BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR 2022 – NEGYEDIK HÉT
A Barangoló Közhasznú Egyesület 2022. július 04-29. között rendezte meg a 12. Barangoló Bejárós Tábort, s negyedik hetünk pillanatok alatt elszállt.
Elérkeztünk az utolsó héthez. A gyerekeken még nem látom, de én már nagyon tudom, hogy hamarosan vége. Tapasztalatom szerint igen, mindig olyan hamar eltelik ez a négy hét. Most is. Nagyon jó kis csapat verbuválódott most. Nem csak én gondolom így, de akik évről évre jártak hozzánk a BB Táborba, ők is mondták. Szóval lehet benne valami, igaz? Pedig nagy életkori különbségek voltak ebben az évben. Nagycsoportos ovistól a leballagott nyolcadikosig. több, mint zuszan töltöttük együtt ezt a négy hetet, s talán a nagyobb létszám miatt, soha nem unatkoztak a táborosok. A kötetlen szabadjátékok alatt automatikusan alakultak csoportok, kitaláltak tevékenységeket vagy „csak” zenét hallgattak, beszélgettek. A lényeg, hogy jól érezzék magukat. Figyeltünk egymásra, a nagyok a kicsikre, de alapvetően nyugodt, békés táborunk volt. Ha gond akadt, hamar lerendeztük. Mert óhatatlan egy-egy mosolyszünet, összezördülés. Jól összeszoktunk a négy hét alatt. S a táboros gyerekek szülei is partnerek voltak. Elláttak bennünket finomságokkal, érdeklődtek a napjaink iránt, hiszen tudták, itt nem csak felügyeltük gyermekeiket, itt mindig történtek dolgok. Nem is kevés. És ahogyan szokott ez lenni nálunk, nem csak a gyerekek élvezték az együtt töltött húsz napot, hanem mi, táboros segítők is. A középiskolások: Halász Áron, aki a tábor elején volt együtt a gyerekekkel, de vissza-visszajárt hozzánk, Irhás Nóri, aki nagy nyugalommal illeszkedett be táboros mindennapjainkba, és vette fel a fonalat, Barta Lili, aki ittlétekor elveszett a táborosok között. És Kopócs Kitti, aki az egy hónapos tábor alatt végig mellettem volt, rögtön átlátta a feladatokat, mindenben segített, határozott és együttmúködő volt a gyerekekkel is, s akit a gyerekek is nagyon megszerettek és bíztak benne.
Az utolsó napokhoz közeledve voltak kísérletek a bővítésre, de itt a vége. A Barangoló Bejárós Tábor története 2022. július 29-én véget ért.
Az utolsó hét történései:
16. NAP
Reggeli után Norbikát köszöntöttük 6. szülinapja alkalmából, s alaposan besütizve indultunk útnak a Végegyházi Horgásztó felé. Ma nagy kaland várt ránk! Egyrészt Mártival a horgászó mellett kikötött csónakkal mehettünk, mellyel Grevletyi István és felesége, Julika evezett végig, ameddig csak volt táboros jelentkező. A partról nézve is nagyon szép a tó, de a vízen haladva egészen más oldalát is megismerhettük. A csónak lágyan ringatózott haladás közben, a vízen megcsillant a napsugár, és lágy szellő simogatott bennünket. Csodás volt. A csónakba szállást, valamint a kiszállást Györgyi Ferenc segítette, így mindenki biztonságban érezte magát.
Amíg a táborosok egy része a vízen töltötte idejét, a csapat többi tagja sem unatkozott, sőt! No mit lehet egy horgásztónál tenni? Hát horgászni! Így hát táborosaink is belekóstoltak e nemes sportba, Czuth Rozália, Rózsi néni segítségével.
Négy horgászállás is le volt foglalva számunkra, a horgászbotok előkészítve, csalinak ott volt jó sok csonti, már csak a vízbe kellett dobni a készséget. Volt már, aki máskor is horgászott, de volt aki csak most először. Nem csak a gyakorlottabb horgászoknak, de a kezdőknek is volt ám szerencséjük, mert egyik kis hal jött a másik után. Volt ám sikerélmény. Enni és innivalónk is volt közben, szóval igazi kis paradicsomban éreztük magunkat.
Ebéd utáni szieszta alatt a táborosok más egyedül is megpróbálták elénekelni közös dalunkat, nem volt rossz! Utána a gyerekek egy része a kerítésfestésbe vetette bele magát, most már óvatosabban, gyakorlottabban. Alig-alig került máshová festék, mint a falra. Szépen alakul a Barangoló Közösségi Ház utcafrontja, de szükségünk lesz még egy-két napra, hogy befejezzük. Aki nem öltözött ma festőruhába, új színezőt kapott erre a hétre, de a szabad játék is nyerő volt. S bár nem volt ma olyan meleg, mint múlt héten, a jégkrémnek mindenki örült.
17. NAP
Ma igyekeztünk a reggeli tornával és a reggelivel, hogy fő programunk előtt meg tudjuk rendezni a Ki Mit Tud?-ot. Ugyanis reggel még aránylag árnyékban van a Barangoló Közösségi Ház színpada. Három műsorszámot tekinthetett meg a nagyérdemű, melynek hangosításáról Martin gondoskodott. A zsűri – két táboros segítőnk, Kitti és Nóri – a közönséggel együtt figyelmesen nézte és hallgatta a produkciókat, s rövid szünet után meg is született az eredmény. A díjazottak értékes ajándékok közül választhattak, kindertojás figurákból. Ezután menetfelszereléssel együtt (pohár, kancsó, keverőkanál, párna) elindultunk hozzánk. Ugyanis már előre elterveztem, hogy meghívom a táborosokat, hogy nézzék meg az udvarunkon lévő fűszernövényeimet.
Már tegnap kértem őket, nézzenek utána a listámon lévő fűszernövényeknek, hogy fel tudják ismerni. Táboros segítőimmel útmutató táblákat készítettünk, melyeken a fűszernövények neve olvasható. Ennyit az előkészületekről. (Zárójelben jegyzem meg, hogy táborosaimnak köszönhető, hogy végre erőt vettem lustaságomon, és alaposan kigazoltam a virágos- és fűszerkertet, és még az udvart is átgereblyéztem) Miután megérkeztünk, a gyerekek helyet foglaltak, ezért kellett a párna. Ahogyan kirándulásokon láttam, én is elmondtam fűszerkertem történetét, hogyan készült, milyen megpróbáltatások hátráltatták kivitelezését. S ezután útra keltünk.
Fűszerkertemben nyolc, téglával kirakott sugaracska között laknak a növények, s mi ezeken a téglavonalakon kígyóztunk mindaddig, amíg már mindenki a fűszerkertben volt anélkül, hogy a földjét taposná. Ekkor elővettem a kis jelzőtáblácskákat, s rákérdeztem, melyik növényt ismerték fel. A nyertes növények mellé kikerült a kis táblácska, s a maradék táblához én segítettem megtalálni a megfelelő fűszernövényt. Ezután finomságok kóstolásának sorozata következett. Először is Nóri, a gyerekek segítségével készített mojítót. No nem kell megijedni, alkoholmenteset. Nagyon-nagyon finom volt! Utána palacsintát ettünk, amit Mikuláné Marika néni még a fűszernövények nézegetése közben hozott át. Nutellás és lekváros palacsintát készített nekünk, ami igen ízlett mindenkinek, s még repeta is volt, kétszer is. Utána persze megint szomjasak voltunk, így hát megkóstoltuk a citromfű szörpömet. Erre sem volt panasz. No persze az evés-ivás mellett másra is jutott időnk.
Például arra, hogy megsimogassuk a fűszernövények levelét, milyen illatúak. A téglasugarak jó kis fogócskára is adtak alkalmat. A bátrabbak a többi növényt is megszemlélték, virághagymákat tanulmányoztak, és apró kagylókat keresgéltek, amelyek a házunk felújítása alatt érkezett homok és sóderszállítmánnyal érkezett hozzánk. Nagyon örültem, hogy nálam jártak táborosaim, és hogy jól érezték magukat nálunk!
Délután a kerítésfestést folytattuk. Ma megint „magunkra is kenjük a festéket” állapotban volt a gyerekek többsége. Remélem holnap megint a „tiszta” nap következik. Viszont láthatóan a befejező fázis következik a következő két napban, s egyre tetszetősebb új kerítésünk. Kitti modern projektje, melynek elkészítéséhez különböző vastagságú ragasztószalagot is hozott, különösen látványos lett. Ilyen nagy munka után ma bőséges finomság volt délután is: jégkrém, müzliszelet, süti. Holnap még folytatjuk.
18. NAP
Ma a művelődési ház felé vettük az irányt, diavetítésre. Kinyó Ági néni várt bennünket, s kíváncsi volt, tudják-e a táborosok, mi is az a diavetítő. Nagy-e, kicsi-e, majd meg is mutatta a mi gyerekkorunk régi ismerősét. Volt, aki már találkozott is vele, s még azt is tudta, hogyan működik. De sokak számára újdonság volt e gép, s a hozzá tartozó diafilmek. Ebben a modern korban az is természetes, hogy a most már talán nehézkesebb diafilm tekergetés helyett nagyon dok diafilmet digitalizáltak. Ilyen filmvetítésre invitált bennünket Ági néni, a pince helyett a színpad sötétjébe. Még a lámpaoltás előtt mindenki elhelyezkedett a kényelmes ülőkékre, volt, aki le is feküdt, s hamarosan elsötétedett a „nézőtér. Első mesénk a Frakk és a lusta macskák nagy tetszést aratott. A képkockák egymás után görögtek, s Ági néni olvasta a mesét. A táborosok pedig olyan csendben voltak, hogy még azt is hallhattuk, ahogyan a pók szövi hálóját.
A mese végén újrázást kértek a gyerekek, s máris kezdődött Mátyás király egyik meséje, az Egyszer volt Budán kutyavásár. Ezt is élvezettel nézték, hallgatták a gyerekek, ismét megtapsolták az előadást, s újabb mesében lehetett részünk. Ezúttal Bolondfalva lakóinak történetével ismerkedtünk meg, melyen nagyon jókat kuncogtunk. Lehet, hogy a régi idők zenéje a diavetítés, de biztos, hogy a mai gyerekeknek is nagyon tetszik, hiszen még akár több történetet is végignéztek volna. A diavetítés után, de még indulás előtt finom jeges teával kínáltak vendéglátóink, s így könnyebb is volt a visszaút. A mai délelőtt még egy programunk volt, méghozzá a kavicsfestés.
A gyerekek már múlt hét óta gyűjtögettek kavicsokat, melyek most kreatív munkánk alapanyaga volt. Mellette főszerepet kapott a temperafesték és a fantázia. Ez utóbbi kiegészítésére a telefonokon is lehetett keresni díszítőelemeket, az alapozás után. Volt, aki egy-két kavics kifestése után megelégelte az alkotást, de többen kitartóan festettek. De nem csak a kövek kaptak díszítést, Kitti szívesen vállalt kérésre tempera-arcfestést is. Ez utóbbira is nagyon büszkék voltak tulajdonosaik.
Ebéd utáni sziesztánk alatt elkészült a NAGY MEGLEPETÉS, amelyet csak az utolsó napon fogok megosztani a Facebook-on, ez a húsznapos együttlétünk koronája. Majd meglátják! De addig TITOK! Utána megint belevetettük magunkat a kerítésfestés fáradtságos alkotómunkájába, olyannyira, hogy az első és az utolsó falrész kivételével készen is lettünk. Az utolsó a táborosoké, s majd csak holnap készítjük el, az első pedig az enyém, de a barangolós logónak csak a tábor után fogok nekilátni. Miután készen lettünk, Kitti a tegnapihoz hasonlóan szeretett volna tündér lenni. Így is lett, vagyis finomság után finomság következett. Meg is érdemeltük! S persze utána most is kimentünk az utcára, hogy megnézzük művünket távolabbról is, s hogy büszkeséggel töltsön el bennünket a látvány!
19. NAP
A mai reggeli torna után rendhagyó módon a közösségi ház első termében, bent reggeliztünk. Ennek oka, hogy ma Kinyó Ágnes jött el hozzánk, hogy délelőttünk egészséges ételek és italok között teljen. A gyerekek megterítettek, s kukoricapelyhet kanalaztunk lekvárral és tejjel. Volt, aki még repetázott is, majd kint folytattuk napunkat.
Először müzli golyókat készítettünk. Ehhez zabpehelyre volt szükségünk, melyet szilva illetve sárgabarack lekvárral kevertek össze a gyerekek, s utána kicsi golyókat formáztak belőle. Ezt a hűtőbe tettük, későbbi fogyasztásra. Míg a formázás tartott, a gyerekek egy csoportja megmosta az almát, sárgarépát és az uborkát, a következő tevékenységek alapanyagait. Ági néni még egy görögdinnyét is hozott, vele kezdtünk. A gyerekek kikanalazták a félbevágott dinnyéből a piros belét egy tálba. Közben a répa, alma, és uborka szeletelése is megtörtént, sőt még céklát is hámoztak és daraboltak a gyerekek.
Az alapanyagokból Ági néni konyhagépei segítségével kinyerte a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag nedűt, hogy táborosaink megkóstolhassák azokat, hosszú idő és munka eredményeként. A gépeket Ági néni kezelte, de a gyerekek is segítettek neki. Volt, aki adagolta az aktuális alapanyagot, volt, aki a kancsóért felelt, volt, aki töltögetett a többi táborosnak. Persze volt, aki mindeközben a játékot választotta, s csak egy-egy késztermék kóstolásánál jelent meg. De volt, aki elejétől a végéig figyelemmel kísérte a munkafolyamatokat. Leginkább az almalé ízlett mindenkinek, de a többi italból is kértek kóstolót a gyerekek. Miután az utolsó turmix is elkészült, lehetett keverni az italokat. A kisajtolt alma kiszárítás után ideális tea készítéséhez. A levétől megfosztott répa kiszárítva, sóval meghintve, esetleg szárított céklával keverve finom ételízesítő lehet. Én biztosan kipróbálom majd: A mai napon biztosan nagyon egészségesek lettünk ennyi egészséges finomságtól. S hiába falatoztunk, ittunk annyit, ebédelni azért tudtunk. A szieszta alatt végre megnézhettük azt a meglepetésünket is, melyet holnap, az utolsó táboros napuk végén élesítünk majd a Facebook-on, s küldünk így mindenkinek, aki, ha nem is volt velünk, de végignézte a közösségi oldalon, illetve a gyerekek elbeszéléséből hallotta, mi mindennel töltöttük el ezt a húsz napot a Barangoló Bejárós Táborban. Remélem, mindannyiuknak fúrja az oldalát a kíváncsiság.
A mai napon befejeztük a Barangoló Közösségi Ház utolsó kerítésfalának festését is, vagyi elhelyeztük festékes kézlenyomatainkat az utókor számára.
S így a tábor végén derült ki, hogy bár minden napra jutott finomság, mégis az éhezők tábora voltunk. No ezen most változtattunk, meguzsonnáztunk. Utána megettük a délelőtt készített müzligolyócskákat is, és nyomtatásul ismét jégkrémeztünk.
20. NAP
Hát igen, minden véget ér egyszer. Ma tornáztunk utoljára együtt, ma költöttük el utoljára együtt reggelinket. S ha már ez az utolsó napunk, szerettünk volna beleadni apait-anyait. Így délelőttre Pasenko bohócot hívtuk meg a táborosokhoz. De nem csak lufit hajtogatni ám! Ugyanis ő nagyon ügyes bűvész is. Ezt be is bizonyította a táborosoknak is. Sőt! Sok táboros bűvészinasaként szintén megtanult néhány bűvésztrükköt Pasenko bohóc mellett. De sajnos csak rövid ideig, mert később kiderült, nélküle nem működik a varázslat. A bűvésztudománya keveredett a bohóc létével, hiszen sokszor megnevettette műsora közben a gyerekeket. S ami a lényeg, folyamatosan bevonta közönségét mutatványaiba, így külön örömet szerzett mindenkinek.
Az egyórás műsora után pedig a gyerekek kívánsága szerint megállás nélkül hajtogatta a lufit ilyen-olyan formára. Legyen az fegyver, dinoszaurusz, virág vagy szívecske, bármit meg tudott hajtogatni a gyerekeknek. S bizony már dél közelgett, mire mindenki boldog tulajdonosa lehetett egy-egy lufifigurának. No azért nem engedtük el ilyen könnyen Pasenko bohócot, mert természetesen közös képet is készítettünk vele. Majd miután módszeresen összepakolt, ki is kísértük. De akkor meg eldicsekedtünk a festett kerítésünkkel, melyeket akkurátusan meg is nézett, s a művek készítőjével külön fotók is készültek.
Ebéd utáni sziesztánk ma rendhagyó volt, hiszen Kinyó Ágnes vezetésével a Kiskincs bábcsoport előadását nézhettük meg, melynek címe: Mit ásol róka? Táborosaink nagyon élvezték az előadást, segítettek tyúkanyónak és a csibéknek, hogy a róka nehogy kárt tegyen bennük. A táborosok és tyúkanyó segítségével jól végződött a történet. Az érdekessége volt még ennek a bábelőadásnak, hogy táboros bábművész is állt a paraván mögött, nem is egy: Csúz Lara, Kádi Balázs, Kinyó Tamás és az előadás kedvéért Faragó Jázmin is fellépett. Még egy érdekessége volt ennek az előadásnak, méghozzá az, hogy Végegyházán most adta elő először ezt a mesét a bábcsoport. Köszönjük nekik, hiszen nagy örömet okoztak nekünk. Ugyanúgy, ahogyan Szántó László is, aki gitárjával ellátogatott hozzánk az utolsó délutánunkon, hogy együtt énekeljenek vele a táborosok. Volt néhány dal, melyet most hallottak először a gyerekek, voltak ismerős dallamok is. Laci bácsinak voltak jó kis együtténeklős dalai is, melyek refrénjét könnyű volt megtanulni, s lehetett harsogni. Éneklés közben betoppant hozzánk Némethné Jegyinák Tímea is, méghozzá arcfestő felszerelésével együtt. Timi minden gyerkőc arcát hamarosan átváltoztatott, átfestett, aki kérte. A pókember és az unikornis volt a legfelkapottabb, de az arcfestős könyv is kézről kézre járt, no meg telefonon is lehetett keresni nyerő arcokat. A kicsiktől indult a sor, s a nagyobbak igyekeztek türelmesen kivárni sorukat. Közben még énekeltünk, de oda-odalestünk, kiből mi lett. Közben néhány esőcsepp is leesett, s volt, aki meg is ijedt tőle. Volt azonban, aki táncolt örömében. Szivárványt sajnos nem láttunk, s az eső is csak riogatott akkor még.
A mai napon a legtöbben fehér pólóban jöttek. Nem véletlenül! Ugyanis Klári néni utolsó látogatásakor néhány tasak fesztivál port hagyott itt, amelyek most kerültek kipróbálásra. Martin kihozta az udvarra a létrát, Kitti és Nóri pedig azon állva szórták, csak szórták a körülöttük lévő gyerekekre a port. Piros, kék, zöld sárga, narancs színekben pompázott hamarosan mindenki, aki ott volt, s folyamatosan kérték a repetát.
No, valahogy így telt utolsó közös délutánunk, s a táborzárást sem sikerült úgy megoldanunk, ahogyan terveztük. Bármilyen gyorsan dolgozott ugyanis Timi, az arcfestésre még kígyózott a sor négy óra előtt. Az eső is tempósabban kopogott. Így azokkal a gyerekekkel bevonultunk a közösségi házba, akik készen voltak, s így búcsúzkodtunk. Először is a búcsúvideónkat osztottam meg Facebook-on: Kitti felvette, ahogyan csak az alapra eléneklik a táborosok a neked írom a dalt
barangoló táboros változatát. Szerintem tüneményesek! Azután Kittitől és Nóritól búcsúztunk, hiszen a gyerekek búcsúajándékkal készültek, az együtt töltött bb táboros napok emlékére. Én is készültem ám, és persze a gyerekek sem maradtak ki, búcsúajándék nekik is járt. Az esőben indítottam útjára kis csapatunkat, s az arcfestősöket egy kicsit később, de ajándék nélkül őket sem engedtem el. (Kivéve Ramit, akiről sajnos lemaradtam, de majd ígérem, pótolom)
A 12. Barangoló Bejáró Tábor támogatói, segítői:
Barta Lajos, Barta Lili, Birtáné Dobra Edit, Bognár Róbert, Bognár Róbertné, Czuth Rozália, Császárné Czuth Erzsébet, Császár Vivien, Dékány Ildikó, Grevletyi István, Grevletyi Istvánné, Gyebnár Tibor, Györgyi Ferenc, Györgyi Ferencné, Halász Áron, Harczman Mária, Horváth Judit, Horváth László, Huli Attila és családja, Irhás Nóra, Jámbor Sándor, Kinyó Ágnes, Kinyó Gábor, Kopócs Kitti, Kunos Ágnes, Mikula István, Mikula Istvánné, Mikula Melinda, Némethné Jegyinák Tímea, Rádainé Kunos Klára, Sári Sándor, Szakál Erzsébet, Szántó Hanna, Szántó László, Takács Márk, Vajda Norbert, Kiskincs Bábcsoport, Magyar Vöröskereszt Mezőkovácsháza Területi Szervezete, Magyar Vöröskereszt Végegyházi Szervezete, RockDairy Kft., Végegyháza Község Önkormányzata, Végegyházi Gyermekekért Egyesület, Végegyházi Sporthorgász Egyesület, valamint a táboros gyerekek szülei.
