Szemben az árral…sodrásban

A mi történetünk 1996 decemberében kezdődött. Ekkor indítottuk útjára a Végegyházi Barangoló internetes honlapot, amely községünk, Végegyháza életéről szól. Ez a kis dél-békési település alig több mint ezerötszáz lakosával a Mezőkovácsházi Kistérségben található, és rendelkezik azzal a nem túl kellemes tulajdonsággal, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű települések minden jegyét magán viseli. Nincs komoly munkalehetőség, magas a munkanélküliség, az iskolai gyermeklétszám alacsony, a gazdasági megszorítások és takarékossági intézkedések miatt a művelődési ház gyakorlatilag nem működik. A régebben mecénásként és főfoglalkoztatóként is jelenlevő TSZ megszűnt, vagyonát széthordták. A legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, a kisebb vállalkozások csak néhány főt foglalkoztatnak. A környékbeli településeken levő nagyobb üzemek is leépítenek vagy bezárnak. Így hát, magunk is megdöbbenve szembesültünk a honlapunk készítése során azzal, hogy milyen sok dolog történik községünkben a körülmények ellenére. Munkánk során megismertük községünk civil szervezeteit és öntevékeny csoportjait, amelyek nem egyike már évtizedek óta működik. A honlap készítése során derült fény arra is, hogy lenne igény olyan egyesületre is a községben, amely nem csoportfüggő, nem egy adott korosztály, vagy egy speciális téma köré csoportosulna, hanem inkább általános kulturális és közéleti tevékenységet végezne, és tagjai közé fogadna fiatalokat, időseket egyaránt. Leginkább azokkal a területekkel foglalkozna a szervezet, amivel nem vagy csak nagyon keveset törődnek más szervezetek. Így 2007. szeptember 03-án 10 magánszemély megalakította a Barangoló Közhasznú Egyesületet, amely közhasznú tevékenységének a kultúrát jelölte meg. Az egyesületünk tevékenységi köreit a következőkben határozta meg:

- Végegyháza község történetének feldolgozása, kutatása,

- a település kulturális és művészeti életének fejlesztése, felpezsdítése,

- lakóhelyünk környezetének védelme és a környezetvédelem fontosságának népszerűsítése,

- a közélet és a pártatlan tájékoztatás támogatása,

- a település népszerűsítése és országos megismertetése,

- a fogyasztóvédelmi és mentálhigiénés ismeretek terjesztése,

- programok, események szervezése és publikálása,

- tudományos és kulturális ismeretek terjesztése, ismeretterjesztő előadások szervezése,

- kiadványok, évkönyvek készítése, szerkesztése és kiadása,

- szakkörök, tanfolyamok szervezése és működtetése,

- az internet használatának és megismerésének támogatása, segítése.

Azt is rögzítettük az alapszabályunkban, hogy az egyesület tagjainak tevőlegesen is részt kell vállalniuk az egyesület munkájában. Azoknak, akik csak támogatni szeretnék a munkánkat, de tevőlegesen részt venni benne nem, létrehoztuk a pártoló tagi státuszt. Az egyesület az első csonka évben gyakorlatilag csak tagdíjakból és pártoló tagdíjakból, valamint néhány támogató felajánlásából tudott gazdálkodni. Mivel községünk nehéz anyagi helyzetben van, úgy döntöttünk, hogy a Községi Önkormányzattól nem kérünk anyagi támogatást, mert ezzel a többi támogatott civil szervezet támogatását csökkentettük volna. A bevételünk az alakulás évében 47 ezer Ft, a kiadásaink 45 ezer forintra rúgtak.  Egyesületünk érdemi munkáját 2007 novemberében kezdte meg. E két hónap alatt három kisrendezvény valósult meg, egy nagyrendezvényt szerveztünk, egy jótékonysági akciót és egy közösségépítő napot valósítottunk meg. A kisrendezvényeinken 60 fő, a nagyrendezvényen 82 fő, a jótékonysági akció keretében 23 család 74 gyermekét tudtuk megajándékozni, Végegyháza karácsonyfájának feldíszítésében és felavatásában több mint 50-en vettek részt.

Az első időszakban együttműködési szerződést kötöttünk azokkal a helyi és környékbeli civil és társadalmi szervezetekkel, amelyek hajlandóak voltak erre. A községi önkormányzatot is megkerestük, de a képviselőtestület határozatban utasította el az együttműködési szerződés megkötését, mondván más helyi szervezetekkel sem kötöttek ilyet. Már a kezdetekkor szembesülnünk kellett azzal a problémával, hogy bár közösségi programokat szervezünk és olyan közművelődési feladatokat is elvégzünk, amelyeket a művelődési háznak kellett volna biztosítani a közösség részére, a művelődési házat a rossz gazdasági viszonyokra való hivatkozással csak bérleti díj fejében adták oda. Így a bevételeink több mint fele a terembérlet fedezésére folyt el. A működésünk azért nem lehetetlenedett el, mert a helyi Remedium KHT Idősek Klubja díjtalanul biztosítja a működési helyet a kisebb rendezvényekhez. A naptári év végére az egyesületünk 15 rendes és ugyanennyi pártoló tagot számlált, valamint megjelent az az önkéntes csoport, amely egyes rendezvényeink szervezésében, rendezésében nyújtott önzetlenül segítséget. Ez az önkéntes csoport az, ami a szervezetünk legnagyobb erejét adja, nincs olyan feladat, amire ne találnánk olyan segítőket, akik munkájukat térítésmentesen ne ajánlanák fel. Érdekességként megemlítem, hogy az idei Végegyházi Majális megrendezésében 90 önkéntes segítő vett részt. Ez az eddigi legnagyobb eredményünk.

 A 2008. év volt az első teljes évünk, összesen vagy negyven rendezvényt szerveztünk, ami magában sem kis eredmény, többek között a Magyar Kultúra Napja és a Végegyházi Majális egész napos rendezvényünk emelkedett ki a sorból. Elindult kézműveskörünk, amely másfél év alatt odáig fejlődött, hogy az idei évben megnyitjuk gyűjteményes házunkat, ahol helyet kaphat a helytörténeti gyűjteményünk is és állandó helyre kerülhetnek kézműveseink is. A házat egy magánszemély ajánlotta fel nekünk használatra.

Ahhoz, hogy tevékenységünket még inkább a közösség érdekében végezzük, és hogy a felmerülő kulturális igényeket kielégítsük, kérdőíves felmérést végeztünk Végegyháza község lakosságának kulturális szokásairól és igényeiről. A lakosság majdnem 20 %-a válaszolt kérdéseinkre, így képesek voltunk olyan stratégiát kidolgozni, ahol figyelembe vettük, nem csak a mi céljainkat, hanem a lakosság igényeit is. Ennek a felmérésnek az egyik konkrét eredménye volt, hogy elindítottuk ifjúsági klubunkat, akik közel fél év alatt egy lelkes közösséggé kovácsolódtak.

Ebben az évben kezdtünk pályázatokat is beadni, öt beadott pályázatunkból három nyert. A művelődési központ felélesztésére az IKSZT pályázaton keresztül szerettünk volna kísérletet tenni, de az önkormányzat ismételten elzárkózott az együttműködéstől. Inkább egy másik, a községben működő közalapítványnak ajánlották fel, pályázzon, de az alapítvány nem kívánt élni a lehetőséggel. Mi pedig az önkormányzat beleegyezése nélkül nem pályázhattunk a címre, így a közösségünk elesett ettől a forrástól.

A pályázatainknál olyan témákkal igényeltünk támogatást, amelyek a közösségünk számára is hasznot hajthatnak. A Narkó? Drogd el! elnevezésű, a szenvedélybetegségek elleni akciónk két fontos tapasztalattal járt. Egyrészt az a szervezet, amely községünkben hivatásszerűen dolgozna a szenvedélybetegségek ellen, gyakorlatilag az együttműködési megállapodás ellenére azonnal cserbenhagyott minket. Azt sem végezte el, amit vállalt, azok, akiknek ez a hivatása tőlünk önkéntesként dolgozóktól akartak tiszteletdíjat felvenni a közreműködésért. Más esetben is tapasztaltuk, hogy azok a szervezetek, akik helyett elvégezzük a feladataikat, mást nem tesznek, csak nekünk önkénteseknek elmondják, hogy kellene dolgoznunk, majd saját fontosságuk tudatában megnyugodva továbbra sem tesznek semmit. Fizetett feladataikat nem végzik el, mégis folyamatosan árgus szemekkel figyelik hibázunk-e, és ha igen, azonnal felháborodottan tiltakoznak. Ezzel a magatartással próbálják leplezni a tétlenségüket és alkalmatlanságukat. Mivel a pályázat alapfeltétele volt a szakmai partner bevonása és együttműködése, keresnünk kellett valakit. Szakmai partnerként ekkor kértük fel a Békés Megyei Rendőr Főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályát, akikben a munkájuk iránt valóban elkötelezett, segítőkész embereket ismertünk meg. Így ők a községi háziorvosi szolgálattal közösen kisegítették az akciónkat szakmai együttműködőként. A másik tapasztalatunk az volt, hogy a fiatalok problémáinak a megoldását a legtöbben a családban képzelik el, arra való hivatkozással, hogy a család nevelje a gyerekeket, elhárítják a problémát. Általánosan jellemző az intézményekkel való együttműködésekre a hárítás, és a vélt vagy valós erőpozícióból való tárgyalás. Kompromisszum készséget ritkán tapasztalunk, gyakori az erőfölénnyel való visszaélés kísérlete. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az ifjúsági klub létrehozásában a helyi művelődési ház kizárólag bevételi forrást látott, újabb lehetőséget a terembérleti díj szedésére. Természetesen nem egy szervezettel tudunk kiválóan együttműködni, az a munka, amit végzünk nem is lehetne hatásos és eredményes szövetségesek nélkül. Szövetségi politikánk alapja, bárkivel hajlandóak vagyunk együttműködni, aki céljainkat részben vagy egészében elfogadja, és hajlandó azért tenni is. De nem cipelünk a hátunkon senkit sem azért, hogy a neve szerepeljen az anyagainkban. Nem csak a tagjainktól, de az együttműködő partnerektől is elvárjuk a tevőleges részvételt a tevékenységben. Kiemelkedően jó a kapcsolatunk a Végegyházi és a Kaszaperi Polgárőregyesülettel, a helyi Alkony Nyugdíjas Klubbal, a Vöröskereszttel, a Kisebbségi Önkormányzattal, a Szülői Munkaközösséggel, a Végegyházáért Közhasznú Alapítvánnyal, a mezőkovácsházi Városi Könyvtárral és a Kalocsa Róza KHT-vel, akik szervezik és koordinálják a Kulturális Kerekasztalt a mezőkovácsházi Kistérségben, a Helyi Vidékfejlesztési Irodával, a Mezőhegyesi Gyöngyszemek Mazsorettcsoporttal, a tótkomlósi Száraz-ér Társasággal, és sok segítséget kapunk munkánkhoz a Békés Megyei Közösségfejlesztők Egyesületétől. Természetesen mi is szívesen veszünk részt mások projektjeiben, ha erre megkérnek. A „Miénk itt a tér” környezetvédelmi akciónk olyan együttműködési modellben valósult meg, ami szerintünk példaértékű. A környezetvédelem mellett felsorakozott a lakosság, a gazdasági élet résztvevői, az önkormányzatok és végül, de nem utolsó sorban a civil szervezetek. A közvetlen környezetünk takarításától egyetlen év alatt jutottunk el oda, hogy három település összefogásával csillagtúra útvonalat és turista pihenőt építhetünk ki heteken belül a lakóterületünk legjelentősebb történelmi emléke környékén. Az akció során több mint ezer facsemetét ültettünk ki a partnereinkkel. A facsemetéket egy helyi termelő adta térítésmentesen. Az önkormányzatok és gazdasági társaságok segítségével kerültek kiültetésre a növendék fák. A minap egyeztünk meg a környékbeli polgárőr egyesületekkel a környezetkárosítások elleni közös fellépésben. Az őszi időszakban a környékbeli gazdálkodókkal összefogva újabb legalább 5000 facsemete kiültetését tervezzük. Ehhez az akcióhoz semmiféle központi támogatást nem kaptunk, mégis sikeres és fejlődőképes. Érdekesség, míg a szenvedélybetegségek elleni akciónknál egyes intézményekkel való együttműködés nehézkes volt, némelyikkel csaknem ellenséges, addig a zöldhatóságok, vízügyi szervezetek részéről segítőkészséget és megerősítő magatartást tapasztaltunk. Itt is beigazolódni látszik, hogy a munkája iránt igazán elkötelezett emberekkel könnyű együttműködni, a közös hangot megtalálni. Ez a projekt is bizonyítja, hogy egy jól megválasztott cél fél siker, és meghozza az összefogást és az eredményeket. 

A gazdasági szervezetekkel való együttműködésről. Ha pénzt akarunk szerezni szervezetünknek, jó, ha beszerzünk egy koldusbotot és egy bádogbögrét, mert főleg mostanában nem teng túl az adakozhatnék a vállalkozói szférában. Természetesen azért vannak lehetőségeink, egyrészt a megfelelő színvonalú szakmai munkával kivívott elismerés és a korrekt magatartás az, ami sokat segít az adományok, támogatások gyűjtésében. A támogatók általában tájékozódnak a munkánkról, egyébként mi magunk is tájékoztatjuk őket, ha olyan programot valósítunk meg, amely jó színvonalú és a támogató könnyen azonosul vele, az fél siker. A támogatásnak nem csak pénzbeli, hanem dologi formája is lehet. Működésünk során hihetetlen mennyiségű dologi támogatást kapunk, szállító eszközöket, munkagépeket, élőerőt, élelmiszert, szolgáltatást és még sorolhatnánk. Ezek az adományok néha többet érnek, mint a pénz, hiszen olyan feladatokat oldanak meg helyettünk, amit lehet, hogy pénzzel sem lennénk képesek megoldani mi magunk. Lényeges az, hogy tudni kell kérni, ismerni kell a partnerünk kapacitását, lehetőségeit és tevékenységét. A kapott segítséget illik rendesen megköszönni. Gyakran halljuk: „Ó hát az megteheti”, igen ez igaz, de sokan mások is megtehetnék, mégis ő segített. Amennyiben lehetőségünk van, viszonozzuk a segítséget, ez a további együttműködést is elősegítheti, és jó érzés, ha nem csak kapunk, de adunk is. Tudatosítsuk a támogatónkban, mi is szívesen segítünk neki, ha tudunk valamiben. A pénzbeli támogatások esetében mindig a támogatóra bízzuk, mennyivel hajlandó támogatni a munkánk, felhívjuk figyelmét a lehetőségekre, mint például adójóváírás, egyesületi honlap vagy bármi, amivel viszonozhatjuk a segítséget. A támogatóinkat sajtómegjelenéseinkben mindig megemlítjük, a rendezvényeinken bemondjuk, és a lehetséges módokon propagáljuk. Rendezvényeinkre meghívót, tiszteletjegyet küldünk, éves munkatervet és éves beszámolót személyre szólóan küldünk. Természetesen a támogatóinkat meghívjuk a közgyűléseinkre is. Úgy gondoljuk ezeknek a fent felsorolt dolgoknak is köszönhetjük, hogy még egyetlen támogatónkat sem vesztettük el. Az együttműködésünk gyümölcsöző a közösségünk számára. A támogatásból keletkező bevételeink folyamatosan szerény mértékben növekednek. Ezek nélkül a támogatások nélkül a pályázati önrészeket sem tudnánk előteremteni. Ezért nagyon nagy segítség a gazdasági szervezetekkel való jó kapcsolat. A gazdasági élet szereplői, ha korrekt a viszony, általában átérzik azt a felelősséget, ami a helyi közösség fejlesztéséhez köti őket. Megértik és segítik azokat a világos és konkrét – mondhatjuk – ellenőrizhető célokat, amelyekkel azonosulni tudnak. Valójában már a mecénásoknak is elegük van a homályos célokra létrejött „nagykalapokból”, ahol követhetetlen módon áramolnak ki az összegyűlt támogatási források. Hiszen naponta olvashatunk, a sajtóban arról, milyen visszaélések történnek a támogatásokkal. Minden civil szervezetnek elsődleges kötelessége és feladata, hogy a támogatással elszámoljon a támogatója felé. Meg kell erősítenünk a bizalmat a civil szféra iránt. Hiszen ez a záloga annak, hogy szervezeteink jó színvonalon és támogatottan tudjanak működni. Mert a mi nehéz helyzetben lévő megyénknek, és az itt élő lakosságnak szüksége van sikeres civil szervezetekre, akik egy kicsit kimozdítják a hétköznapi fásultságból és a mindennapi taposómalomból az embereket.

Mert mi a siker egy civil szervezetnek? Ha van pénz a számláján? Nos, a pénz önmagában nem cél, mindössze eszköz a működéshez, hiszen nem árt, ha ki tudjuk fizetni a terembérletet. Siker az, ha sokan vannak a rendezvényeken? Igen, de ez nem minden, hiszen ha csak népszerű dolgokat szervezünk, akkor van közönség, de azt szórakoztató iparnak hívják. Siker az, ha sok a tagja az egyesületünknek? Talán, bár hiába a sok tag, ha nem végeznek munkát. Az igazi siker szerintünk az, ha bajban vagyunk, van kihez fordulni, ha sikerül valami, van kivel együtt örülni. Ha az utcán megkérdezik, „mit szerveztek megint nekünk?” De leginkább az a siker, ha azt halljuk „Ők a mieink, hozzánk tartoznak, értünk dolgoznak.” Ha ezt elérjük, munkánk nem volt hiábavaló.    

Barangoló Közhasznú Egyesület