Gyalogtúra a végegyházi természetben
A Barangoló Közhasznú Egyesület szünidei rendezvénysorozatának második napján, 2015. október 25-én délután túrára várta a természetet kedvelőket, csatlakozva a Világ Gyalogló Naphoz is.
Hét évvel ezelőtt kezdtük el a Miénk Itt A Tér környezetvédelmi akciónkat, s ennek keretében a tavaszi és az őszi nagytakarítást a Száraz-ér mentén, s a kezdetekkor nagyon sok szemetet találtunk. Szerencsére azóta egyre kevesebbet, így ezen az őszön „csak” gyalogtúrára invitáltuk a végegyháziakat. Mostani akciónkhoz csatlakozott a Végegyházi Sporthorgász Egyesület, hiszen a Zöldkéntesen a Száraz-ér védelmében akciójuk célja szintén természeti értékünk óvása. A biztonság kedvéért azonban vittünk két szemeteszsákot is, ha mégis szembetalálkozunk egy kósza hulladékkal. Így felszerelkezve indultunk el délután két órakor a Barangoló Közösségi Házból a vállalkozó kedvű gyerekekkel. Merthogy sajnos felnőtt nem csatlakozott hozzánk ezen a szép napon.
A Száraz-ér hamarosan ott kanyargott mellettünk, sajnos még most is kevéske vízzel csordogálva, s azt is benőtte a nád, vizét ellepte a békalencse. Nem volt szép látvány, sajnos ebben az évben csak az emlékeinkben kutathattunk, milyen is, amikor széles medrében folyt útjára falunk büszkesége, a Száraz-ér.
A vízpart növényzete viszont csodálatos ilyenkor ősszel, s amikor felmásztunk a lődombra, Végegyháza látképe is szemet gyönyörködtető volt. Innen a kiserdőben folytattuk utunkat, keresgetve a bevezető ösvényt. Eközben egészen közel lementünk az érpartra is, ahol foltokban már a tiszta vizet is láttuk. Ilyennek kellene lennie mindenhol!
Az őszi erdőben jó érzés volt sétálni, közben az utat is megtaláltuk, de minduntalan letértünk róla, hogy jobban körülnézhessünk. Lábunk alatt a nedves avar, felettünk a színesedő falevelek, előttünk a végeláthatatlan út. Mivel azonban nem olyan nagy a kiserdő, hamar végigértünk a kanyargó útnak.
Kiérve a sűrűből az út szinte teljes szélességét sáros pocsolya borította, de a szélében aránylag tiszta lábbal el tudtunk menni a fűben. Megkerültük a horgásztavat, hiszen következő túraállomásunk a Végegyházi Horgásztó volt, ahol Horváth László várt bennünket.
Elmeséltük neki, hogy merre jártunk eddig, meséltük, hogy milyen állapotban láttuk a Száraz-eret. Erre Laci bácsi elmesélte nekünk, mi ennek az oka, mi mindent kellene annak érdekében tenni, hogy ismét régi szépségében láthassuk.
Aztán körbevezetett bennünket a tó partján, s mi igyekeztünk csendben sétálni, hogy ne zavarjuk a kint lévő horgászokat. Remélem ez sikerült. Nagyon szép volt a tó, már egy vadkacsa pár is lakóhelyéül választotta.
Üdvözöltük Mártit, a csónakot, amelyben nyáron bejártuk a tavat. A tavi körséta után még egy kis tombolás is belefért az időnkbe, a közelben volt egy ismerős tisztás, ahol lehetett kiabálni, szaladgálni, növényeket keresni, még ismeretlen ösvényeket felfedezni.
Kellemesen elfáradva indultunk vissza, s órát lehetett volna igazítani hozzánk, hiszen négy órára pontban megérkeztünk a Közösségi Házhoz.
Jó volt együtt gyalogolni, sok szépet láttunk utunk során. Nem bántuk meg, hogy a világgal együtt mi is gyalogoltunk egy napot ez év októberében is.
Horváth Judit