VALAMI BŰZLIK VÉGEGYHÁZÁN…

Az utóbbi néhány évben figyeltünk fel arra, hogy egyre inkább romlik a helyzet településünkön, vagy - ahogy mondani szokták - valami bűzlik Végegyházán.

A Száraz-ér az utóbbi két-három évben még az eddigieknél is elhanyagoltabb lett. A meder alján húsz-huszonöt centis állóvíz pang az év nagy részében, poshadt mocsárszaga megüli a falu érparti részeit.

A civil szervezeteink már több éve próbálják felemelni szavukat a helyi vízfolyás állapota miatt, de sajnos folyamatosan magunkra maradunk, sem a hivatalos szervek, sem a professzionális vízkezelő hatóságok nem tesznek semmit. Érdekes, hogy Battonya környékén és Tótkomlós alatt is megfelelő a vízhozam, ahogy egy rendes vízfolyáshoz illik, folyik a Száraz-ér, illetve van benne elegendő víz. A mi szakaszunk azonban lassan már csak egy mocsaras náddal benőtt bűzbomba, ahol már semmilyen élőlény nem marad meg hosszabb távon. Az okokat részben ismerjük. Iparszerű öntözés, a vízkezelő elképesztő hanyagsága, részben csak sejtjük a határontúli vízpótlás nemzetközi egyezményének be nem tartása, a gyenge érdekérvényesítés és a nemtörődömség.  Az azonban elgondolkodtató, hogy a terület nem csak helyi védelem alatt áll, hanem Natura 2000-es oltalom alatt is.

Mi is az a Natura 2000?

„Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. Olyan zöld infrastruktúra, mely biztosítja Európa természetes élőhelyeinek ökoszisztéma szolgáltatásait, valamint jó állapotban való megőrzöttségét.”  

Nos azt gondolom, hogy ezen a szakaszon nem sikerült megőrizni a terület jó állapotát. Emlékezhetünk arra, mikor olyan rendben volt a víz, hogy a Barangoló Bejárós Tábor lakói a lődomb melleti szakaszon csónakáztak. Próbálnák csak meg most! Ez az állapot lassan alakult ki, és egyre inkább visszafordíthatatlannak tűnik. A korábbi években rendszeres halpusztulások jelezték, hogy valami nincs rendben, de ez sem zavart senkit. Néha felkapta a sajtó a hírt, akkor hirtelen megmozdultak a hivatalos szervek. Az egyik ilyen eset után többoldalas levelet kaptunk, hogy a döglött halat saját költségünkön jutassuk be a pesti laborba haladéktalanul, lehetőleg még élő, agonizáló állapotban, hogy a szakemberek megvizsgálhassák. Különben nem tudnak semmit tenni. Ez már nem is vicces, ez már siralmas. Állítólag a vízkezelő figyeli nap, mint nap a vizet, ezek szerint nem sok sikerrel, ideje lenne komolyabban venni a feladatot. Persze minden rosszban van valami jó, a rendszeres halpusztulások az utóbbi két évben elmaradtak, hiszen nincs a vízben hal. A vízfolyásunk a végét járja, nem sok esélyt látunk a folyamatok visszafordítására. De természetesen nem adjuk, fel augusztusban neki kezdünk, újra a terület védelmének. A figyelemfelhívás mellett azonban más eszközöket is be kell vetnünk, akár a hivatalos akár civil területen.

Ehhez keresünk szövetségeseket, hiszen „Miénk itt a tér!”

Horváth László