A szerdai napunk igen sűrű volt, tele apró eseménnyel. Reggeli után e heti kísérletünk következett, ezúttal a tűzzel, hiszen most a tűz hete van. Tapasztaltuk mi kell az égéshez: éghető anyag /ez volt a mécses és a gyertya/, megfelelő hőmérséklet /ezt az öngyújtó biztosította/ és oxigén /ott volt a levegőben/.

A különböző méretű pohárral letakart mécsesek lángja fokozatosan kihunyt, ahogyan az oxigén elfogyott. Varázslatos dolog volt, ahogyan az égő gyertya lángját a füstjéhez tartott láng újragyújtotta. A felfújt lufi rögtön kidurrant, ahogyan a lánghoz ért, de amikor a lufiban víz is volt, a léggömb kibírta a perzselő érzést.

A végére maradt a gyertya libikóka: a gyertya közepén átfúrt szög két végét egy-egy pohár szélére támasztottuk, s a gyertya két végét meggyújtva himbálózott, mint egy örökmozgó. Izgalmas dolgok voltak ezek, bár mindenkit figyelmeztettem, csak felnőttel végezzenek hasonló kísérleteket, hiszen a tűz nem játék!

S ha már tűz, játszóházunkban mindenki készíthetett magának saját tüzecskét papírból, amelyet azért óvatosságból kis üvegecskébe helyeztünk. De ha netalán mégis baj történne, tojástartóból mindenki elkészíthette a maga tűzoltóautóját is.

Szép pirosra festették a táborosok, akár az igazi, úgy nézett ki. Ebéd után még a kerekek is helyükre kerültek, lehetett fotózkodni velük.

A délutáni melegben két vendégünk érkezett megrakott kosarakkal, Kassai Kinga és Gyenes Kinga. Tejet, banánt, fagyasztott epret, jeget és turmixgépeket hoztak. A gyerekek persze rögtön körülvették őket, mi lesz a menü?

A finom hozzávalókat összeturmixolva banános, epres vagy banános-epres smoothie készült, ki mit szeretett volna inni. Mindenkinek ízlett a hideg finomság, a repeta is kapós volt. Sőt, Melinda és Laci bácsi a kürtős kalács után megmaradt kakaós cukrot is felkínálták a turmixba, ami szintén nagy sikert aratott.

Utána még egy alapos vízipisztoly csata, s már vége is volt a napnak!