BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR 2022 – MÁSODIK HÉT
A Barangoló Közhasznú Egyesület 2022. július 04-29. között rendezi meg a 12. Barangoló Bejárós Tábort, s már a második hetet töltöttük el több, mint húsz végegyházi gyerekkel együtt.
A második hetünkön túl voltunk már az ismerkedésen, az összeszokás döcögős útján jártunk. Kellemes meglepetésként már önálló programtervek születtek a délutáni szabadjáték közben. A színpad vonzotta a táborosokat, s kitalálták, szeretnének táncolni, énekelni a kedvenc zenéikre. Majd csak a zeneválogatás következett, s az újabb ötlet, rendezzünk Ki Mit Tud?-ot. Most már csak a kivitelezés van hátra, de ez már egy újabb állomás.
Voltak nehézségeink is. No nem olyan nagyok, de sajnos volt olyan nap, amikor többen is hiányoztak. Ezt megsínylette táborunk, jobb, ha együtt a csapat. Ki gondolná, hogy akkor könnyebb a táboros élet, ha mindannyian itt vagyunk!
Ezen a héten több időt töltöttünk el a táboron kívül, hiszen voltunk a tornateremben, a könyvtár udvarán és egy egész napos kiránduláson Magyarbánhegyesen. Persze változatos programokat találtunk ki, de szükség van a helyszíni változásra is. Az ismert tevékenységek mellett újakkal is megismerkedtünk, és sokat beszéltünk arról, milyen fontos a nyitottság az újdonságok felé, hogy kipróbáljuk magunkat addig ismeretlen tevékenységekben is. Ezáltal gazdagabbak, többek leszünk.
S hogy mi is történt a második héten:
6. NAP
A mai nap Dávid vállalta a reggeli torna levezénylését, s a reggeli torna után úgy alakult, hogy rajtunk kívül álló ok miatt újra kellett tervezni a napi programot. De mi álltuk a sarat. Először kő-papír-ollót játszottunk. A legtöbben ismerték ezt a játékot, de volt, aki most játszott először. S ha már lúd, legyen kövér, továbbfejlesztettük, kibővítettük ezt a játékot. A vesztes fél a győztes mögé állt, s a továbbiakban a nevét kiabálva neki szurkolt, körről körre, míg már csak két kígyózó csapat állt egymással szemben. No, ez a szurkolós kő-papír-olló játék nagyon tetszett mindenkinek, s míg az elején bátortalan szurkolói hangok hallatszottak csak, a végére hatalmas lelkesítő buzdítás folyt. Kis szabad játék után pedig 3 D-s színezők közül választhattak a táborosok, melyek témája a nyár volt. Nem csak ki kellett színezni a rajzokat, de a térbeliség elérése érdekében vágni és ragasztani is kellett egyes részeket.
Ebéd után szokásos sziesztánk alatt egy réten jártunk, s éreztük a nap és szellő simogatását, a madarak csicsergését hallgattuk, s körülöttünk életre kelt a fű is. (Már akinek, remélhetőleg a többségnek). Játék közben megérkezett Mikula Pista bácsi és a felesége, Marika néni, akik megfőzték nekünk a Huli Attilától kapott kukoricát, de ők is hoztak még pótlásként. Lényeg az, hogy két degeszre tömött tál kukoricánk lett kisebb és nagy csövekkel, aminek hamarosan a nyakára hágtunk, s a lecsupaszított csutkák mehettek a komposztálóba. A finomságokból pedig még nem volt elég erre a napra, hiszen az ételmentésből kapott puszedliket is a pocinkba tömtük. Jól kezdődött a második hetünk!
7. NAP
Ma nagyon sok minden történt velünk! A reggeli gyülekező alatt Kitti és Áron az ételmentésből kapott narancsokból kicsavarta a nedűt számunkra. s a kancsóban várta az elfogyasztását. A reggeli tornát ma megint Emeka vezényelte, s utána mindenki megkóstolhatta, milyen is az igazi narancslé. Utána természetesen várt bennünket a reggeli, s mire végeztünk, megérkezett értünk Szántó Laci bácsi, aki a tornaterembe invitált bennünket. Megérkezésünk után megbeszélte a gyerekekkel, hogyan is kell sportos foglalkozás közben egymásra és magunkra figyelni, hogy a sípszó figyelmet követel. Mindenki kapott egy-egy focilabdát, amellyel kezdetben megbarátkozhatott. majd a táborosok megfelelő távolsággal kört alakítottak. Laci bácsi sorban mindenkit arra buzdított, hogy mutasson a labdával egy „trükköt”, amelyet aztán mindenki ki is próbált. Ha valakinek nem volt éppen trükkje, egymást kisegítették a gyerekek. Mivel sokan vagyunk, félúton ivós pihenőt tartottunk, s mikor már mindenki mutatott trükköt, a bemelegítéssel készen is voltak a gyerekek. Most már tényleg jöhetett a foci, amire már mindenki nagyon várt. Ide még a gimis táboros segítők is beálltak. Négy csapat, a sárga, a narancs, a kék és a piros csapat játszott tíz-tíz perces körmérkőzést egymással, s hogy a nagy életkori különbség ne okozzon gondot, Laci bácsi úgy döntött, hogy csak a kisebbek góljai számítanak bele az eredménybe. A nagyok így hát nem csak fociztak, de irányították a kisebbeket, akiket egyébként nem kellett félteni, hiszen ők is különböző taktikák végrehajtására voltak képesek. Két csapat játszott mindig, s a kispadon ülő másik két csapat lelkesen szurkolt, ki-ki a kedvenc játékosának. Nagy volt az izgalom, keményen küzdöttek kicsik és nagyok, hiszen mindenki győzni akart. Fél 12-kor véget ért az utolsó meccs is, s Laci bácsi kihirdette a végeredményt: a piros csapat lett a legjobb a mai délelőtt folyamán. A gólkirály(nő) Hajdú Ramóna lett, s fairplay díjat kapott Halász Áron. Őket sportszerűen megtapsolták, s végül mindenki mindenkivel lepacsizott.
Bár alaposan kimozogták magukat a gyerekek, tempósan indultunk vissza ebédelni, majd a szieszta után beszélgettünk a kerítésfestési terveinkről, s a leendő megvalósító csapatokról. Volt még egy teendőnk, hiszen Áron ma volt utoljára. Ő hajdani táborosból jött vissza nagyként gimis táboros segítőnek, s mindenki szívébe belopta magát. Nem is hagytuk elmenni emlékek nélkül, hiszen a táborosok készítettek neki egy-egy rajzot, s persze a csokor levendulát sem felejtettük el átadni, mielőtt kikísértük. Reméljük, még meglátogat bennünket.
Szomorúságunkat görögdinnyébe fojtottuk, aztán később még nápolyi és cukorka is akadt, de közben még egyéb elfoglaltságot is kitaláltak a lányok. Még pedig azt, hogy szeretnének énekelni és táncolni a színpadon. No ezt a kérést könnyű volt teljesíteni, választhattak zenét, a közönségnek is vittünk székeket a színpad elé, s kezdődhetett az előadás. Egyik szám követte a másikat, később már csak a párkányra helyezett laptopnál énekeltek. De az újabb ötlet is megfogalmazódott: rendezzünk Ki Mit Tud?-ot. Volt, aki nem tudta mi az, elmagyaráztuk, s elhatároztuk, péntek délután kerül sor a vetélkedőre. Addig lehet majd jelentkezni.
8. NAP
A mai programunk is más helyszínen várt bennünket, mégpedig a könyvtárban. Vagyis a mellette levő kis udvarban, ahol könyvtárosunk, Kinyó Ágnes várta táborosainkat, hogy a nemezelés rejtélyeibe avasson be minket. Ági néni először is bemutatta a nemezelés alapanyagát, mely a birkagyapjú. A birka nyírása után persze sokféle állomáson kell átesnie, hogy számunkra is használható nemezelő alapanyag legyen. A színe barnás, de azt még meg is lehet színezni, hogy az alkotói fantázia így is szárnyalhasson. A gyerekek megszagolták, meg is érintették, arcukhoz simították a puha, szálakból álló gubancokat, mely puha, selymes volt. Különösen az egyik fajta, mely a merino juh gyapjából készült. Az alapanyaggal való ismerkedés után pihenésként limonádést ittunk, barackot ettünk, s utána jött még a java.
Nagy feladat elé állította ma Ági néni a Barangoló Bejárós Tábor gyerekeit és segítőit: táborunk logójának elkészítését. Ő már felrajzolta azt egy papírra, alatta az idei évszámmal, 2022, úgy, hogy a lap másik oldalán is látszott a logó. Ez fontos volt, hiszen a fonákával felfele tette le a terített asztalra Ági néni a lapot, majd egy pukkasztós nagy nejlon került rá. A rajz ezen át is látszott. Napsárga bevizezett szálakból először az évszámot, majd a mintát is kiraktuk, alaposan rásimítva a makacs szálakat, figyelve, hogy ne mozduljon el az alaprajzról sehol sem. Köré apró felhőfoltocskák kerültek, majd fehér szálakkal ezt alaposan letakarva készen lett a háttér is. Vagyis most már teljesen a fonákján volt készen a munkánk. Élvezetes munka következett! Alaposan beszappanoztuk a kezünket, s kis szappanos vizet vive a markunkban, a szálak fölött szappanos vizet dörzsöltünk két összezárt tenyerünkkel. Addig, míg mindenhol jó szappanos vizes csomók álltak már rajta. Ezután jöhetett az óvatos tenyérrel való simizés, vigyázva, nehogy kárt tegyünk a mintában, nehogy elmozduljon helyéről. Majd következett az anyag átfordítása, s immár nem fordítva, hanem eredeti állapotában láthattuk a logó alatt az évszámot. Lejöhetett a pukkasztó nájlon, és teljes szépségében látszott művünk, amivel még volt dolog. Ági néni egy törülköző segítségével óvatosan feltekerte az egyik irányból, s a tekercsből ki kellett püfölni a vizet. S így a további három irányból feltekerve is. Ez igazán kétemberes feladat volt, s bár a kisebbek is megpróbálták, igazán Lara és Lili erejére várt. Közben Ági néni mindenki számára összeigazított gyapjúszálakból egy kis labdát, melyet szappanos kézzel tapicskolva nemezgombóccá simiztünk. mikor mindenkinek megvolt már a labdája, azt gömbölygetve megnéztük a nemez szakkörösök munkáit. Van még mit tanulnunk, de az első lépéseket ma délelőtt megtettük.
Délután úgy látszik hagyomány lesz a táborosok egy részénél a dalkeresés, zenehallgatás, és ma is dinnyéztünk. Épp ekkor Ági néni behozta délelőtti nemezalkotásunkat, és még ételmentésből származó péksüteményekkel is megajándékozott bennünket. Feneketlen bendővel falatoztunk is belőle. S a napunk végén még Áron is benézett hozzánk.
9. NAP
A mai napon igyekeztünk a beérkezéssel, a tornával és a reggelivel, hiszen Magyarbánhegyesre készültünk Vajda Norberthez, településünk polgármesteréhez. Mióta polgármester, Norbi bácsi minden nyáron meghívta a táborosokat, hogy töltsünk el egy napot otthonába. S aki már volt egy-egy ilyen alkalommal nála tudja, hogy nem fog unatkozni, hiszen annyi izgalmas látnivaló van nála.
Tehát reggel 9 órakor jött értünk a két önkormányzatos kisbusz, bennük Barta Lajos, Jámbor Sándor és Kinyó Gábor, hogy a két település közti távolságot lerövidítse számunkra. Vagyis buszokkal utaztunk, két fordulóval. Célunk elértével Norbi bácsi és Császár Vivien fogadott bennünket, s míg a következő turnus megérkezett, ismerkedtünk, ettünk-ittunk, s rácsodálkoztunk, mennyi változás történt az alatt a három év alatt, mióta a Covid miatt nem jártunk itt. Amikor már mindenki itt volt, indulhattunk, hogy megnézzük, milyen állatok vannak most Norbi bácsi vadaskertjében. A dámszarvast és kicsinyeit rögtön felfedeztük, akárcsak a fekete szárnyú kék pávát és a fehér pávát. De találkoztunk még főnix kakassal, királyfácánnal és piros-arany fácánnal is. Mióta nem jártunk itt a halastó is elkészült, s bár a halakat nem láttuk, a harmincéves ékszerteknős kidugta a fejét a vízből és köszöntött minket helyettük is. Sokáig nézelődtünk, a gyerekek tollakat is gyűjtöttek, s a merészebbek a dombra is felmentek körülnézni, majd lecsúszni róla. Szerintem még maradtunk volna egy ideig, de már igen meleg volt, így táborosaink nagy rész behúzódott a hűvös szobákba, s ott keresett és talált elfoglaltságot. Például a kavicsok között talált kék köveket töltötték fel telefonnal, hogy világítsanak, s még sorolhatnám. Lényeg, hogy senki sem unatkozott. Közben a mai ebéd előkészületei is megtörténtek, a mai Vajda Norbert menü tárcsán sült rántott husi és sült krumpli volt. Persze idő volt, mire ennyi főre elkészült, így hát bőven volt arra is idő, hogy ki ezt, ki azt, ki ezt-is-azt-ist csináljon. S mire mindenki megéhezett, az ebéd is készen volt, amit az árnyat adó fák alatt költöttünk el jóízűen. S a desszertről is gondoskodott Norbi és Vivi, hiszen fagyizóba is meghívtak bennünket, ahol finom csavart fagyit ehettünk. Szuper kirándulásunk volt, amit ezúton is köszönünk szépen!
10. NAP
A második hét utolsó napján Birtáné Dobra Edit jött el hozzánk, hogy segítsen nekünk gyöngyfűzéssel karkötőket készíteni a gyerekeknek. Úgy döntöttünk, ma a járdán lévő asztaloknál dolgozunk, s jól is tettük, mert a leeső gyöngyöket egyszerűbb volt a betonról felszedegetni. Edit néni szépen elosztotta az asztalok között a gyöngyöt, a gumis felfűzőt, az ollókat, hogy mindenkinek kéznél legyen minden. Persze, mivel betűs gyöngyök is voltak, kereső expedíciót kellett folytatni egyes betűkért, vagy ötletelni, hogyan pótoljuk a hiányzókat. Mindent megoldottunk. Hogy a cérna egyik végéről ne essen le a gyöngy, amit a másik végén feltettünk, Edit néni ötletesen odaragasztotta celluxszal a fonal egyik végét. Így már biztonságosan lehetett végig felfűzögetni a gyöngyöket. Éppen eleget ahhoz, hogy csuklónkat kellemesen átérje. Az eldolgozásban is segített Edit néni, mert az volt a biztos, amit ő kötött. Ahányan voltunk annyiféle karkötő született, hiszen volt, aki színeket válogatott, volt aki kifejezetten szivárványosat szeretett volna összefűzni. S igen, sokan nem csak magukra gondoltak, hanem barátjukra, családtagjaikra is. Ők több karkötőt is készíthettek. Gyöngy volt elég. Egy idő múltán azért lefényképezkedtünk műveinkkel, s ezután egy új tevékenységet is megismerhettünk.
Ez pedig a horgolás volt. Azt sokan tudják, hogy Edit gyönyörű és aranyos horgolt figurákat készít, s ennek alapjaival ismertette meg a táborosokat. Milyen is egy horgolótű, milyen a fonal, melyet felhasználunk, hogyan is kell egy kis hurokkal elkezdve láncok sorozatát hurkolni. S persze aztán tovább, milyen a rövid pálca, hosszú pálca, s így tovább. No ennyire nem merültünk bele, de a vállalkozó szellemű gyerekek láncsorból készítettek maguknak karkötőt. S ha már fonal, volt aki fonni kezdte a szálakat. Edit néni még fodrászkodni is kezdett a lányok örömére, majd a fonál hajba fonása következett. Sajnos időközben harangoztak, így lassan befejeztük alkotó munkánkat, szerencsére sok-sok gyönyörű alkotással gyarapodva. Köszönjük szépen!
Ebéd utáni sziesztánkon végig néztük a második hét táboros képeit, mellyel újra felidéztük a hét örömteli történéseit. Majd a szabad játék alatt folytatódott a fodrászkodás, fonás, s persze sokak számára a szabad játék. S ma először a táborban jégkrémeztünk is! A mai nap végén szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy sajnos már a táborunk felénél tartunk. De még sok-sok érdekesség vár ránk a következő két hétben!
A 12. Barangoló Bejáró Tábor támogatói, segítői:
Barta Lajos, Barta Lili, Birtáné Dobra Edit, Császárné Czuth Erzsébet, Császár Vivien, Dékány Ildikó, Györgyi Ferencné, Halász Áron, Horváth Judit, Horváth László, Huli Attila és családja, Jámbor Sándor, Kinyó Ágnes, Kinyó Gábor, Kopócs Kitti, Kunos Ágnes, Mikula István, Mikula Istvánné, Rádainé Kunos Klára, Szántó László, Vajda Norbert, Magyar Vöröskereszt Mezőkovácsháza Területi Szervezete, Magyar Vöröskereszt Végegyházi Szervezete, Végegyháza Község Önkormányzata, valamint a táboros gyerekek szülei.