Tábori Napló

A Barangoló Közhasznú Egyesület július 4-től immár nyolcadik alkalommal szervezi meg Végegyházán a bejárós tábort, és egy hónapon keresztül nyújt remélhetőleg feledhetetlen élményt. Az itt történt eseményekről most is napi rendszerességgel olvashatnak látogatóink.

Írta: Horváth Judit

Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar, de ma már az 1. hét utolsó táboros napja jött el, a finomságok napja. Reggel Mikula Melinda szülinapját ünnepeltük, s a repetás reggeli után Melinda szülinapos sütijét is bekebelezték a táborosok. Ma meghívást kaptunk a véradásra, s mielőtt elindultunk, cukorka-erősítőt is vettünk magunkhoz.

Útközben egy kóbor madárkával találkoztunk a járdán, melyet természetesen tanulmányoznunk kellett, majd folytattuk utunkat. A művelődési házba érkezvén Elek Jánosné Julika néni, a helyi Vöröskereszt titkára fogadott bennünket, majd a véradás doktor nénije beszélt a véradás fontosságáról a gyerekeknek.

A vöröskereszt önkéntesei is gondoltak a gyerekekre, megvendégeltek bennünket krémessel és limonádéval, amit mindenki lelkesen fogadott. Tele hassal, most már bátrabban néztek körül a gyerekek, nem csak a véradáshoz szükséges eszközökkel ismerkedtek meg, hanem magával a véradással is, hiszen közben jöttek-mentek a donorok.

Ha volt szabad szék, bátran beleültek, többen bizonygatták, ha nagyok lesznek, ők is adnak vért. Néhány év múlva, ha jövünk a bb táborosokkal, biztosan találkozunk a mostani táborlakókkal is! A doktor néni rajzkészítésre is rávett néhány gyerkőcöt, akik lerajzolták a mai eseményeket, és ajándékba adták a véradás lebonyolítóinak.

Nem csak nézelődtek, de gyakran kérdeztek is a táborosok, érdekelte őket, amit láttak. Jó órát töltöttünk itt, majd még egy rövid játék is belefért a ligetben a délelőtti programunkba.

Délutánunk a társasjáték-készítés folytatásával és szabad játékkal telt. A nap végére már olyan előrehaladott lett a játékunk, hogy megbeszéltük, hétfőn akár már ki is próbálhatjuk. Persze még rajzokkal kell megtölteni, de arra folyamatosan lesz még időnk. Ha a játék-készítés nem is, de egy fontos kérdés egész délután foglalkoztatta táborosainkat: mikor eszünk a pudingtortából?

Ennek is eljött az ideje! Bár próbálkoztunk azzal a trükkel, hogy sajnos már elfogyott, de a szemfülesebbek szemmel tartották a hűtőben lapuló finomságot. Fél háromkor kivittük a három tál pudingtortát, és mindenki abból a tálból kapott, amelyet készítettek tegnap. Mindegyik fincsi volt! /Tudom, mert én mindegyikből vettem kóstolót!/ Még repeta is jutott mindenkinek, aki kért, így jóízűen megettük az összes finomságot! A nap végén még egy-egy jégkrém is előkerült mindenkinek, és még ezzel is megbirkóztak a gyerekek. Hogyan fért el ennyi minden a gyermekpocikba, azt nem tudom, mi felnőttek nem tudtunk lépést tartani velük!

Ezután már nem volt más hátra, mint a szokásos rendrakás és a búcsúzkodás. Interjúalanyaink azt mondták, nagyon jól érezték magukat ezen az első héten. Pedig még csak most jön a java!