BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR 2022 – ELSŐ HÉT
A Barangoló Közhasznú Egyesület 2022. július 04-29. között rendezi meg a 12. Barangoló Bejárós Tábort, ahol több, mint húsz végegyházi gyerek tölthet el velünk együtt húsz napot, természetesen térítésmentesen.
A tábor ideje alatt minden délelőtt programokat szerveztünk a gyerekeknek, de délutánonként is kínáltunk tennivalót a szabad játék mellett. Mindennapjainkról folyamatosan tudósítottunk a Facebook hirfolyamán, de a tábor olyan nagy esemény a barangolósok életében, hogy mindenképpen írnunk is kell róla.
A Barangoló Közösségi Ház egy olyan helyszín, ahol a nagyvilág rohanását nem érzékeljük. Ez jól látszik a táboros gyerekeken, akik nem csak, hogy jól érzik magukat, de olyanok, mintha kicserélték volna őket. Persze most is, itt is előfordulnak viszályok, viták, de sokkal könnyebb elsimítani azokat. Mindig van elfoglaltság, mindig van tennivaló, megbeszélnivaló. Pedig nagy életkori különbségek vannak, hiszen a legkisebbek nagycsoportos óvodások lesznek, a legnagyobb táboros pedig most ballagott el a 8. osztály után. Nehéz is így tervezni, hogy a kicsik és a nagyok is egyaránt jól szórakozzanak. A másik oldala viszont az, hogy a nagyok nagyon sokat tudnak segíteni, nem csak a kicsiknek, de a táboros mindennapokban is. Sokszor elég csak leülni, és nézni, hogyan folyik a táboros élet akár felnőtt beavatkozás nélkül is. Persze, ha kell, mindig van segítség, a gyerekek tudnak ki(k)hez fordulni.
Programjaink sokrétűek: környezetvédelem, egyészséges életmód, kézműveskedés, kirándulás. Pontos terv szerint dolgozunk ugyan, de mindig alkalmazkodunk a lehetőségekhez, s ha kell, rugalmasan alakítjuk terveinket, akár közösen is.
Van egy napirend: reggeli torna, reggeli, a nap megbeszélése, délelőtti program, ebéd, szabad játék, kötetlen foglalkozás, valami finomság, és a zárás előtti beszélgetés, az „örömládába” írt üzenetek felolvasása, kalandlapkiosztás. Ez a váza minden napunknak, s körülötte sok-sok minden. Hogy az első héten mi is történt, íme:
1. NAP
A BB Tábor lakói folyamatosan érkeztek, s lakták be a Barangoló Közösségi Ház első termét. Míg várakoztunk lehetett használni a laptopokat, lehetett színezni, rajzolni, s persze beszélgetni. Hiszen sokan a vakáció ideje alatt ritkábban vagy egyáltalán nem látták egymást, de most itt 20 napon keresztül együtt lehetünk. Kilenc órakor Sipos Martin reggeli tornát vezetett le, majd megreggeliztünk. Ketrinnek pont ma volt a születésnapja, fel is köszöntöttük, ahogyan illik, s ő pedig finomságokkal kínált bennünket.
Ezután nagyvonalakban megismerkedtünk a tábori szokásokkal, a hely szellemével, menet közben úgyis bővebbet megtudnak a gyerekek. Bár sok mindent előkészítettünk a táborosok számára, az utolsó simítások mégis rájuk vártak. Így a kis focikapuk felhálózása, a sörasztalok és padok, valamint a régi műanyag székek kihelyezése, valamint a virágládákban lévő virágok felfrissítése a gyerekekre maradt. S ha már bőven volt hely kint, az udvaron, ezt kihasználva a friss szellő enyhületében madaras legyezőt színeztek és hajtogattak a táborosok, s közben a nagyobbak a kötelet a fákra erősítve csoportos hintát készítettek, ami nagy sikert aratott, bár sokan szerintem igencsak piros tenyérrel érkeztek haza a mai nap után. Persze a fára mászás divatja újból beköszöntött, sőt a gumiugrálás is. Ebéd után pihizésként egy mesét hallgattunk meg, s utána szabad játék következett, illetve az érdeklődőknek a levendula-projekt első mozzanata, a levendulabuzogány. Közben azért a kimaradt, kisebb levendulaszálakat csokrokba kötöttük és fellógattuk száradni. Délután még benasiztuk a megmaradt sütit, majd sárgabarackot is ettünk. A magját pedig gondosan eltettük, ha megszárad, majd feltörjük, és megkóstoljuk a belsejét is. A tábort most is a táboros kalandlap, és a mai nap megbeszélésével zártuk.
2. NAP
A reggeli programok után a Száraz-ér mellett túrázott táboros csapatunk. Kerestük a Száraz-eret, de vizét bizony nem találtuk. Ha előzetes tapasztalataink, megfigyeléseink nem segítettek volna, akkor csak a nád és gyékény adott volna támpontot úticélunk megtalálásához. Igyekeztünk árnyékos helyen sétálni, de a lődombot nem hagyhattuk ki. Oda bármilyen időben van energiája a gyerekeknek felmenni.
A kiserdőbe sajnos nem tudtunk egyáltalán bemenni, olyan sűrű volt az aljnövényzet, így a poros úton mentünk a Fekete hídig. Az ér vizét itt sem láttuk, mert zöld moszatszőnyeg terült el rajta. Nagy pirospont a táborosoknak, mert az egyórás út ebben a melegben nem volt könnyű feladat, de zokszó nélkül, trécselve kígyóztunk visszafelé. A Barangoló Közösségi Ház előtt leültünk a fűbe, hiszen lassan ideje lesz elkezdeni tervezni a kerítésfestést. Reméljük lesz sokféle festékünk a kivitelezéshez!
Ebéd után még beszélgettünk a Száraz-ér állapotáról, sok ötlet született sépségének visszaállításához. Elhatároztuk, összegyűjtjük és leírjuk terveinket, s továbbítjuk majd az illetékeseknek. Hátha történik valami!
3. NAP
A mai napon végre nem rekkenő hőségre ébredtünk. Néha ugyan kisütött a nap, de kellemes, hűs volt az idő. Ezt kihasználva a torna és a reggeli után végre a homokozót is birtokba vehették a gyerekek. Persze volt, aki inkább focizott, vagy mást játszott. S végre nem kellett folyton a figyelmeztetésre hallgatni: menj az árnyékba, mert mindenhol árnyék volt.
Egy órás szabad játék után megkóstoltuk Kinyó Ági néni levendulaszörpjét. Azaz először csak megillatoztuk, s ugyanazt az illatot éreztük, mint a levendulavirággal való ügyködésünk során. Először csak picit, s utána repetában többet is ihattak a táborosok. Legtöbbjüknek ugyanis nagyon ízlett.
Tegnap több táboros is megküzdött a komposztáló felállításával. Ezt a komposztálót a Barangoló Közhasznú Egyesület nyerte az Európai Hulladékcsökkentési Héten, hiszen civil kategóriában egyesületünk lett a magyarországi első helyezett. Annak idején az iskolások is segítettek e díj elnyerésében, hiszen a huladékcsökkentési alkotó pályázaton sok szép és érdekes tárgyat készítettek az osztályok. Most a tárgyjutalmat vehették birtokba, s fel is avattuk a reggeli uborka héjának beledobálásával. Előtte megbeszéltük, miért is komposztálunk, s mi kerülhet a komposztálóba. Közös játékunk is a környezetvédelemhez kapcsolódott: a fáktól kapott levegő.
A gyerekek egy része átváltozott fává, s az udvar különböző részén „eresztett gyökeret”. A többiek kis állatkákká változtak át, s egyik fától kellett futni jelre egy másikhoz, de befogott orral. Hiszen a fa által kibocsátott oxigén adta számukra az éltető levegőt. Igen ám, de egy favágó mindig kivágott egy-egy fát, s a végén bizony sok kis állat maradt levegő nélkül. Annyira tetszett ez a játék, hogy jó néhányszor eljátszottuk. Ebéd után esett egy kicsit az eső. Mi szokásos sziesztánkat töltöttük a tornaszobában, ahol megfogalmaztuk most már írásban, milyen feladatokat kellene megoldani a Száraz-ér védelmében. Azt is megbeszéltük, hova küldjük majd el írásunkat, hátha változik majd vízfolyásunk helyzete. Majd még egy filmet is megnéztünk, s utána már újra kisütött a nap, lehetett már kint is játszani végre.
4. NAP
Mivel Martin egy ideig nem tud jönni táborba, ma Emeka tartotta a reggeli tornát, jól megmozgatva a táborosokat. Reggeli után maradt egy kis idő szabad játékra, utána Klára néni jött hozzánk kézművesfoglalkozást tartani. Nemrég voltunk a Száraz-érnél, így „vizes” állatokat készítettünk együtt vele: teknőst, siklót, békát, majd ragadozó halat.
Klári néni gondosan előkészített mindent, így könnyű dolga volt a gyerekeknek, kevés vágás, ragasztás, egyéni dizájn, s már kész is volt a mű! A nagyobbak önállóan is tudtak haladni, a kisebbeknek természetesen mindig volt, aki segítsen. A táborosok kitartó munkája meghozta gyümölcsét, egyre csak gyűltek a szebbnél szebb alkotások. Büszke is volt mindenki kincseire, melyeket természetesen most is hazavittek a nap végén. Sok játékra maradt még időnk, s a mai sláger a szalagos fogó volt.
Az együtt töltött negyedik nap közepén, ebéd után ki-ki megmutathatta, elmondhatta, hogyan érzi magát. Sokan éltek a lehetőséggel, s emellett az „Ültess el egy gondolatot!” dobozban is egyre több üzenet gyűlik össze a nap végére.
5. NAP
Ma Roni és Bazsi tartotta a tornát, s a reggeli után Marinát köszöntöttük névnapja alkalmából. Napunk első része a véradásról szólt. Tegnap a nagy táborosokkal alaposan átrendeztük a közösségi házat, hiszen ma a véradás házigazdái voltunk. Elhatároztuk, hogy mi is megajándékozzuk véradóinkat egy-egy levendula csokorral. A véradásról is beszélgettünk, s kíváncsian vártuk, hogyan is zajlik.
Igen ám, de elfelejtettünk maszkot hozni, hiszen csak úgy lehetett bemenni. Szerencsére a Vöröskereszt és a Községi Önkormányzat kisegített bennünket, így élőben láthattuk a véradás menetét, az azt megelőző vizsgálatokat, és sok ismeretet szerezhettünk a doktornőtől, és az asszisztensnőktől. Senki sem ijedt meg a szúrás és a vér látványától. Remélhetőleg a mostani táborosok közül sokan lesznek felnőtt korukra véradók.
A látogatást követően Dékány Ildi néni jött el hozzánk, érdekes feladatokat hozva a táborosoknak. Először találós kérdéseket tett fel, amelyeket, ha nem is mindig rögtön, de szépen kitaláltak a gyerekek. Ezután szókereső feladatok következtek, a könnyebbtől a nehezebbekig. Nyilván a kisebbeknek jobban kellett segíteni, de ők is nagyon küzdöttek. Aztán a sudoku! Aki még nem sudokuzott, annak az elején nyilván nehéz, de Ildikó hozott geometriai formákkal is feladványokat, kezdőknek pedig 2 x 2-es táblás feladványokat is, ahol csak 1-től 4-ig kellett a számok helyét megtalálni. A nagyobbak már a hagyományos sudokuval is megpróbálkozhattak. Akinek tetszettek a logikai játékok, a tangrammal is megpróbálkozhatott.
Mindeközben folyamatosan figyeltük a távozó véradókat, hogy átadhassuk a nekik szánt levendula csokrot. A véradás befejeztével a véradást segítő vöröskeresztes önkénteseket és a véradó állomás dolgozóit is megajándékoztuk. Mi is sok finomságot kaptunk tőlük: limonádét, s az ételmentő akció keretében sok süteményt, péksüteményt, zöldséget és gyümölcsöt. Amit nem tudtunk megenni, azt hazavitték a gyerekek a nap végén.
Levendulaprojektünk végetért: készült levendulabuzogány, levendulacsokor, levendulaszörp. Zárásként ma mindenki levendulazsákot vihetett haz, melynek illata akár egy éven keresztül emlékeztet majd erre a táboros hétre.
A 12. Barangoló Bejáró Tábor támogatói, segítői:
Császárné Czuth Erzsébet, Dékány Ildikó, Györgyi Ferencné, Halász Áron, Horváth Judit, Horváth László, Kopócs Kitti, Kunos Ágnes, Rádainé Kunos Klára, Magyar Vöröskereszt Mezőkovácsháza Területi Szervezete, Magyar Vöröskereszt Végegyházi Szervezete, Végegyháza Község Önkormányzata, valamint a táboros gyerekek szülei.
