Megrohamoztuk az egri várat
A végegyházi Civil Kerekasztal tagjai és a Civil Tanoda résztvevői 2011. október 1-2. között közösségépítő kiránduláson vettek részt, melynek úti célja Eger volt.
A túrát a Barangoló Közhasznú Egyesület szervezte, hiszen egyesületünk koordinálja a kerekasztalt és szervezi a tanodát, melynek a legtöbb végegyházi szervezet és intézmény tagja. A két program kellő számú résztvevőt biztosított. Célunk elsősorban az volt, hogy kiszakadva az otthoni környezetből közös aktív pihenéssel töltsük ezt a hétvégét, ahol mellesleg még némi tapasztalatcserére is nyílt alkalom. Társaságunk nem csak több szervezetből tevődött össze, de a korosztályuk is vegyes volt, hiszen a tizenévestől a nyolcvanévesig töltöttük együtt ezt a két napot. S úgy gondolom mindenki nevében, nyilatkozhatom, hogy nagyon kellemesen éreztük magunkat.
Szombaton reggel 5 órakor indultunk a liget melletti parkolóból, hogy minél több időt tölthessünk Eger városában. Az ötórás út után elhelyezkedtünk a Kossuth Zsuzsanna Kollégiumban, majd városnéző túrára indultunk. Az Alföldhöz szokott lábainknak szokatlan volt a sok-sok emelkedő, lejtő és lépcső, de mi rendíthetetlenül mentünk tovább és tovább. Minél több látnivalót, minél több élményt szerettünk volna begyűjteni ez alatt a rövid idő alatt. Igen hamar ment a tájékozódás is, hiszen térkép nélkül is eltaláltunk a belvárosba, ahol bőven akadt látnivaló.
Bár együtt indultunk el, természetesen több csoportra szakadtunk, de utunk során mindig összefutottunk mi végegyháziak, ilyenkor jól esett megállni kicsit, megbeszélni, mi mindennel találkoztunk. Csapatunkra az is jellemző volt, hogy – bár mindenki egy-egy adott szervezettől jött – folyamatosan változott a kiscsoportok összetétele, aszerint, hogy milyen látnivalót választottunk célul.
Délután 4-kor beszéltünk meg találkozót a kollégiumban, hogy újabb úti célunk felé vegyük az irányt. Ez pedig a Szépasszony Völgye volt. Számos alkalmat ragadtunk meg, hogy felfedezzük az itt található borospincéket, s a bennük rejlő finom nedűket. S ha már felfedezőútra indultunk, ki sem maradhatott a kóstolás, hogy aztán a legfinomabb borokból az otthoniak számára is vigyünk mutatóba.
A finom borok, finom ételek mellett jókat beszélgettünk, s közben látnivaló is volt bőven, hiszen némelyik pince múzeumi látnivalókkal is csalogatott bennünket. A völgyben tett látogatás után sokunknak nem volt kedve pihenni térni, így hát szálláshelyünkön későig beszélgettünk még. Ennek ellenére másnap aránylag korán keltünk, hogy bevegyük az egri várat. Az ébredők sorra gyülekeztek, s indulás előtt jókedvű tere-fere indította a napot. Az indulás nem volt zökkenőmentes, hiszen megpihent lábaink kezdetben megmakacsolták magukat, de később már nem is foglalkoztunk ezzel.
A várhoz vezető szűk kis utcák tele voltak látnivalóval, s mi csak kapaszkodtunk felfelé. Az egri vár hős védői jutottak eszünkbe, Gárdonyi Egri csillagok című regénye, melyből az itt történt eseményeket olyan jól ismerjük. Különleges érzés volt a régi köveken sétálni, s elképzelni, hogy régen kik jártak ugyanitt. A középkori építmény romos falairól beláttuk a várost, megpillantva az ismerős helyeket is. Órákat el lehetett itt tölteni, ittlétünk utolsó órái is élménydúsak voltak.
Minden jónak vége szakad egyszer, délután négy órakor mi is a hazaútra készülődtünk, bár szívünk szerint maradtunk volna. A buszon mindenki feltöltődve mesélte a számára legemlékezetesebb pillanatokat. Jól éreztük együtt magunkat, ez az együtt töltött két nap összekovácsolt bennünket. S hogy ez így van, erről a másnapi találkozások tanúskodtak, hiszen akivel csak összefutottam az „egri csapatból”, egy-egy mosolyváltással nyugtáztuk, hogy ez a hétvége kellemes nyomot hagyott az életünkben.
A közösségépítő kirándulásunkat a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.
Horváth Judit