Brumi naplója

Tavaly év vége felé olvastam egy aranyos történetet a Reader’s Digest-ben, mely így szólt:

„Van egy osztálymackónk, amely sorra minden gyerekkel hazamegy. A gyerekeknek az a feladatuk, hogy folytassák Maci naplóját, amelyben Maci beszámol a látogatásról. Egy reggel a mackó nem jött vissza azzal a kislánnyal, aki elvitte, hanem az igazgatói irodába érkezett meg egy cédula kíséretében. A kislány egy parkban felejtette, ahová hazaúton bement játszani. A mackót aztán megtalálta egy család, és befogadta éjszakára, de ez még nem minden, mert a naplót is megtalálták, beszámolót írtak bele a mackóval töltött időről, sőt még néhány róla készült fényképet is mellékeltek, amelyeken a gyerekeik láthatók, egyikük a bölcsőben, Macit átölelve alszik.”

/Wendy MacVinnie/

Nagyon megtetszett a történet. Osztályom most harmadikos, ebben az évben kezdtünk el fogalmazást írni, s úgy gondoltam, a naplóírás jó erőpróba lenne diákjaimnak, no meg mókának se lenne utolsó. Persze nem mentem rögtön fejjel a falnak, először teszteltem őket, mit szólnának, ha lenne egy új kis társuk, egy plüssmackó. Az ötlet tetszést aratott, úgyhogy a téli szünet utáni első tanítási napon kézen fogva mentem iskolánkba a kismackóval, akit a harmadikosok egyöntetű elhatározása alapján Bruminak kereszteltük el. S ahogy az olvasott történetben, mi is nyitottunk egy füzetet, mely a Brumi naplója címet kapta. „Gyerekeim” nagy lelkesedéssel váltak egy-egy napra játszótársává, sőt a naplóírás is izgalmas feladatnak mutatkozott. Bár gyanítom, néhány anyuka és apuka is törte a fejét otthon a bejegyzések írásakor, s talán így még nagyobb élményt jelentett az együtt töltött nap. Minden reggelt azzal kezdünk, hogy az aktuális napról írottakat meghallgatjuk, izgatottan várva, vajon mi történt most Brumival és aznapi társával.

Egy nap érdekes pályázat érkezett az iskolánkba. E nélkül a történet nélkül valószínűleg nem keltette volna fel az érdeklődésemet, de most úgy gondoltam, EZT NEKÜNK TALÁLTÁK KI! A Magyar Gyermekkönyvkiadó Egyesület pályázatot írt ki Kisvackor címmel egy könyv megírására, mely maximum 10 oldalas, legalább három illusztrációval ellátva. Feltétel volt még, hogy legalább öten írják, egy felnőtt segítségével, s hogy a téma az Átváltozás legyen. És mi minden feltételnek megfeleltünk!

Bevittem a felhívást osztályomba, s megkérdeztem a gyerekek véleményét. Hiszen a könyv tulajdonképpen már készen is van, ha az első tizenkét bejegyzést másoljuk le (hiszen tizenketten vagyunk), s ha még Brumit is mindenki lerajzolja, az illusztrációk is bőven meglesznek. Mindenki támogatta a javaslatomat és munkához láttunk. Január 31-ig, a pályázati határidőig kényelmesen elkészültünk, s utána csak várnunk kellett.

Nem is sokáig! Pénteken érkezett iskolánkba az e-mail, hogy pályamunkánkat a zsűri dicsérettel vagy díjjal (hogy melyikkel, ez még titok) szeretné jutalmazni. Az ünnepélyes díjátadásra  pedig február 26-án, szombaton Budapesten kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Ez fantasztikus! Utazunk! Nagyon izgatott vagyok, s alig várom, hogy hétfőn osztályom is megtudja a jó hírt!

Horváth Judit