FÉLSZÁZ BARANGOLÓS PORTYÁZOTT A BÜKK DÉLI KAPUJÁBAN

Immár hetedik alkalommal kerekedett fel a Barangoló Közhasznú Egyesület csapata, hogy újabb vidéket ismerjen meg. Úticélunk az Egertől tíz kilométerre fekvő barátságos település, Noszvaj volt.

Hagyományosan megszervezzük ezt az őszi kirándulást, ahol egyesületünk tagjai, önkénteseink és együttműködő partnereink vesznek részt. Az idei évben rekord létszámmal jöttünk össze, hiszen ötvenketten gyűltünk össze a reggeli induláskor. Az autóbusz elrepített minket a dimbes-dombos bükkaljai tájra, nevesül a festői szépségű Noszvaj településre.

Szívélyes vendéglátóink, a noszvaji borász család Szögedi Sándor, Szögedi Zoltán,  és Kromek Ágnes már a település határában vártak ránk, hogy elvezessenek szállásunkra, ahol is jófajta házi szíverősítővel leptek meg minket, hogy lemoshassuk torkunkról a hosszú út porát. A szállás elfoglalása után elindultunk felderíteni a település látnivalóit.

Az első utunk a De La Motte kastélyhoz vezetett, amely a magyar kastélyépítés miniatűr remeke, késő barokk, copf stílusban épült 1774-78 között. Építtetője, Báró Szepessy Sámuel később eladni kényszerült gróf Almásy Antal özvegyének, báró Vécsey Annának. A kastély közkeletű elnevezése az ő második házasságából származik: férje De La Motte ezredes Mária Terézia udvarából, neki tulajdonítják a kastély belső franciás díszítését és utalásait.

 A kastély Noszvaj délnyugati peremén, kőfallal bekerített 25 hold kiterjedésű parkban fekszik, a homlokzatával a keleti utcafrontra támaszkodó kastély részben emeletes és XVI. Lajos stílusában (késő barokk) épült. Parkjában megtalálhatóak fakülönlegességek és díszcserjék a tiszafától az oszlopos tölgyig, a különleges akáctól a liliomfáig. Valóban érdekes volt látni ezt a remekbeszabott, mégis emberléptékű, barátságos kis kastélyt, amelyben jelenleg hotel is működik.

Ha már az építészetnél tartunk érdekes látnivalót nyújtanak a barlanglakások, amelyek a település szélén találhatóak. A XIX. század elejétől alakulhattak ki Noszvajon a barlang- és pincelakások. A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget, és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket. Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a „Pocem”-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik. A riolittufa megjelenési formái közül a legkülönlegesebbek a süveg formájú kúpok. Ezek némelyikén emberkéz által formázott fülkéket találunk, melyek eredetét egyrészt kultikus céllal magyarázzák (a hamvasztásos temetkezés egy szokatlan formájának tulajdonították), mások áldozati vagy bálványtartó fülkéket véltek látni bennük, de a legvalószínűbb feltételezések szerint méhészkedésre használták őket.

A hajdani Árpád-kori templom 1928-ban sajnos lebontásra került, ekkor épült a jelenleg is álló templom, melynek oldalbejáratánál egy falszakasz, szépen faragott gótikus nyílással idézi az elbontott Árpád-kori templom szépségét. A művészettörténeti ritkaságnak számító festett, fakazettás mennyezete Egerben, a Vármúzeum Gótikus Palotájában tekinthető meg. A mennyezetképek legjellegzetesebb darabjainak másolatai Noszvajon is megtekinthetők a református templomban.

A Gazdaház a helyi paraszti építészet jellegzetességeit tükröző épület, mely helytörténeti jellegű kiállításnak ad otthont. A Gazdaház és udvara ad otthont a településen megrendezendő programok nagy részének. Ezen alkalmakkor a tájház két kemencéjében tájjellegű finomságok készülnek és az augusztus végi Szilva-nap alkalmával itt mutatják be a szilvalekvárfőzés csínját-bínját is.

Noszvajtól északra, a Kánya patak festői szépségű erdővel, hegyekkel koszorúzott völgye, hajdan a természet által, majd mesterségesen is kialakított tavak környéke, a Szent Imre-forrás és a mellé épült turistaház összessége az eredeti Síkfőkút. A környék turisztikai- és pihenést szolgáló körülményei az 1930-as években alakultak ki, az egri turistaegyesület kezdeményezésére, akik nagy gonddal és buzgalommal alakították ki a Kánya patak valamennyi forrását és környékét majd névvel látták el őket. Ilyen például a Síkfőkút közelében fekvő, Attila-forrás, melynek környékét erdei pihenőhellyé alakították ki.

Természetesen számos látnivaló található még a településen a környező természeti túra utakról nem is beszélve, de sajnos egy napba nem zsúfolhattunk bele minden látnivalót.

Az est fénypontjaként a vendéglátóink pincéjébe indultunk, a Gazsi pince tárt ajtókkal fogadott bennünket. A borvacsora során nem csak finom vadpörköltet, házi rétest fogyasztottunk, hanem hatféle bort is kóstoltunk.

Az est fényét emelte, hogy vendéglátóink zenészeket is hívtak, így a hangulat hamarosan tetőfokára hágott, akadt, aki táncra is perdült. A nótázós, beszélgetős este bizony az éjszakába is belenyúlt, de sebaj hiszen erre szolgálnak a csapatépítő kirándulások.

A reggeli indulás előtt búcsút vettünk szívélyes házigazdáinktól, és megegyeztünk abban, hogy mindenkinek ajánlani fogjuk Noszvaj meglátogatását, mert nagyon kedves emberekkel találkoztunk itt, akik szívesen látnak minden pihenni, szórakozni vágyó utazót.

A vasárnapi program egri városnézés volt, amely során hosszú sétákat tettünk a város utcáin meg-megállva. Hiszen annyi a látnivaló, s bár jártunk már a városban barangolós kirándulásaink egyikén, akadt bőven látnivaló a vasárnapi városnézés során.

A vár, a Dobó tér, a gyönyörű épületek, a szikrázó őszi napsütés kellemes levezető programot biztosítottak a megfáradt vándoroknak. Aztán - mert semmi nem tart örökké - eljött a délutáni indulás ideje. Végegyháza felé indultunk, hiszen mindenütt jó, de a legjobb itthon. A hazaút során már tervezgetni kezdtük, hová is kalandozzunk el jövőre, hova menjünk, merre vezessen az utunk.

A Barangoló Közhasznú Egyesület idei csapatépítő kirándulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.

Végegyházi Barangoló