7. nap

Kenyérsütés

Eljött a nagy nap, a kenyérsütés napja! A kemence reggel befűtve, vígan füstölögve várta a gyerekeket, akik már készültek a nagy eseményre. Lipták Zsoltné, Gabi néni egy jó nagy tálba öntötte a nyolc kiló lisztet, amihez még hozzáöntötte a tegnap készített kovászt, az élesztőket, langyos vizet és sót.

Azután mindezt jó alaposan összedolgozta. Szép mennyiség lett, amikor kiöntötte a tálból. A táborosok ahol tudtak segítettek, és rendíthetetlenül figyeltek.

A dagasztás különösen fárasztó művelete után a tészta megpihent egy kicsit a textilterítő alatt – ahol folyamatosan növekedett is -, a résztvevők pedig az udvaron kezdtek játékba, az időközben vendégségbe érkező ovisokkal együtt.

Majd jöhetett a folytatás, a kenyértésztából először egy nagy, majd két kisebb „kígyót” gyúrt Gabi néni, s ezeket felszeletelve jöhetett a kis cipók készítése. Mindenki maga gyúrta össze a péksüteményét. S Gabi néni szalámit is hozott annak, aki szeretett volna ilyen tölteléket bele.

A cipócskák ismét pihenni tértek, s ebéd után jöhetett a kemence. A megfürdetett cipók először a tepsiben landoltak, majd így bekerültek a pokol melegét idéző kemence gyomrába. Két fordulóra és hat tepsire volt szükség, hogy minden kisüljön, majd újabb fürdő után a kenyércímkék is rákerültek, készítőjük nevével együtt. Végezetül újabb bújócska következett a terítő alatt a tábor végéig.

Ez alatt a pénteki agyagozást is előkészítettük. A Végegyházi horgásztó medréből kibányászott agyagból tábor előtt kértünk egy keveset. Vízzel összekeverve, eldolgozva, kis gombócokra gyúrva van bő két napja arra, hogy kellő állagú alapanyagot kapjunk a kézműves foglalkozásunkhoz.

Egy kis kukoricázással fűszerezve nem semmi napunk volt. Délután négy órakor még egy közös képre összeálltunk a cipókkal, s aztán mindenki büszkén vitte haza maga sütötte péksüteményét. Remélem otthon mindenkinek ízlik majd!