Barangoló Önkéntesek a Közösségi Házért

Kéthetes kitartó önkéntes munka során felújítottuk és gyönyörűvé varázsoltuk a Barangoló Közösségi Háznak is helyet adó épületet, majd a kerítését festettük vidámmá gyermekrajzokkal.

Barangoló Közhasznú Egyesület tavaly ősszel kapta használatba a Községi Önkormányzattól a volt kettes iskola épületét. Akkor szintén önkéntes munkával kitakarítottuk, s a Barangoló Közösségi Ház 2011 októberétől a közösség rendelkezésére áll. Színes programok zajlottak, gyakorlatilag a község lakóinak minden korosztálya számára. Így rendeztünk itt kiállításokat, előadásokat, játszóházakat, képzéseket, szünidei foglalkoztatókat, vetélkedőket, diszkót az általános iskolásoknak, osztály klubdélutánokat, szakköröket és a Civil Kerekasztal találkozóit is itt rendezzük. Ha már folyamatosan vendégül látjuk a végegyháziakat, úgy gondoltuk, a régi iskolaépületet rendbe kell hozni. Szerencsére ehhez önkéntes szakembereket is sikerült megnyerni.

Így került sor a csatorna, a tető széldeszkáinak kijavítására és festésére, a fal hibáinak kijavítására, festésére, majd a lábazat az ajtók és az ablakok festésére. Természetesen az egész épületegyüttes felújításra került, hiszen ha már belekezdtünk, mutasson az egész jól. És így is lett! A ház színei egyszerűbbek lettek, s így formája teljes szépségében meg tudott mutatkozni, ahogyan talán még sohasem eddigi „életében”. Egyébként a gyerekek voltak azok, akik rájöttek arra, hogy a fehér mellett miért a zöld dominál a közösségi házban. Hiszen ők tudják, hogy itt lakik a Zöld Manó, aki Barangoló Benő jó barátjaként az óvodás és iskolás gyerekek jó ismerőseként játékosan környezetvédelemi ismeretekre nevel.

S ha már a gyerekeknél tartunk... Főként rájuk számítottunk akkor, amikor a Barangoló Közösségi Ház kerítését festettük. Hiszen szép lett zöld-fehéren, de mi ennél többet szerettünk volna. A tavaszi szünet első három napján arra kértük a vállalkozó kedvű gyerekeket, először rajzoljanak a kerítés falaira, majd fessék is ki azokat. Először kicsit bátortalanabbul, de aztán annál nagyobb lendülettel készültek a művek. S minden képnek, rajznak valamilyen története is van. Van ami egészen másnak készült, s menet közben alakult át, ötletek jöttek-mentek-röpködtek, s a gyerekek igen jól tudtak együtt dolgozni. Segítették egymást, kevés irányítással csodákra voltak képesek.

A csoda egyébként ez alatt a két hét alatt folyamatosan ott volt körülöttünk. Hiszen ahogy elmentek a járókelők a ház előtt, s látták, hogyan szépülünk, mindig tettek egy-egy kedves megjegyzést. Ahogy előrehaladtunk a munkálatokkal, s látványos volt a megszépülésünk, valóban nehéz lett volna nem észrevenni, hogy a rút kiskacsából hogyan lett gyönyörű hattyú. A kerítés-festmények pedig folyamatosan lassításra késztették a kocsikat is, hogy vezetőik jobban szemügyre vegyék a műveket. Sőt még mielőtt elkészültünk volna, jöttek az első látogatók is, hogy közelebbről is megszemléljék művünket.

Üde, színes színfoltja lett a Barangoló Közösségi Ház Végegyházának, kicsik és nagyok segítőkész munkájának köszönhetően. Egy milliós felújítási munkálatot végeztünk el segítségükkel, csak az anyagokat kellett megvásárolnunk, melyhez támogatást kaptunk Király Sándortól, a Ménesbirtok Zrt.-től, Stafira Sándortól, az X-Bow Kft.-től, Végegyháza Község Önkormányzatától.

Lássuk, kik is vettek részt a Barangoló Önkéntesek a Közösségi Házért munkálataiban: Andrej Attiláné, Barta Lajos, Bohács Bence, Bohács Dalma, Csontos Ildikó, Csurár Martin, Dalicsek Zsuzsanna, Deák László, Diósi Roland, Gábor Ferencné, Győri Nikolett, Horváth Judit, Horváth László, Kampf Alexandra, Kampf Lacika, Kemény Dóra, Miklós Lajos, Mikula István, Prágai Ágnes, Rácz József, Rádai Barnabás, Sárközi József, Sárközi Tamara, Sipos Dominika, Takács Béla, Takács Márk István, Tóth Zoltán, Vágó Brigitta, Vágó Dániel, Vágó László, Vágóné Veszprémi Anna. Köszönjük szépen segítségüket!

A kerítés-festmények készítéséről Szántó László jóvoltából a Végegyházi Kábeltelevízió is fog tudósítani.

Reméljük megszépült közösségi házunkba még többen látogatnak majd el rendezvényeinkre!

Horváth Judit