4. nap – július 9.

Csütörtökön elhagytuk Végegyházát, hogy Mezőhegyesen barangoljunk. A hegyesi vasútállomáson Perlaki János állomásfőnök várt bennünket, s bemutatta „birodalmát”. A mezőhegyesi vasút történetéről is beszélt, s nem csak a helyi vasúti közlekedést, és a régi gőzmozdonyt mutatta meg, – amit később majdnem mindenki meg is mászott -  hanem még a forgalmi irodába is beléphettünk. Ide jött értünk Tarkó Gábor, a helytörténeti gyűjtemény vezetője, hogy kalauzoljon a Vasúttörténeti Múzeumban. A mezőhegyesi helytörténeti gyűjtemény sok újdonságot nyújtott a gyerekek számára, hiszen a rég használatos eszközök, a régi Cukorgyár emlékei, vagy az úttörőélet emlékei ismeretlenek voltak számukra. Furcsa volt látni egy régi osztálytermet például, s kiderült, hogy a kukoricán térdepelés nem jó érzés. A legnagyobb izgalmat természetesen jövetelünk legfőbb célja, a vasúttörténeti gyűjtemény váltotta ki, s a régi eszközöket is elhomályosította először a terem középső részén elhelyezkedő terepasztal, ahol több vasúti modellt is meg lehetett mozgatni. Persze aztán később szépen sorban a terem többi részét is alaposan feltérképeztük.

A múzeumlátogatás után pihentünk, ebédeltünk, majd megnéztük a Nónius lovak ebéd utáni sziesztáját. Majd fagyizni mentünk, s végül egy nagyot játszottunk a hegyesi játszótéren.