A Végegyházi Kábeltelevíziótól ...a médiaklubig

Szántó László, a Végegyházi Kábeltelevízió főszerkesztője médiaklubot szervez, melynek a Barangoló Közösségi Ház ad otthont csütörtökönként.

Médiaklub – tömegkommunikáció, az élet része. A tegnapi foglalkozás célja az volt, hogy bemutassuk: hogyan készül a Végegyházi Kábeltelevízió műsora. Az összejövetelt igyekeztem arra kihegyezni, hogy egy kész műsor, ami pl. egyórás, az mennyi előkészülettel, hány ember szellemi munkájával jár. Először is van egy esemény: ezt megelőzi annak szervezése, lebonyolítása. Ezt képileg is rögzíteni kell. Ezt követően ki kell emelni azokat a részeket – mind tartalmilag, mind vizuálisan -, amelyek az adott esemény lényegi részeit jelentik. Azonban mindez akkor válik bemutathatóvá, ha a néző számára emészthetővé válik.

Meg kell találni azt a vékony sávot, amely ízlés dolgában megfelel egy ilyen kis település fogyasztói szokásainak. Rájöttünk: amíg a kereskedelmi televíziók egyes műsorai célzott közönségeket szolgálnak ki (ld. kinek szánják a sorozatokat, tehetségkutatókat, rajzfilmeket stb.), addig egy helyi televízió a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenki érdeklődésére számot tart. Hiszen ki ne szeretné még egyszer látni a tévében gyermekét, unokáját,amint valamely műsorban szerepel.

A Médiaklubot olyan emberek működtetik, akik különféle célokkal (és legyen ez bármilyen fura), de ugyanazt szeretnék. A vágó egy csúcskategóriás számítógép lehetőségeit próbálgatja. Az operatőrök szeretik megfigyelni az embereket, szeretik a modern technika nyújtotta előnyöket: mindenki egy kicsit művész is. Szerintem ez azt jelenti, hogy mindenki a saját szemszögéből szeretné megmutatni azokat a dolgokat, amelyek a közvetlen közelében történnek. A narrátorok leginkább szeretnék megmutatni magukat. Lássuk be, ez is fontos. Ez a néhány lelkes gyermek már nem fél attól, ha meg kell mutatnia magát, és olyan produktumot kell létrehozniuk, amely a családi biztatáson kívül számtalan kemény kritika lehetőségét is magában hordozza.

Röviden: ezek vagyunk mi, csináljuk, amit szeretünk, képezzük magunkat ezért, és nem félünk megmutatni magunkat.

Szántó László

Fotó: Dékány Ildikó