BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR 2022 – HARMADIK HÉT
A Barangoló Közhasznú Egyesület 2022. július 04-29. között rendezi meg a 12. Barangoló Bejárós Tábort, s már a harmadik hetet töltöttük el több, mint húsz végegyházi gyerekkel együtt.
A harmadik héten táboros közösségünk alkotó munkába is belekezdett, méghozzá közösen. Az egyik tevékenység a már régóta tervezett kerítésfestés volt. A másik pedig egy közös dal írása és éneklése. Aztán apróbb mozzanatok is előrevitték a közösségi életünket. Martin hangfalával kicsiknek és nagyoknak jó kis bulis hangulatot csinált a hűvösben. Ezzel a Ki Mit Tud? újra előtérbe került, pedig már azt hittem hamvába halt az ötlet. Van, hogy egy fellángolás után leül a dolog,aztán újra szárnyra kel, és kiteljesedik. Csak érnie kellett a fejecskékben. Jó látni és hallani, amikor egymást istápolják a gyerekek, s a korábban tőlünk hallott szavakkal nyugtatgatják egymást. S jó látni, amikor a máskor oly idétlennek tűnő nagyok, érett odafigyeléssel tekintenek a kisebbekre.
Az is olyan tipikus, hogy egy rosszabbul elsült nap után nem csak én érzem rosszabbul magam, de mint kiderül, a gyerekek is. Ez másnap látszik igazán, egy-egy kiszólásukkal elárulják, hogy ők is tenni akarnak azért, hogy minden jó legyen.
A kirándulásunkat először a tábor végére terveztük, de mégis nagyon jó, hogy így alakult. Már az indulásunk szuper volt, hiszen a buszon a közös dalunkkal hangolódtunk rá a napra. Martin hozta a hangfalát, Lara adott neki mobil internetet. Ja, és, hogy el ne csússzak, Martin odahozta a telefont is, hogy lássam a Neked írom a dalt karaoke feliratát. Sok cuccal mentünk, de mindenki pattant, mit vigyen, szólni sem kellett. Linettet is elhívtuk, aki táboros lett volna, ha lett volna laktózmentes ebéd, és simán bekapcsolódott táboros csoportunkba. Kitti sajnos nem jöhetett velünk, ezt ő is nagyon sajnálta, mert annak idején táborosként járt már velünk a Vadnyugati városban, tehát tudta, mit veszített. Segítségem azért volt bőven, hiszen Dékány Ildikó, Szántó Hanna és Szántó László végigélvezte velünk a vadnyugat minden örömét. S a legnagyobb örömöm… Lehet, hogy én elfogult vagyok, de ha más mondja – kísérőnk, Csenge és Mónika, a seriffné -azt, hogy szuper csapat vagyunk, akkor abban már lehet valami. Igaz? Ha kell, fegyelmezett, de mégis lelkes, tombizó csapat lett táborosainkból.
No akkor, mi is történt a harmadik héten:
11. NAP
A harmadik hetünket varázslatos nappal kezdtük. Először olyan optikai csalódásos képeket néztünk, ahol a szemünk egészen mást mondott, mint a valóság. Sok esetben, ha a párhuzamos egyenesek köré „elterelő” vonalakat, ábrákat rajzolunk, szemünk becsap, s görbe vagy ferde vonalakat látunk. Alakzatokat is képesek vagyunk úgy egymás mellé rajzolni, hogy felületes szemlélő térbelinek lát egy síkbeli rajzot. Vagy például ugyanakkora körlapot nagyobbnak látunk, ha kisebb körlapokkal veszünk körbe, mintha nagyobbakkal. Szemünk becsap ugyan, de a vonalzó segítségével mi megállapítottuk, mi a valóság.
Ezután kísérleteztünk. Megállapítottuk például, ha üres a poharam, attól még van benne valami, mégpedig levegő. A víz alatt egy vízzel teli pohárba levegőt tudtunk átbugyborékolni egy levegővel teli pohárból. Azt is megtapasztaltuk, ha a poharat a vízre merőlegesen helyezünk vizes edényünkbe, a poharunk belseje száraz marad. Így kis búvárharangunkban le tudtunk küldeni vattával kibélelt teamécseshéjban egy kis kardocskát úgy, hogy minden száraz maradt a víz alatti felfedezőút után. Beszéltünk arról is, mi táplálja a tüzet, s hogyan lehet eloltani. Teamécseseket gyújtottunk meg, s különböző méretű poharakat ráhelyezve oltottuk azokat el. A legkisebb pohár alatt aludt el leghamarabb. S végül házi poroltóthabor készítettünk sütőpor és ecet segítségével, ezzel is eloltottuk a mécses lángját.
A kísérletek eredménye sokak számára nem volt újdonság, de ami most következett, minden táboros örömét szolgálta. Ugyanis buborékfújóba való folyadékot készítettünk. Mosogatószer, sütőpor, guargumi és víz kellett hozzá. Sokan hoztak magukkal buborékfújót, de először a táboros óriás buborékfújónkat próbálták ki a gyerekek, amelynek segítségével hatalmas színes buborékok szálltak hamarosan a közösségi ház udvarán. Sok körben merítettük fújónkat, s készítettük egyre gyakorlottabban a nagyobbnál nagyobb színes gömböket, s utána következhettek a saját buborékfújók, melyekbe az itt készült folyadék került. Persze sokan arra is rájöttek, hogy akár kézből is lehet buborékokat fújni, ha a kilötybölt folyadékban megmártják kezüket.
Ebéd utáni sziesztánk alatt relaxáltunk, s most egy erdőben tettünk látogatást. Ma sem voltunk finomság nélkül, a dinnye és a gyümölcsös szelet mellett ma végre megkóstoltuk a sárgabarackmag belsejét is. Volt akinek nem jött be, de azért sokaknak ízlett.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.5572536409465943&type=3
12. NAP
A mai napon ismét Rádainé Kunos Klára jött el hozzánk. Ajándékot is hozott egy zacskóban, és sok-sok apró, színes gömb volt benne. Ezeket a gömböket még a foglalkozás elején egy-egy vízzel teli tálba tette, s azt ígérte, hamarosan meg fognak nőni. Addig is a táborosokkal szélforgó készítésébe kezdett. Klári néni most is előkészítette a gyerekek számára a lapot, már csak vágni és ragasztani kellett. A kész szélforgókat ki-ki egy fára tűzte, el is neveztük a közösségi ház melletti járdánkat Szélforgó útnak. Hiszen szépen sorban ott díszlegtek a fákon a táborosok szélforgói, s ha szerencséjük volt, még meg is pördült a szellő hatására.
Amikor készen lettünk, nem csak megnéztük vizes gömböcskéinket, de belenyúlva a vízbe, meg is tapintottuk, moncsolgattuk azokat, mert nagyon jó érzés volt ebben a melegben. Aztán újra alkotó munkába kezdtünk: fecskét és gólyát készítettünk. Kivágtuk a körvonalak mentén, középen behajtottuk, a szárnyait megigazítottuk, s már röpülhettek is a madárkák. Kinek erre, kinek erre, s volt akié a fán kötött ki. Persze utána újra a gömböcskék kerültek sorra, s mivel nem igazán tiszta kézzel nyúltak bele a vízbe a gyerekek, gyorsan egy vízcserét is biztosítanunk kellett számukra. Egyébként ezek a gömbök, ahogyan növekedtek, egyre nagyobb elfoglaltságot biztosítottak a gyerekeknek és a segítőknek egyaránt. Mert hamarosan kiborult az egész, mikor az egyik táboros véletlenül nekiment. Persze rögtön mentőakcióba kezdtünk, s szépen a mosdókagylónál nekiláttunk átmosni a golyókat. Igen ám, de egy idő után már nem folyt le a víz, lefolyódugulásunk volt. Szétszedtük, kitisztítottuk a csövet, egy órás munkával a golyócskák is tiszták lettek. A következő problémát az okozta, hogy volt, aki igazán erősen nyomkodta a golyókat, s egy részük kásássá vált. Újabb mentőexpedíció következett, az ép és a sérült golyók szétválogatása. Klári néninek sikerült egész napos programot kitalálni nekünk, és még holnap is lesz nap.
Persze azért mást is csináltunk délután. A szieszta alatt meghallgattuk Presszer Gábor: Neked írom a dalt című számát (https://www.youtube.com/watch?v=g9oln0zb8II), s beszélgettünk arról, miről is szól ez a dal. Aztán felvetettem, átírva a szövegét miránk elénekelnék-e a táborosok ezt a dalt?! Benne voltak, s elkezdtük az átírást, eddig az első versszakkal megvagyunk. Meglátjuk, lesz-e folytatás.
Ma végre elkezdtük a Barangoló Közösségi Ház kerítésén való munkálkodást is. Egyelőre még csak a rajzolásnál tartunk, de hamarosan már festünk is. Napi záró finomfalatunk a görögdinnye volt.
12. NAP A FACEBOOK-ON
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.5575206269198957&type=3
13. NAP
A mai napon ismét Szántó Laci bácsi jött a táborosokért, hogy most asztaliteniszezzünk vele a tornateremben. Először a pingpong labdával ismerkedtek a gyerekek. Fogták a kezükbe, egyensúlyoztak vel, egyik kezükből a másikba tették, s közben felálltak, vagy leültek törökülésbe. A labda után az ütővel is komolyabb ismeretséget kötöttek a táborosok. Az ütőn egyensúlyozták a pingpong labdát, majd ütögették is, bár a labda olykor megmakacsolta magát, és elpattogott. Megpróbálták a szomszédok is egymásnak passzolni a labdát, ez sem volt olyan könnyű művelet, de jó móka volt. Majd Laci bácsi után kígyózva egyensúlyozták a gyerekek az ütőn a labdát.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.5577861092266808&type=3
14. NAP
A mai napon Gyebnár Tibi bácsihoz mentünk el látogatóba, aki köztudottan méhész, így sokat tanulhattunk tőle a méhekről.
Tibi bácsi várt bennünket, s a táborosok megismerhették, milyen is egy méh család, a méz készítésének fortélyába is betekintést nyerhettek, és a méhészkedéshez szükséges eszközöket is közelről megszemlélhették. Volt, aki félt a méhecskéktől, de Tibi bácsi a kaptárakhoz hívta a bátrabbakat. Így hát védőkalapot vettek fel a gyerekek, s a füstölővel együtt útnak indultak a kaptárak felé. A többieket Szakál Erzsébet kínálta finom mézes kaláccsal, sütivel, majd csere következett, a méhész túráról bejövők eszegettek, a többiek vették fel a védőfelszerelést, hogy tüzetesebben megismerjék a kaptárak világát. Mert bizony Tibi bácsi belülről is megmutatta azokat, sőt. A bátrabbak, és többen is voltak ilyenek, kezükbe vettek egy-egy herét. Ők nem bántanak, nem kell tőlük tartani.
A méhek nagyon el voltak foglalva gyűjtőmunkájuk közepette, de sajnos nem úsztuk meg méhcsípés nélkül. Azért nem volt tragédia, csak rövid ideig.. Tibi bácsi beszélt arról is, hogy egyre nehezebb a méhek élete, hiszen az ember természetkárosító hatása sokuk életét veszélyezteti. Csak reménykedni lehet, hogy mi, emberek egyszer csak okosabbak leszünk, hiszen méhek nélkül nincs élet!
Mi úgy mentünk el, hogy talán már senki sem félt a méhecskétől, s talán jobban odafigyelünk majd e kis állatkára.
Ebéd után szuperül ment a közös dalunk, kétszer is elénekeltük úgy, hogy csak az alap szólt, s mi erre énekeltünk. Utána jöhetett a kerítésfestés. Az első napunk nem volt egy sikertörténet. Kiderült, hogy függőleges felületre, különösen, ha az fal, nem egyszerű kültéri festékkel dolgozni. Aztán azért is, mert képeinket nem tudtuk befejezni. Ráadásul a táborosok nagy része nem csak a falat festette, kezükön, lábukon is akadt lemosni való. A higítós lemosás pedig nem két percig tart, főleg akkor, ha vastagon felrétegződött. Sajnos az ecsetek is kárát látták ennek, azokat is alaposan le kellett tisztítani. Mire a végére jutottunk jószerivel mehettünk is haza. A mai délután nekem, személy szerint nagyon nem volt élvezetes, annál inkább a gyerekeknek. Tervem: a következő festés eredményes és szórakoztató legyen, ne csak a kicsiknek, hanem a nagyoknak is (Nekem is!!!)
14. NAP A FACEBOOK-ON
https://www.facebook.com/media/set?vanity=horvathjudit.vegegyhazibarangolo&set=a.5580902998629284
15. nap
Harmadik hetünket a NAGY kirándulással zártuk, a Vadnyugati Városba mentünk, Csongrád-Bokrosba. Ahogyan eddig is tettük, most is levendulacsokrokkal indultunk, melyet először a buszvezetőnknek, majd a Vadnyugati Városban bennünket fogadó seriffnének és segítőinek ajándékoztunk. Nagy reményekkel indultunk ide, többen már voltak is itt, de a legtöbb táboros először járt itt. Csak a mi elbeszélésünkből tudhatták, milyen élményben is lesz részünk. S azt elárulhatom, senki sem csalódott.
Amire vártunk, hogy sok mindent kipróbálhassunk és megtanulhassunk, amire a vadnyugaton szükségünk lehet. S így is volt, játszva tanulhattunk, s közben remekül szórakoztunk! Először is elfoglaltuk állondó pihenőhelyünket, amelyet a nap során többször is meglátogattunk. Itt ettünk, ittunk, s itt raktuk le nagy csomagjainkat, hogy ne kelljen cipelnünk. Azután állomásról állomásra mentünk, s utunk során volt segítőnk is, Csenge, aki minden tudnivalót elmondott, navigált bennünket, beosztotta az időnket úgy, hogy mindent kényelmesen kipróbálhassunk.Elsőként az indián sátrat, a tipit laktuk be, ami kívülről nagyon kicsinek látszott ugyan, de mindannyian belefértünk. Miután körülugráltuk, megismertük az indián meteorológiai követ, s az időjóslással is foglalkoztunk. A nádas-labirintusban többféleképpen is jártunk, és soha nem tévedtünk el. Ezután távolugrottunk, s közben hogyan ugrunk. A legügyesebbek úgy, mint a kenguru. Majd elgyötört testünket párakapu alatt frissítettük fel. Utána konzervesdobozokra dobáltunk célba, s közben a várakozó gyerekek ügyességi feladatokkal múlatták az időt. S ha már célbadobás, mindezt csizmával is kipróbáltuk, de előtte bele kellett szagolni a csizmába. Van, akinek bejött, és pontosabban tudott így célozni. Ízlések és pofonok… Jártunk a serif hivatalában, a saloonban, s megálltuk, hogy otthagyjuk a nagy aranyrögöt. A dutyiból is kiszabadultak a táborosok, olyan hangosan tudták énekelni a Savio-himnuszt. Újabb fontos információkat szereztünk az indián szokásokról, melyeket igyekeztünk észben tartani a későbbiek során.
Majd a seriff és a felesége nem csak, hogy fogadott bennünket, de műsorukon is jót szórakoztunk, és még meg is táncoltatták a nagyérdeműt. Nagyon büszke voltak a mi csapatunkra, mert hangosan biztatva hívták ki a seriffet, s végig lelkesen tapsoltak, kiabáltak, s Martin a fő segédje lett a seriffnek, akitől a fegyverforgatás minden trükkjét elsajátította. A kukoricalabirintusban öt csapatunk kereste a pecséteket, s lapjukra mind meg is szerezte a tíz pecsétet. Pihenésképpen látogatást tettünk az állatsimogatóba is, s mivel delet harangoztak, meg is ebédeltünk. Utána elmentünk vásárolni is, ne égesse már a zsebünket a pénz, és a sok szuvenír mellett sokan pisztolyt is vettek. A későbbiekben kiderült, milyen jól tették! Míg a kincseinket visszavittük a pihenőhelyünkre, találkoztunk Tom seriffel, aki kulisszatitkokat is elárult műsorukról, s még egy közös csoportképre is rá tudtuk venni. Következő feladatunk a nyomkövetés volt. Volt, akinek sikerült az öt állat nyomát végigkövetni, és sorban felsorolni az öt állat nevét, volt, akinek pedig a sikert jelző farkasüvöltés sikerült jó hangosan. Összességében tehát sikerrel jártunk.Utána jöhetett az aranymosás nehéz feladata, de kis csapatunk itt is sikerrel járt. Sorban vitték táborosaink Csengéhez a megtalált kis rögöket, melyekből a sikeres mocsárjárás után a táborosok is kaptak. Kittinek is hoztunk, sőt még mi kísérők is kaptunk! Gazdagok lettünk!!!
Utána tomahawkot és patkót is dobtunk, s a végén végre bemehettünk abba a két épületbe, mely a pihenőhelyünk mellett állt. Volt benne trafik, szalon, dutyi, hotel, s benne mi, akik fegyverestől, seriffcsillagostól rövid időre belaktuk, bejártuk a házakat és a körülötte lévő területeket. Voltak bűnözők és bűnüldözők, trafikosok, bebörtönzöttek, s mindeközben hatalmas zsivaj közepette zajlott a játék, melyben mindenki részt vett. A meglepő, hogy senki sem volt fáradt, noha sok-sok erőpróbán mentek át ma a táborosaink, de mindenki állta a sarat, és csudajól éreztük magunkkal. A Vadnyugati Város már csak ilyen, varázslatosan jó!!!
Köszönjük Tom seriffnek, Mónika seriffnének és Csengének ezt a nagy kalandot, köszönjük a szép napot, melyet a Rockdairy Kft. és a Végegyházi Gyermekekért Egyesület támogatott.
15. NAP A FACEBOOK-ON
https://www.facebook.com/media/set?vanity=horvathjudit.vegegyhazibarangolo&set=a.5584003244985926
A 12. Barangoló Bejáró Tábor támogatói, segítői:
Barta Lajos, Barta Lili, Birtáné Dobra Edit, Bognár Róbert, Bognár Róbertné, Császárné Czuth Erzsébet, Császár Vivien, Dékány Ildikó, Gyebnár Tibor, Györgyi Ferencné, Halász Áron, Harczman Máris, Horváth Judit, Horváth László, Huli Attila és családja, Irhás Nóra, Jámbor Sándor, Kinyó Ágnes, Kinyó Gábor, Kopócs Kitti, Kunos Ágnes, Mikula István, Mikula Istvánné, Rádainé Kunos Klára, Sári Sándor, Szakál Erzsébet, Szántó Hanna, Szántó László, Takács Márk, Vajda Norbert, Magyar Vöröskereszt Mezőkovácsháza Területi Szervezete, Magyar Vöröskereszt Végegyházi Szervezete, RockDairy Kft., Végegyháza Község Önkormányzata, Végegyházi Gyermekekért Egyesület, valamint a táboros gyerekek szülei.