Mentősök az iskolában

Az Országos Mentőszolgálat dolgozói látogattak el a végegyházi iskolásokhoz 2009. november 11-én délután a művelődési házba, hogy beszéljenek munkájukról.

Nagyon vártuk már a mentősök érkezését, hiszen a tévében mindenki lelkes nézője a kórházsorozatoknak. Igaz, hogy ott „szakértői” lehetünk az elsősegélyadásnak, de élőben azért mégiscsak más. Elmondhatom, nem csalódtunk.

A Mezőkovácsházi Mentőállomás vezetője, Farkas Károly beszélt elöljáróban arról, hogy nálunk Magyarországon 1887-ben, tehát több mint száz éve szervezték meg a mentőszolgálatot. Európában másodikként, egyedülállóan nagy technikával és szakmai ellátottsággal. Alapítója Dr. Kresz Géza volt, aki egyébként a Kárpátia hajóorvosa volt a Titanic elsüllyedésekor. Később egy országos hatáskörű szervet hoztak létre 1948-ban, ez lett az Országos Mentőszolgálat. A Mezőkovácsházi Mentőállomás - amely az idén volt 50 éves – egy esetkocsival, kiemelt mentőszolgálattal, egy nappalos mentőautóval és segítségként orvosi ügyelettel rendelkezik.

Ezt követően Borsos Anikó és Megyesi István, a mentőállomás munkatársai mutatták be a szolgálat technikai eszközeit különböző szituációkban. A „sérültek” természetesen a gyerekek voltak, akiknek nem csak a mentősök nyújtottak segítséget, hanem társaik is. Megtudtuk, milyen feladataink vannak, ha valaki a környezetünkben megsérül. Hogyan kell először is mentőt hívni, s míg a szakemberek megérkeznek, milyen feladatokat kell ellátnunk. Ezeket a gyakorlatban többször ki is próbálták a gyerekek. Így az egyik legfontosabb teendőt, hogyan kell eszméletlen sérültet stabil oldalfekvésbe fordítani, kicsik és nagyok többször is bemutatták. Megtudtuk, mit kell tenni égési sérülés esetén, valamint ha maró folyadék kerül a szervezetbe, bőrre vagy szembe.

Természetesen abból is kaptunk ízelítőt, hogy a szakemberek hogyan látják el a különböző sérülteket. Megismertük a félautomata defibrillátort, a lélegeztetőt, megnézhettük közelről hogyan kötik be az infúziót. Mindazt, amit eddig csak hallomásból ismertünk, most közelről megtapasztalhattunk. S közben bárkinek kérdése volt, folyamatosan feltehette bátran, választ kapott. Úgy gondolom játszva sokat tanulhattak az iskolások, s külön érdekes volt, hogy végezetül mindegyik technikai eszközt ki is próbálhattunk.

- HJ -