Utcára került a Barangoló Gyermek Íjászklub

2011. március 3-án a csütörtök délutáni íjász szakkörünk sajnálatos módon elmaradt, mert igazgatói utasításra nem használhatjuk a tornatermet, az ott okozott „károk” miatt.

A csütörtök reggel kapott telefonutasítás értelmében gyermekíjászaink olyan sérüléseket okoztak a tornaterem falában, illetve a tornapadok szélében, mely indokolttá teszi ezt a döntést. Olyannyira, hogy már a mai foglalkozást sem tarthattuk meg, hogy további károkat ne okozzunk.

A Barangoló Gyermek Íjászklubunkat 2010. október 16-án indítottuk be a Végegyházi Általános Iskola alsó tagozatos diákjai számára, hiszen a nyári táborunkban nagy sikert aratott az indián hetünkön való íjászkodás. Ebben a kezdeményezésben segítségünkre volt a Barangoló Közhasznú Egyesület számára felajánlott 1 %-os támogatás, melynek segítségével íjakat és nyilakat vásároltunk. Szakkörünket a Barangoló Gyűjteményes Házban kezdtük el, ahol ideális lőteret tudtunk kialakítani. Az őszi hideg beálltával viszont belső teret kellett keresnünk, melyre a tornatermet kértük el Gömöri Beátától, iskolánk igazgatónőjétől azzal, hogy meglátjuk, alkalmas lesz-e a gyakorlásra. Természetesen az új környezet és a gyakorlatlanság nehezebbé tette először a feladatot, de első pillanattól kezdve a célterület köré elhelyezett dobozokkal, ponyvával és szivacsokkal igyekeztünk a mellélövéseket a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Mára már elmondható – hiszen közel négy hónapja próbáljuk célzott lövéseinket minél pontosabban leadni -, hogy a gyerekek egyre ügyesebben lőnek, egyre több lövés kerül a célterületre. Még most is előfordul persze, hogy mellélőnek, de sokkal kevésbé, mint tavaly novemberben. Töretlenül készülünk a május 1-i nyilvános vizsgára, legalábbis eddig az időpontig.

A mai telefonhívás a kitiltásunk ügyében váratlanul ért, mint derült égből villámcsapás. Akkor – telefonon keresztül – csak annyit tudtam tenni, hogy tudomásul vettem, s ezt követően értesítettem a gyerekeket, a mai foglalkozás elmarad, s minden íjászt értesítek majd, mikor és hol lesz a következő íjászat. A szülőkkel már nem állt módomban közölni az igazgatói döntést.

Aznap délután felkerestem igazgatónőt, hogy délelőtti beszélgetésünket személyesen folytassuk. Mint kiderült, a Barangoló Gyermek Íjászklub tornateremben való működésének feltételeire nem egyformán emlékeztünk. Igazgatónő úgy gondolta, ha a legkisebb sérülés történik a tornaterem állagában, nekem szólnom kellett volna, s azt követően nem gyakorlunk a tornateremben. Én nem így emlékszem. Részünkről azt vállaltuk, hogy a félrelövésekből esett falrongálásokat a tornateremből való kikerülésünk után kijavítjuk, s ebbéli ígéretünkön most sem áll szándékunkban változtatni. Hiszen nekünk sem célunk, hogy más javítsa ki, más dolgozzon helyettünk. A jövő hét folyamán, egy az iskolának megfelelő időpontban, egyesületünk önkéntese 15-20 perc alatt kijavítja a hibákat.

Az első foglalkozásoktól kezdve – a dobozok és a ponyva ellenére – okoztak a nyilak tompított hegyei ütésnyomokat a falon, melyet nem is titkoltunk, nem is titkolhattunk, hiszen a tornaterem folyamatos használatban van. Ezért is érthetetlen számomra, hogy eddig ez senkinek nem szúrt szemet, igazgatónő csak most értesült az esetről. S félreértés ne essék, semmi újféle és szándékos károkozásról nincs szó. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy sajnálatos módon igazgatónő nem látogatott meg bennünket – sem más szakkörünket -, hiszen mint mondta ez nem kötelessége.

Egyesületünk mindhárom szakkörét azért szervezte, hogy a gyerekek minél több mindenben próbálhassák ki magukat, itt falun is legyen lehetőség íjászkodni, táncolni, s néhány napja már sakkozni is. Ezeknek a szakköröknek az indítását a Községi Önkormányzattal egyeztettük, s ők örömmel adtak helyet. Szakköreink összes költségét egyesületünk viseli. E három szakkörnek összesen 40 tagja van, melyek mind a Végegyházi ÁMK gyerekei. Sakk szakkörünk vezetője Orosházáról érkezik hozzánk, két másik szakkörünket középiskolások vezetik, de mindig felnőtt felügyelettel, s mindenki ingyen vesz részt a munkában, mely által a gyerekek számára is ingyenesen tudjuk biztosítani a lehetőségeket. De ezzel kapcsolatban igazgatónő közölte, a szakköröket mi akartuk, ezek barangolós szakkörök s örüljünk, hogy helyet adtak.

Mint mindenre, a most kialakult problémára is igyekszünk megoldást találni, hiszen a gyerekek nem lehetnek kárvallottjai ennek a vitának. Az a tizenhárom alsós íjászpalánta, akik a neveltjeink, nem csak íjászkészségükben fejlődtek, nem csak az elméleti tudnivalókat igyekeznek elsajátítani, önfegyelmük, fegyelmük és figyelmük is folyamatosan fejlődik e sport által. Remélem május 1-én, a Végegyházi Majálison sokan megismerik őket!

Horváth Judit