Megkezdődött a házi szelektív gyűjtés nálunk is, ami azzal is jár, hogy mindenki megkapta a nagy sárga kukákat. Természetesen nem is lennénk végegyháziak, ha nem kísérné némi elégedetlenkedés és háborgás az eseményt.

A helyi környezet védelme az egyik alapköve a teljes ökoszisztéma védelmének. A jelszó a régi: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. A kis helyi változások építik fel a nagy egységek változásait, akár pozitív, akár negatív irányban. Az pedig nem igazán elfogadható kibúvó, hogy ugyan mit segít egy kis háztartás a nagy ipari szennyezések ellen.

A nagy szennyezők valóban sok kárt okoznak, azonban a kis háztartási szennyezések hatalmas mennyiségük miatt összeadódnak, és valljuk, be okoznak akkora kárt, mint az ipariak.

Húsz éve költöztünk végegyházára, akkor még szinte mindenki gázzal fűtött, és télen is tiszta levegőt szívhattunk a faluban.Most a „mindent bele” fűtések miatt a fűtési szezonban orrfacsaró bűz üli meg településünket. Természetesen igaz az is, hogy a gazdasági helyzet befolyásolja azt, mivel tüzelnek az emberek, de a hatás, az vitathatatlan, romlik a levegő minősége.

A szelektív gyűjtés is valami hasonló probléma, hiszen szó sincs arról. hogy a gyűjtés ezen módja könnyebbé teszi az életünket napi szinten, vagy arról, hogy valami azonnali hasznot hajtana. De nem is ez a cél.Feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használjuk fel.Az a tény, hogy az egész évre jutó erőforrásokat már júliusban felélte a „takarékos” emberiség azt jelenti, hogy már unokáink forrásait dézsmáljuk folyamatosan.

Természetesen lehet szemet hunyni a tények felett, lehet azt mondani, hogy úgysem tehetünk semmit, sőt azt is lehet állítani, hogy nincs semmi probléma az ökológiai szisztémával.

De aki azt gondolja, hogy nem normális az, ha csaknem negyven fokos a napi maximum hőmérséklet hónapokon át, vagy nem megszokott és természetes az, hogy szinte özönvíz szerű viharokkal érkezik a csapadék, vagy heteken át nem esik egy csepp sem, az elhiszi azt, hogy ideje tenni valamit.Mert az például, hogy az egyik télen, január végén már virágzik a hóvirág, a másik során pedig márciusban is mínusz tíz fok alatt van a hőmérséklet, elég ijesztő.

Ezért hát érdemes szelektálni a hulladékot, komposztálni égetés helyett, vagy akár meggondolni, mit is dobunk a tűzre. Nem ördögtől való a személyautót letenni, és kerékpárral vagy gyalog intézni a dolgainkat a faluban.Vagy inkább tömegközlekedést használni, ha messzebb van dolgunk. A sárga kuka etetése nem is olyan nagy ár egy kis javulásért, persze nyűgös dolog a tejfölös dobozt kimosni, vagy a szemetünket átválogatni, de még mindig jobb, mint a gyermekeink, unokáink jövőjét felélni.

Régen nem környezet- vagy természetvédelemről szól ez a fajta tevékenység, hanem az önvédelemről, hiszen az emberiségnek önmagát kell megvédeni elsősorban önmagától. Ha ennek egyik módja a háztartási hulladék szelektív gyűjtése, úgy gondolom, igyekezzünk megtenni azt. Ha segít, hogy átgondoljuk, mit vetünk a tűzre, akkor gondoljuk át. Ha az autónkat néha garázsban hagyjuk, és így kevesebb kipufogó gázt eregetünk, akkor tegyük meg. Ne keressünk kifogást, mentséget, a mi dolgunk is a jövőről gondoskodni. A mi feladatunk a környezeti önvédelem, nem másoké. Munkára fel!

Horváth László