A mai napon 9 órakor útra keltünk, hogy bejárjuk Végegyházát. Megtettük ezt már nem egyszer, nem kétszer, de most különleges okunk is volt rá. Ugyanis a táborosokkal szeretnénk elkészíteni VÉGEGYHÁZA BARANGOLÓS TÁRSASJÁTÉKÁ-t, s ehhez most feltérképeztük azokat a helyeket, amelyek majd egy-egy állomásai lehetnek ennek az egyedülálló játéknak. Útra keltünk tehát, és mindenhol megálltunk, amely egy társasjáték helyszíne lehet.

Mindenhol a következő kérdések merültek fel: Hol vagyunk?, Mit történik ezen a helyen?, Helyes vagy helytelen cselekvések játszódnak-e itt?, Ha jutalmazunk vagy büntetünk ezen az állomáson, akkor ez hogyan történjen? A gimisek pedig jegyzeteltek, hogy minél könnyebb legyen majd a társasjáték szabályzatát összeállítani. Az elején kicsit döcögősebben ment a dolog, de aztán belelendültünk, jöttek a jobbnál jobb ötletek, beindult a táboros fantázia.

S hogy senkinek se legyen unalmas a menet, vittünk magunkkal egy-egy ragadós kártyácskát is, amelyre növényeket, elsősorban virágokat gyűjtöttünk, s ezeket felragasztottuk magunknak úgy, ahogyan nekünk tetszett. Így nem csak Végegyháza neves helyeit, de növényzetét is feltérképeztük a Kossuth utcától egészen a Végegyházi Horgásztóig.

A Száraz-érnél sajnos nem volt sok értelme maradnunk, olyan csúnya volt a vize, de mindenért kárpótolt bennünket a horgásztó, ahol a növények mellett az állatvilágot is tanulmányoztuk a vízparton. Béka, szitakötő, vízipók, sikló akadt az utunkba, üdvözöltek minket, s mi örömmel vettük érkezésüket. Bár meleg volt, és már kicsit fáradtak voltunk, a látvány mindenért kárpótolt bennünket.

A nap további részében persze hamar elfelejtettük a kirándulás fáradalmait, hiszen a tizenkét táboros egyre inkább kezd összeszokni, jó kis játékok zajlottak ezen a délután. Ja, és a finomságok: a jégkrém mellett finom őszibarack is segített abban, hogy senki se menjen haza tisztán!