Barangoló végegyháziak a villányi borvidéken!

A Barangoló Közhasznú Egyesület ötödik alkalommal indította meg barangoló hadait nyugat felé. A mostani portya célja Villány és Siklós volt. A túrára november 14-15-e között került sor.

Harmincöten vágtunk neki a hajnali útnak, hogy ötórás utazás után Villányba érkezzünk megvizsgálni, a villányi borvidék mit adhat az utazóknak. A kellemes szállás elfoglalása után ki-ki érdeklődési körének megfelelő programot választott.

Nagyon szép természeti környezetben fekszik a település, izgalmas látnivaló a Templom-hegyi tanösvény. A hegybe vájt völgynek köszönhetően megfigyelhetőek a különböző földtani korszakokból fennmaradt őslénytani maradványok és kövületeket - az országban egyedülállóak a jurakori  ammonitesz és a  pliocén-pleisztocén korú gerinces maradványok.

Az itt kialakított körülbelül 3 km hosszú Templom-hegyi Ammonitesz tanösvény mutatja be a megtekinthető leleteket információs táblák segítségével. A hegyoldalba vájt hosszúkás völgy végén található fa kilátóból pedig nem csak a bányaterület tekinthető meg a magasból, hanem Villány hangulatos települése is. Bár a völgyből nem lehetne felmászni a kilátóhoz, mi nem fogadtunk szót, és bevállaltunk egy „csúcstámadás”-t, amely izgalmakban bővelkedő sziklamászó kalandot hozott, és a bátrabbak le is ereszkedtek a kilátó megtekintése után.

A Nagyharsányi Szoborpark kultúrtörténeti és művészettörténeti jelentősége abban áll, hogy Magyarországon először itt kaptak lehetőséget szobrászok a szabad kísérletezésre. Körülbelül kétszáz művész dolgozott itt az alapítás óta eltelt évek alatt, munkáikból 136 db monumentális kőszobor található a bányakatlanban és a sétányokon.

A szobrok nagy része helyi, nagyharsányi és beremendi szürke mészkőből készült. A szársomlyói kőbánya jelenleg egyedülálló kulturális látványosság az ország idegenforgalmi térképén.

A Villányi-hegység legmagasabb tömbje a Szársomlyó. Az éles kelet-nyugat irányú gerinc sajátos és igen eltérő mikroklimatikus viszonyokat hoz létre a déli és északi oldalon, szubmediterrán klímájú területén zoológiai és botanikai ritkaságok jelentős számban előfordulnak. A hegyen 75 védett növényfajt találtak, közülük 4 faj kizárólag itt fordul elő hazánkban.

Ennyi séta után felüdülés gyanánt a történelmi pincesort látogattuk meg, megízlelve a borvidék jellegzetes borait és ételeit. Hosszú és tanulságos napunk után könnyen jött az álom a szemünkre.

Reggel a kávé és a reggeli megszerzése után tábort bontottunk, és irány a Siklósi Vár. Az idősebbeknek ismerős kép tárult a szeme elé, hiszen mi még végig izgultuk a Tenkes kapitányának kalandjait, amelynek sokszor volt helyszíne ez a szép kis vár.

A labancok már elmentek, vagy ha jönnek, akkor turistaként ők adóznak nekünk, de a vár még mindig tekintélyt parancsolóan magaslik a városka fölé. A várban számos látnivaló található: hadtörténeti kiállítás, néprajzi kiállítás, régi bútorok, szőttesek, festmények, kínzókamra, börtön nemeseknek és a köznépnek, rózsakert és még a Tenkes Kapitánya filmsorozatot bemutató panoptikum is található.

Természetesen a falakat, gyilokjárókat és a bástyákat is körül lehet járni, sajnos az ágyúkkal nem lehet lőni, csak megcsodálhattuk őket. Az asszonyok kedvéért még bormúzeum is található a várpincébe, hogy ők is megtalálhassák a szórakozásukat.

A várat először egy 1294-es oklevélben említik, amikor a Kán nemzetségbeli Suklosiak a birtokosai. 1387-ben Zsigmond király a várat elkobozta, és a Garai-család nádori ágának adományozza. A Garaiak egy évszázadon át birtokolták, fejlesztették a várat gótikus stílusban. 1482-ben a vár újra királyi birtok lett, Mátyás király pedig fiának, Corvin Jánosnak adta.

1507-ben Perényi Imre ostrommal foglalta el a várat. A Perényiek átrendezték, és a reneszánsz szellemében átépítették a várpalotát. Perényi Imre és második felesége, Kanizsai Dorottya életük nagy részét a várban töltik, de az 1526-os Mohácsi csata után Dorottya elhagyja Siklóst, először Németújvárra, majd Sárvárra költözik, a nádor fia pedig Sárospatakra. Siklós várát Szulejmán szultán serege 1543-ban foglalja el, majd 150 éven át jelentős katonai támaszpontként használja.

Siklós visszafoglalása után gróf Caprara Eneas császári generális kapja meg, aki hozzákezd a ma is álló hatalmas várkastély kiépítéséhez, de halálával félbe marad a munka. A kastály befejezése már a Batthyány család nevéhez fűződik a 18. században. 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolja meg a várat, és ők az utolsó birtokosai. 1929-ben műemlékké nyilvánították, 1944-ben a Honvédkincstár vásárolta meg, és átalakítani kívánta. A megbontott és a világháború során erősen megrongálódott várnak 1955-ig nem volt gazdája. Baranya megye Tanácsa saját kezelésbe vette és helyreállította

A vár felújítása jelenleg is folyik, lassan a befejezése várható, a látogatók szeme elé már egy szépen felújított műemlék tárul. A látogatókat modern látogatóközpont várja a vár alatt, ahol információkat gyűjthetnek és emléktárgyakat is vásárolhatnak.

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, nem volt ez másként most sem, indulnunk kellett haza. Azt hiszem mindannyian szívünkbe zártuk a villányi borvidéket, megszerettük a tájat, a borokat és az embereket. Nagyon jó volt látni a régi táj és hagyományos építészet milyen harmóniában tud élni a modern korral, a kerékpárutak, a turistákat kiszolgálók profizmusa és kedvessége, a hagyományos borgazdálkodás és a modern nagyüzemek egyaránt szívesen látták a látogatókat. Reméljük, visszatérhetünk még a villányi borvidékre egy újabb barangolásra. 

Végegyházi Barangoló