene kitalálni. Sok újdonság valósult meg barangolós módon, ami annyit jelent, hogy mi magunk csináljuk meg, mi magunk kérünk segítséget, s mi magunk vagyunk jelen az elejétől a végéig. Nem megcsináltatjuk úri módon, mert fontos, hogy a nekünk segítők is érezzék, hogy értékes a munkájuk.

Az elmúlt nyolc év során két nagy ellenségünk volt, a butaság és az irigység. A butaság ellen nincs ellenszer, talán csak az, ha valaki felméri, hogy mit is ér valójában. Az irigység ellenszerének javasolnám, hogy a pálya szabad, sok-sok mindent lehet még megvalósítani a helyiek segítségével és a helyiek számára, de úgy gondoljuk, a fair play szabályait betartva kell játszani. Hiszen mi is ezt tesszük, folyamatosan olyan programokat valósítunk meg, melyek hiánypótlóak és értékesek a közösségnek.

Lehet bojkottot hirdetni, lehet nem észrevenni a történéseket, de attól azok még vannak. Ráadásul nem az számít, aki nincs itt, hanem az, aki eljön, és tevékenységünk során nem teszünk mást, csak lehetőséget biztosítunk a közösség épülésére, szórakozására, fejlődésére. Aki eljön, szívesen látjuk, aki nem jön el, az kimarad és néha lemarad.

Horváth Judit