Menetrendszerű halpusztulás a Száraz-éren

Sajnos a nyárral nem csak a jó idő érkezik meg Végegyházára, hanem az utóbbi években a halpusztulás is.

A tünetek megegyeznek az elmúlt évekkel: a vízen fehéres szürke fátyol úszik, a halak pedig sorra pusztulnak. Nem csak az érzékeny küszök, de a nehezen elpusztítható ezüstkárászok is feladták, és az eret számos haltetem ”díszíti”.

Természetesen a falu lakosaitól számos jelzést kaptunk, hiszen mindig is szívünkön viseltük a Száraz-ér sorsát. Az elmúlt évi pangó víz miatt a meder elmocsarasodott, benőtte a nád és a sás, a hínár elburjánzott, és a békalencse elborítja a felszínt.

Azonban - hála az utóbbi idők sok csapadékának - a vízszint nem csökkent le, így nem valószínű, hogy oxigénhiány okozza a halpusztulást. A víz azonban bűzös, és láthatóan szürkésfehér lepedék úszik a felszínén, sajnos az elmúlt években is ezt tapasztaltuk a halpusztulások idején.

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy valahonnan mérgező szennyvíz kerül az érbe, és ez okozza az elhullást. Remélhetőleg azok a szervek, amelyeknek ez a feladata, megkeresik a felelőst, és példásan megbüntetik, miközben a lehető legrövidebb idő alatt elhárítják a károkat.

Természetesen utána járunk mi okozta a gondot, illetve mit tesznek a megelőzésre. Ideje lenne az ér medrében is megritkítani a növényzetet, hogy a víz folyása felgyorsulhasson, mert a sűrű sás és hínár megakaszt mindent, és egyre inkább szennyezi a vizet.

 A mi feladatunk ezek után folytatni a Száraz-ér védelmében tett lépéseinket, igyekezni kell minél előbb észlelni az ilyen problémákat, és ha lehet csökkenteni a kárt. Ennek az esetnek is megvan a felelőse, reméljük meg is találjuk. Az áldatlan állapotokra fel kell hívni az emberek és a hivatalok figyelmét. Nekünk is kell védeni saját környezetünket, hiszen Miénk itt a tér!  

Horváth László