Irtó civil, vagy civil irtó?

A kormányváltás idején elhangzott, hogy a civilek és a velük való együttmunkálkodás mennyire fontos lesz az elkövetkező ciklus során. Született egy, a civil társadalom életét szabályozó új, remek törvény is. De tudjuk, hogy egy rendelet csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.

Társadalmi fórumokon egyeztetett jogszabályok, civil tanácsadó testületek, az élet minden terén kikért vélemények. Röviden szólva a civilek irtó fontosak lettek! Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy mostanra inkább nyűgként tekintenek ránk, vagy legalábbis nem tartják fontosnak a civil társadalom működését. Az elmúlt évben megszüntették a Nemzeti Civil Alapot, melynek működését elégtelennek és szakszerűtlennek ítélték, és létre hozták a Nemzeti Együttműködési Alapot, amely hivatott a hazai és határon túli civil szervezeteket összefogni és támogatni. A feladatellátáshoz szükség volt egy alapkezelő szervezethez, ez lett, illetve volt a Wekerle Sándor Alapkezelő. Mire az alapkezelő beletanult a civilekkel való bánásmódba és a civilek is beletanultak a Wekerlével való együttműködésbe, az alapkezelőt meg is szüntették, illetve beolvasztották vagy átszervezték, a lényeg, hogy minden kezdődik előről.

A pályázati rendszert egyszerűbbé és áttekinthetőbbé szándékozták tenni, sajnos mérsékelt sikerrel, hiszen az idei NEA pályázatok nem csak lassan bírálódnak, de jogi hercehurcával és a tanácson belüli háborúskodással egyre csak múlik az idő, hivatalos értesítés, eredmény nincs, csak bizonytalanság. Kis és nagy szervezetek állnak és várják, hogy az értük dolgozó tanács befejezze a belharcát, és azt tegye, amire létre jött: segítse a civil szektor munkáját. A szervezetek számára az idei évre szóló működési támogatás nem hogy nem elérhető, de teljes biztonsággal az sem tudható, hogy nyert-e az adott szervezet avagy nem. Taktikus, de rajtunk nem segít az a nyertes kategória, amely úgynevezett várólistás pozícióba sorolja a szervezetet, ami annyit jelent, hogy a statisztika szerint támogattak, de pénzt azt nem kapunk. Aki pedig esetleg nyert, az sem tudja, mikor láthat pénzt.

 Tisztelt döntéshozók! Október negyedike van, és 2012. Lassan ideje lenne az ez évi működési és szakmai támogatásokról biztosat tudni. Mivel az elmúlt évi pályázatokkal 2011. október 31-ig le kellett számolni, a civilek néhány nap híján egy éve támogatás nélkül vannak. Természetesen ez így nem teljesen igaz, hiszen a szegénységre kárhoztatott önkormányzatok próbálják szűkös költségvetésükből életben tartani civil szervezeteiket, illetve nagyvonalú magánszemélyek és gazdasági társaságok segítenek rajtunk, de ezek a források is beszűkültek és a válság még tovább csökkenti a lehetőségeket. Vannak azonban olyan szervezetek, amelyek nem politizálnak, nem vesznek, részt hatalmi harcokban, csak teszik a dolgukat. Szervezik a sport, a kultúra, a szociális és a közösségi élet minden szegmensét, amire a helyi és központi irányításnak nincs ereje vagy energiája. A civilek a nagy nemzetközi akcióktól a háromfős ulti klubig mindenben részt vesznek, nagy tömegük önkéntesként sokszor még köszönetet sem kapva végzi a dolgát. A kistelepülések életében talán még fontosabb szerepet töltenek be a szervezetek, hiszen a csökkenő helyi lehetőségeket számtalanszor egészíti ki a „civil kurázsi”. Éppen ezek a szervezetek azok, akik a néhány száz vagy akár néhány tízezer forintokat felhasználva szervezik egy kis közösség életét számos területen.  

Ezért úgy gondolom a civilekért tevékenykedő csúcstanácsnak és a központi irányításnak kötelessége félre tenni a sértettségeiket és az ellentéteiket, és tenni a dolgukat, hogy ne civil irtó módon, hanem irtó civil módon dolgozzanak. Ehhez a munkához kívánok sok sikert, erőt és egészséget!

 Horváth László, egy vidéki civil