Van, aki szedi, van, aki rakja

Éppen két hete ért véget a legutóbbi Miénk itt a tér akció, amikor is többek között takarítottuk községünk környezetét.

A lelkes aktivisták megtisztították a Kiserdő területét a Száraz-ér partjáig, gyerekek, felnőttek dolgoztak azért, hogy megszépüljön az a terület. Összegyűjtötték az eldobált sörös dobozokat, műanyagpalackokat és zacskókat, a kidobált szemetet. Szépen kitakarították az erdőcskét a gyerekek, az ifjúsági klubos fiatalok, és a pihenőnapjukat feláldozó felnőttek.

Persze volt, aki nem jött el, de két hét múlva viszont arra járt. Ha már ott volt, gondolta ő is hagy már valami nyomot maga után. Sikerült is! A kiserdő falu felőli részében, a temető sarkánál levő területet alaposan kidekorálták, papírok, műanyag palackok, műanyag zacskók szétszórva. Megtehette, hiszen nálunk nincs általában következménye a hulladék eldobálásának, a környezet károsításnak. Nem bűn mások munkáját tönkre tenni, semmibe venni. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha szokott az illető otthon takarítani, - bár ezt kétlem - mit szólna, ha takarítás után beborítanánk az ablakon egy talicska szemetet. Valószínűleg habzó szájjal kérné ki magának az inzultust.

Azért azt megígérhetjük, hogy az elkövetkezendő időben, kicsit változtatunk a hozzáállásunkon, és utána járunk a környezetkárosítóknak. Sőt nem csak utána járunk, de együttműködve a hivatalos szervekkel, el is fogunk járni ellenük. Mert a környezetszennyezés bűn, főbenjáró és megbocsáthatatlan, mert az áldozatai nem csak mi vagyunk, hanem a jövő nemzedékek is. Az pedig, hogy mit hagyunk örökül gyermekeinknek, unokáinknak mindannyiunk felelőssége. Óvjuk, védjük környezetünket, hiszen szép vidéken élhetünk, érdemes vigyáznunk rá.

- HL -