Őseinkre is emlékeztünk
Szedlacsek Béla Őseink emlékére készített kopjafájának avatására került sor 2010. május 18-án délután a végegyházi Barangoló Gyűjteményes Házban.
A Barangoló Közhasznú Egyesület tagjai az avatást megelőző napokban lázasan készülődtek, hogy méltó helyre kerülhessen legújabb szerzeményünk. A most avatott műalkotás a gyűjteményes ház udvarának egyik fő dísze lett. Az avatásra nem csak a Civil Kerekasztal tagjai, de sok érdeklődő is eljött, akik osztozni kívántak örömünkben.
A kopjafát a Barangoló Közhasznú Egyesület elnöke avatta fel, aki beszédében elmondta:
„Nem kis dolog manapság, ha az ember önzetlenül kap valamit, nem divat és nem sikk csak úgy adni, hiszen mindenki inkább a saját dolgával törődik, a saját üzletét hajtja. Mégis az utóbbi időben egyre gyakrabban kapunk csak úgy valamit. Talán a munkánkat ismerik el, talán az embereknek lett elege a veszett világ önzéséből, vagy talán egyre többen értjük meg, csak együtt lehetünk igazán sikeresek és boldogok.
Ma is kapunk valamit, megkaptuk az összefogás és az emlékezés szimbólumát. Ez a szimbólum Szedlacsek Béla keze munkáját dicséri és Őseinknek állít emléket. Kevesen sejtettük, milyen varázslat rejlik Béla bácsi kezeiben és azt sem gondoltuk, hogy egy művészt tisztelhetünk személyében. Az pedig különös örömünkre szolgál, hogy az első nagynyilvánosság elé kerülő köztéri alkotása a Barangoló Gyűjteményes Ház udvarát ékesíti mától.
De mi is a kopjafa, ez a török eredetű szimbólum a harcosok sírjába döfött kopják stilizált jelképe. A fából faragott, egykor csupán temetőinkben előforduló református, illetve unitárius sírjel az idők folyamán a magyar nemzeti szimbólummá vált, és fontos helyet foglalt el mind Magyarországon, mind a környező országokban élő magyar ajkú népesség életében. Jelkép és szimbólum, amely elmond mindent az alatta nyugvóról, ha tudjuk olvasni a jeleket. Ez a mi kopjafánk nem egy adott személynek, hanem az itt élt anyáknak, földműveseknek, hősöknek tiszteleg. Ez a kopjafa őseinknek állít emléket és azt bizton mondhatjuk, aki nem ismeri a múltját annak jövője sincs. Mi végegyháziak azon vagyunk, hogy megismerjük a múltunkat és felépítsük a közös jövőnket, azt a jövőt, amelynek a születéséhez mindenkire szükség van. Szerintünk ezt jelképezi ez a kopjafa a Gyűjteményes Ház udvarán, hiszen ez a hely a közösség összefogásából jött létre, hogy szolgálja a község apraját és nagyját, segítse a közös jövőt és bemutassa a közös múltat. Így mostantól minden olyan napon, amikor a múltunkban hősök vagy az egyszerű emberek tettek valami nagyot a hazánkért és a nemzetünkért, egy mécsest fogunk gyújtani a kopjafa alatt. Nem lesznek beszédek és ceremóniák, csak egy tiszta láng, ami elmondja, nem feledjük mit tettetek értünk.
Ennek a gondolatnak a jegyében avatom fel Szedlacsek Béla műalkotását, az Őseink emlékére készített kopjafát.”
Ezt követően Lipták Lilla, Molnár Vivien és Stayer Fanni verses, zenés műsora tette emlékezetessé az avatást. Az ünnepség zárásaként a Civil Kerekasztal tagszervezetei szalagot helyeztek el a kopjafán, emlékül.
A vendégek az avató ünnepség után beszélgettek a kopjafa alkotójával, Szedlacsek Béla bácsival, megnézték, mi változott a gyűjteményes házban, régi emlékeket idéztek.
- HL –