A második napon a láthatatlan levegőt kerestük kísérleteink során. Ehhez a víz volt segítségünkre.

A levegőt víz alá nyomtuk, s láthatóvá tettük, amikor a folyadékon buborékoltattuk keresztül. Aztán szintén a víz alatt „áttöltöttük” a levegőt egyik pohárból a másikba. Végül egy mini búvárharangban a kis csónakban fekvő barikát küldtük le túrázni a víz alá, és sikerült neki száraz lábbal túlélni a kirándulást.

S ha ma is a levegő a téma, logikus volt, hogy szélforgókat készítsünk. Hagyományos és dizájnos forgó-sablonokat vágtak ki a táborosok, szépen kicsinosították azokat, majd jöhetett az összeállítás.

S hogy jó társaságban legyenek, párosával rögzítettük a forgókat a hurkapálcikához, hogy jövetben-menetben biztosan megforgassa lapátjait a szellő, vagyis a levegő. Természetesen a kipróbálása sem maradhatott ki, irány az udvar! Még szaladni sem kellett nagyon, hiszen kicsit fújt a szél.

Ez még mind nem volt elég, mert úgy gondoltuk, szappanbuborékokat is kellene fújni, hiszen annak közepében is ott csücsül a levegő. De nem ám egyszerű fújóval! Az előző napokban óriás buborékok fújására alkalmas eszközöket gyártottunk a gyerekeknek, hogy mindenki kipróbálhassa ezt a jó mókát.

Ezután jöhetett a tuti recept a buborékfújó folyadék elkészítéséhez. Jó alaposan összekevertük a mosogatószert, a sütőport, a guargumit vízzel, majd technikai értekezlet következett a buborékfújó mártásához.

S jöhettek a szebbnél szebb buborék-alagutak, káprázatos színekben és formákban. (Én lehettem az első, hiszen meg kellett mutatnom, hogyan működik a szerkezet!

Délután a játék mellett nyalóka és görög dinnye okozott örömet a táborosoknak. Néhányan PET palackok festésébe kezdtünk, amelyből szélforgót készítünk a közösségi ház kerítésére. De már csak holnap!