Végegyháza község nevének eredete

Végegyháza /régi nevén Tótkovácsháza/, mint község 1815-ben létesült. A község területe azonban ezt megelőzőleg is megművelt és az idők folyamán - a történelmi alakulásnak megfelelően – sűrűbben, avagy ritkábban, de lakott terület volt. Az ide vonatkozó levéltári adatok és régészeti ásatások alapján a település egész a XIII- XIV. századig vezethető vissza. Az 1937-ben végzett régészeti ásatás a most beépített területtől – a Száraz-ér mentén kissé észak-nyugatra – egy középméretű XV. századbeli templomot és mellette temetőt tárt fel. De az akkori háborúk, a török hadjárat hatására a lakosság meglazult, szétszóródott. Majd az ezt követő újabb település már jártabb útvonal: országút mentére tömörítette a lakosságot. Itt létesült, innen nőtt ki fokozatosan a mai község.

Gróf Fekete nagybirtokos magvaszakadt családnak a kincstárra szállott földterületén létesült 1815-ben, mint jobbágy község. Lukács Miklós, mint kincstári földbérlő gyakorolta a földesúri jogokat. Tót származású lakói miatt a község Tótkovácsháza nevet kapta. A község lakossága nagy részben Árva, Bereg és Zólyom felvidéki megyékből és Békéscsabáról származott. 1815-1856-ig a község jellege: bérelt telepítvény volt.  Földesuruktól béreltek 903 hold földet, a rajta épült 100-on felüli lakóházzal. A haszonbér 5 váltóforint és természetbeni járandóság és bizonyos személyi szolgáltatás volt. Ez azonban állandóan emelkedett, emiatt pedig a lakosság elégedetlenkedett, és másfele szándékozott letelepedni. 1950-ben azonban sikerült végleg kifizetni a földesurukat. A kincstár erre megszüntette a község bérelt telepítvény jellegét, s a lakosságot Mezőkovácsháza községbe küldte és osztotta be. Ott adott részükre házhelyet és szántóföldet. Minden házhely után 21 hold földet kaptak, s amíg a házukat fel nem építik, és anyagilag meg nem erősödnek, addig eredeti telephelyükön /Tótkovácsházán/ ideiglenesen visszahagyták őket 305 hold földdel. A lakosság egy része így áttelepült, többen azonban visszamaradtak eredeti helyükön.

A Mezőkovácsháza községbe át nem települt lakosság kérelmével kereste fel az összes hatóságokat, így a különféle helytartókat, sőt I. Ferenc József királyhoz is fordultak /Magyarországon jártakor Gyulán keresték fel, s Bécsben is jártak nála/ panaszos kérelmükkel, míg végre elérték céljukat. 1869-ben kincstári telepes községgé alakultak. 5 kisholdas telepeken 124 család kezdte meg életét. A hosszú időre beosztott ún. örökváltságot sokáig fizette a község lakossága. A községben időközben egyre ritkább lett a tót szó, már csak az öregek beszélték egymás közt. Így a község a nevét is megváltoztatta. 1892-ben Tótkovácsházából Végegyháza lett. Nevét a község érdekeiért sokat tett Végh Aurél aradi, volt kincstári jószágigazgató neve után kapta. Eleinte így írták: Végh-egyháza.

Jámborné Turcsán Tímea