Batyusbál 2011

A végegyházi Alkony Nyugdíjas Klub immár tizenegyedik alkalommal rendezte meg a hagyományos Batyusbált 2011. február 26-án este, a művelődési ház nagytermében.

Már a rendezvény meghívója sejtetni engedte, hogy nem mindennapi bál lesz ez a mai. Mint mindig, most is több település nyugdíjas klubja is elfogadta a végegyháziak meghívását, s így több mint kétszázan tették tiszteletüket a Végegyházi Batyusbálon. Hagyomány az is, hogy a vendégek erre az estére finomságokkal rakják meg a terített asztalokat, s most volt, aki jelképesen batyuval is érkezett.

Király Józsefné Csöpi néni, az Alkony Nyugdíjas Klub vezetője köszöntötte a megjelenteket, s a dobpergéssel figyelmet követelő, rímekbe szedett sorok sokat elárultak a köszöntöttekről és magáról Végegyházáról is. Éppen ezért hadd idézzem most az ő beszédét:

„…Itt mulat a falu apraja és nagyja, búját és bánatát mindje otthon hagyja. Buli folyik a csapból, kacagjon hát, ki bírja, aki nem jött el, csak magát okolja.

Királynéként én most a híreket dobolom, hogyan s mi is történt, versbe szedve mondom. Végegyháza népe több mint ezerötszáz lakó, mindegyikük kedves, dolgos, jóravaló.

Egy éve nem volt már Batyusbál minálunk, pedig mi a mulatozást igencsak imádjuk. Összeszedtünk ezért batyut, díszes maszkát, s így ünnepeljük a farsangnak napját.

Rímbe szedtem ezért néhány gondolatom, melyeket Önöknek most szépen kidobolok. Pörgessünk hát vissza most jó néhány évet, fakasszuk mosolyra ezt a közösséget!

Szeretettel köszöntöm községünk polgármesterét, Varchó Istvánt, ki igazgatja és szebbé teszi kis falunk életét.

Megszépült a falu mindenki láthatja, az utóbbi években sok minden felújítva. Megújult a Községháza, ki is lett festve szépre, vidámra. Felszerelt játszótér két helyen is kiépítve, közre fogja gyerekzsivaj minden iskolaszünetben. Épül, szépül Végegyháza, mondja, ki itt arra jár, de gyönyörködni, pihenni meg-megáll. Emlékparkot is csináltattak kis falunk közepén, meg is ünnepeljük minden év októberén. Régi kis iskolát szépen tataroztuk, szép templomunk mellett méltón helyre hoztuk. Merthogy templomunk is megszépül újra, a parókiával együtt idén felújítva.

Baráth Mihály alpolgármester urunkat mindenki ismeri, hiszen hosszú idő óta széles-e körben tevékenykedik. Kitanított ő sok-sok kisdiákot, manapság pedig egy klubot istápol. Aki az ünnepre nem jött el az se bánja, megnézheti majd a helyi médiában. Most is kedves népek, végegyházi lakosok, jobban jár mindenki, ha bőszen mosolyog, több mint 10 éve már, hogy van saját újságunk, mely minden negyedévben megjelenik minálunk. Becsülettel készül most is minden műsor, melyről a Végegyházi Hírmondó hamarosan hírt hoz.

Van ám nekünk székházunk is, ADA a neve, a falu közepén van szépen felépítve. Új a bútorzata, padlófűtése, kinek fázik lába, betér, hogy megmelegítse. Masszírozó székek és gépek egész nap üzemelnek, sokan vannak, akik ott is ebédelnek. Mesélek még többet az ADA-ról csak először szeretném köszönteni a tulajdonosait: Király Sándort, Király Sándornét és családját. Adomány-Derű-Alkony a létesítmény jelentése, így minden korosztály a nevükben képviselve.

Köszöntöm az ADA Nonprofit Kft. vezetőjét Kinyó Pál Lászlónét Marikát és férjét, ki minden csütörtökön lesi a nyugdíjasok kívánságát. Sok közös programot szervezünk, mi nyugdíjasok mindig együtt ünnepelünk. Bárki arra jár, térjen be az ADA-ba, Marika néni szívesen látja egy teára. Dolgozóik is sokat segítenek, megkönnyítik nehézségekkel teli életünket. Gondoskodnak egészségünkről, mérik vérnyomásunk, és hogy a kondinkba se essen csorba, jöhet minden klubnapon a Király Rita vezényelte aerobik óra. Köszönjük néki a remek gyakorlatokat, ígérjük, teljesítjük mi is a feladatokat. Láthatja mindenki, van itt kérem masszírozás, tornaóra, pedikűr és manikűr, jobban nézünk ki, mint madame Pompadür.”

Csöpi néni köszöntötte a szponzorokat is, akik felajánlása a mai rendezvényt is segítette. Megköszönte a támogatást Király Sándor és Király Sándorné mezőgazdasági vállalkozóknak, Király Rita és Gyovai Csanád mezőgazdasági vállalkozóknak, Figura Ferenc vállalkozónak és feleségének, Varchó Istvánnak és feleségének, Kunos Lászlónak és feleségének, valamint Ráczné Jegyinák Ibolyának. Majd folytatta:

„Köszöntöm a megjelent klubokat is vezetőikkel, kikkel minden újabb találkozás telis-tele van eseménnyel. Évről-évre megszervezzük a bulikat, s csapunk nagy-nagy murikat. Táncolunk, mulatunk, ünnepelünk, de van, hogy csak beszélgetünk, mert mi nyugdíjasok élni igazán így szeretünk. Hangozzék el most a klubok és vezetőik neve, kikkel ismét együtt vagyunk ma este:

az Almáskamarási Német Nemzetiségi Egyesület, s vezetője Sallai Ildikó,

a Battonyai Harangvirág Nyugdíjas Klub, s vezetői Illin György és Halász Istvánné Julika,

a Békéssámsoni Aranyeső Nyugdíjas Klub, s vezetője Kovács Sándorné Erzsike,

a Kaszaperi Szivárvány Nyugdíjas Klub, s vezetője Mezei Jánosné Ilonka,

a Kevermesi Őszidő Nyugdíjas Klub, s vezetője Molnár Attiláné Papp Katalin,

a Magyarbánhegyesi Esthajnal Nyugdíjas Klub, s vezetője Sódar Jánosné Gizike,

a Mezőkovácsházi Barátság Nyugdíjas Klub, s vezetője Pintér István,

a Mezőkovácsházi Vadvirág Népdalkör, s vezetője Gajdos Istvánné Pannika,

a Mezőkovácsházi Szivárvány Egyesület, s vezetője Pasek Mihályné Margitka,

a Nagybánhegyesi Barátság Nyugdíjas Klub, s vezetője Oláh Vilmosné Erzsike.

Szeretettel köszöntöm az enyéimet, az Alkony Nyugdíjas Klub megjelent tagjait. Megint eltelt egy újabb év, s mi újra megrendeztük Batyusbálunk idén. Most is, mint minden rendezvényünkön fellépnek tagjaink, kíváncsian is várjuk, mit sikerült alkotni. Büszkék is lehetnek az „alkonyosok”, néhányuk már elismerést is kapott.

Van ám nékünk énekkarunk, Alkony Népdalkör a neve, Lászlóné Varga Zsófia a dalnokok vezére. Felléptek már számos rendezvényen, díjazták is őket nagy eredménnyel. Zsófi egyedül is megállja a helyét, népdalcsokraival megjárt majd minden megyét. Részt vett ő már sok dalversenyen, jutalmazták is díjakkal, nem is kevéssel. Énekel, szaval és táncol Mihály Terézia, ki Alkony Klubunk másik elismert tagja. Szívesen hívják őt mindenhova vendégszerepelni, Okos Zsuzsi meséjét senki sem feledi. Megméretteti magát Ki Mit Tud-on, jó néhány helyezéssel gazdagodott.

Hinnye, a mindenit, majd’ el felejtettem, hogy a hős polgárőröket rímeimbe szedjem. Járják ők az utcát, teret és a rétet, bátor fiatalok, idősek és vének. Elek János őreink vitéz vezetője, jobban jár mindenki, hogyha fél is tőle.”

 A felsorolásból mi sem hiányoztunk, rólunk is írt Csöpi néni rímelő sorokat:

„Fent vagyunk mi már a világhálón, gondoskodott erről Horváth Judit és Horváth László. Aki rólunk többet tudni óhajtana, kattintson csak a Végegyházi Barangolóra. Létrehozták ők a Gyűjteményes Házat, megalkotva ezzel régi vágyunkat. Megismerhetjük a mi régi kisfalunkat, be is van az rendezve, korhűen bútorozva. Szerveznek ők programokat, s mindenféle érdekességet, szerezve ezzel kicsiknek és nagyoknak életre szóló élményeket. Felrázták a kis falunk életét, köszönet érte ezért nékik.”

Az Alkony Nyugdíjas Klub vezetője minden megjelent vendéget, civil szervezetet köszöntött, akik elfogadták meghívásukat, jó szórakozást kívánva. Bemutatta az est zenészeit, Lázár Szilvesztert és Szántó Lászlót, akik a talpalávalót húzzák.

Majd következett a jelmezesek felvonulása, melyet Csöpi néni újabb verses felvezetése előzött meg. Elsőként a battonyaiak léptek fel:

„Táncoslábú nyugdíjasok kerülnek majd sorra, az ő becsületükön sose essen csorba. Szívvel és lélekkel tanulták e táncot, örömet szerezve ezzel, s mulatságot. Jöttek e díszes maszkákba’, Végegyházára a Batyusbálba. Senki se sajnálja használni a kezét, mindenki csapja össze bátran a tenyerét.”

Majd a végegyházi nyugdíjasok Apáca-show-ja következett:

„Kívánok én mindenkinek most nagy vigasságot, azonnal láthassuk az utolsó műsorszámot. Befejezésként az alkonyosok játszanak szerepet, melyért az elmúlt időben oly sokat tettek. Ráczné Ibolya álmodta meg az egészet, meg is vette hozzá a ruhakelméket. A kötényeket Király Rita adományozta, és a táncot is ő meg Molnár Nikoletta tanította. Lászlóné Zsófi varrta a ruhákat és adta az énekórákat. Előadnak végezetül egy közös éneket, mely Mihály Terézia érdeme. Hetekig tanulták ők a jelenetet, fogadják nagy tapssal én kérem Önöket!”

És úgy is lett. A közönség nagy tapssal honorálta a „maskarásokat”, s a farsangi felvonulás, majd a tánc a további órák jó hangulatát is megelőlegezte. Hiszen ezt követően sosem volt üres a táncparkett, sőt volt, hogy a színpadra is felmentek a párok, olyan kevés lett a tánctér.

A hangulatot csak fokozta a tombolasorsolás is, ahol sok-sok ajándéktárgy került kisorsolásra.

Ismét jó szórakozást nyújtott az „alkonyos” Batyusbál, nem bánta meg, aki eljött!

- VB -

Fotó: Tóth Bettina, Tóthné Molnár Katalin