A Barangoló Közhasznú Egyesület immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Barangoló Bejárós Tábort. A tábor végén, 2016. július 29-én 18 órai kezdettel került sor a táborzárú búcsúestre, melyre a gyerekek meghívták családtagjaikat és a tábor segítőit, támogatóit.
A bejárós tábor hagyományosan július hónapban, négy héten keresztül zajlik egyesületünk szervezésében. Idén július 4 – 29. között vártuk a gyerekeket, hogy együtt töltsük a nyár egy részét. Ez a négy hét nagyon hamar elszállt, s hipp-hopp, már az utolsó napot tapostuk. Tudtuk, hogy ez is eljön, készültünk is rá, hiszen terveztük a táborzáró műsort és az alkotói kiállításunkat, és az utolsó pénteken este 6-kor izgatottan vártuk vendégeinket. Az érkezőket a gyerekekkel együtt fogadtuk, kalauzolva őket az első terem kiállítási tárgyai körül.
A táborosok örömmel mutatták be, mit készítettek kézművesfoglalkozásainkon, egy-egy tárgy elkészítésének rejtelmeibe is beavatták látogatóinkat. Majd átvonultunk a sportszobába, helyet foglaltunk, s jöhetett a várva várt fellépés, melyet külön izgalommal vártunk. A közel félórás műsorban három pár is vállalkozott arra, hogy önállóan megtervezett táncukat előadják, egy dobos trió ritmusparádéját is élvezhettük, legkisebb táborosunk énekelt a nézőknek és végül a táborosok közös tánca zárta a sort, mely szintén nagy tetszést aratott a közönség soraiban. A táborosok fellépése nagyon jól sikerült, megérte a sok gyakorlás, nagy taps jutalmazta az előadásokat.
Ezen a napon a gyerekek szülei sok-sok finomságot hoztak, megédesítendő búcsúzásunkat, az izgalmak után jólesett eszegetni-iszogatni. S utána kezdődhetett a buli, lehetett zenét kérni, táncolni, játszani, s a végén még karaokee is volt. S ezzel véget is ért idei táborunk.
A Barangoló Bejárós táborunk egyrészt segítség a szülőknek, akik így jó helyen tudhatják gyermekeiket, és a gyerekeknek egy jó lehetőség a nyári szünet eltöltésére, hiszen mindig gazdag programmal várjuk őket. Ezek nagy részét még július előtt megtervezzük, előkészítjük azokat. S hogy mi mindennel töltöttük ezt a négy hetet? Vannak fő témáink, amelyek mentén gondolkodunk, hiszen a játék mellett egy kicsit tanítgatjuk, nevelgetjük is táborosainkat.
Az egészséges életmódra nevelés során nagyon sokat mozogtunk, játszottunk, volt sportdélelőttünk ügyességi játékokkal és íjászattal, egészségvetélkedőnk, beszélgettünk a védőnővel és ellátogattunk a véradásra is, valamint közösen készítettünk salátákat, amelyeket aztán el is fogyasztottunk.
Környezetvédelemmel is foglalkoztunk, részt vettünk környezetvédelmi tudáspróbán, amely valójában tizenegy-próba volt, Energia kalanddal, Kukafitnesz vetélkedővel, gyűjtöttünk virágokat, amelyeket fel is ragasztottunk könyvjelzőnek, természetbúvárkodtunk a Végegyházi Horgásztónál, ahol felfedeztük az ott élő növényeket és állatokat és ellátogattunk a méhészetbe, ahol még mézet is készítettünk.
Idén honismerettel is foglalkoztunk, hiszen falujárásunk után elkészítettük Végegyháza Barangolós Társasjátékunkat, amely terjedelmes játékra adott lehetőséget.
Nagyon sokat kézműveskedtünk, melynek alapanyaga normál esetben a hulladékban kötött volna ki, mint a WC papír guriga, a szórólap vagy a tejes és üdítős doboz. Ezekből játékot, polipot kígyót, karkötőt, virágot, rakodót és teherautót készítettünk , de gyöngyből és festett tésztából készült még nyaklánc is. Természetes anyaggal is találkoztunk, agyagoztunk kedvünkre, a kész alkotásokat pedig kiégettük, égetés után pedig kifestettük.
Ezen kívül még játszottunk rókavadászatot, melynek végén meglepetésvendégünk, a bohóc varázsolt mosolyt arcunkra, csere-beréltük megunt játékainkat újakra, a zenenapon közösen énekeltünk és karaokeeztunk, volt Ki Mit Tud? vetélkedő, megismertük Finnországot is, kaptunk csillámtetoválást és a négy hét eseményeiről a gyerekek tudósítottak a Tábori tévében.
A négy hét alatt kirándultunk is: a Végegyházi Horgásztónál piknikeztünk és csónakáztunk, biciklitúráztunk a Kaszaperi Történelmi Emlékparkba, zárókirándulásunkon pedig ellátogattunk Csongrád-Bokrosba, a Vadnyugati Városba.
Sok élményben volt tehát részünk, s emellett a Barangoló Közösségi Házban, annak udvarán is sokat játszottak a gyerekek, mindig kitaláltak valamit, unatkozni nem volt idő. Sok olyan napunk volt, amely túl hamar véget ért, mert ilyenkor mindig gyorsabban telnek az órák. A táboroscsoport pedig az idén nagyon kitett magáért, nagyon ügyesek voltak, mindig feltalálták magukat, ők maguk is megszervezték játékaikat a szabadidőben.
Idén kis költségvetésű volt táborunk, sajnos nem nyertünk rá pályázatot, de mégis élménydús egy hónapot tudhatunk magunk mögött. Ez annak is köszönhető, hogy a táboros programok megszervezésében, lebonyolításában mindig találunk segítőket és támogatókat, akik lehetővé teszik ezek megvalósulását. Ezúton is szeretnék nekik köszönetet mondani!
A nyolcadik Barangoló Bejárós Tábor támogatói és segítői:
Békési Szabina, Bognár Róbert, Boros Zoltán, Elek Jánosné, Faragó Róbert és családja, Gábor Ferenc és családja, Gyebnár Tibor, Gyenes Kinga, Gyenes Mihály, Kassai Kinga, Király Sándor és családja, Kocsis Anita, Matuska Sára, Mezei Tiborné, Mikula István, Némethné Jegyinák Tímea, Rádainé Kunos Klára, Sipos Zoltán és családja, Szántó László, Varga Pál, Mezőkovácsházi Egészségfejlesztési Iroda, a Napközi Konyha, RockDairy Kft., Végegyháza Községi Önkormányzat, Végegyházi Sporthorgász Egyesület, Vöröskereszt Végegyházi Szervezete és a táboros gyerekek szülei.
Három középiskolás segítőnk is volt - Angyal Karolina, Gábor Martina, Sipos Dominika -, akik egy hónapon keresztül segítették a programok megvalósulását, a gyerekek körüli feladatokat. Martina és Dominika annak idején szintén bb táboros volt, számomra külön öröm, hogy visszajöttek segítőnek.
S bár a Barangoló Bejárós Tábor ideje alatt mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, a tábor előtti egy hét a bosszankodásé volt, s egy kicsit ünneprontóként erről is írnom kell. Június 27-én ugyanis meglepően olvastuk a hirdetőtáblán, hogy ugyancsak július 4-től torna- és focitábor is indul két héten át. A szervező egyesület, a Végegyházi Sportegyesület vezetője tőlem tudta meg ezt a hírt, hiszen az volt az első, hogy felhívtam Igricz Mihályt. Ekkor viszont már semmit sem lehetett tenni, annak ellenére, hogy az utolsó bajnoki mérkőzésen augusztusi táborkezdést beszéltek meg, ahogy ez az előző két évben is működött. Pontosan azért, hogy a gyerekeknek ne kelljen választani, s így hosszabb intervallum, hat hét legyen az, mely lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy szervezett programban vehessenek részt a nyári szünetben. Még meglepőbb volt számomra az, hogy július 1-jén, amikor a konyhán leegyeztettem a névsort, kiderült, hogy a táborosaim fele a másik tábor névsorában is szerepel. Ez azért is volt furcsa, mivel a BB Tábor előtt tartottunk szülői értekezletet, illetve a szülők írásban is beíratták gyermekeiket táborunkba. A tábor előtti egy hét bosszankodása persze nem hiányzott, de a gyerekek helyzete nyilván még nehezebb volt akkor, ha szerettek volna mindkét táborban részt venni. Én csak remélem, hogy ez a szervezési hiba csak az amatőrizmusból fakad, s nem a rosszindulat vezérelte, mert az nagyon csúf dolog lenne, ha a gyerekek kárán akarna valaki elégtételt venni vélt sérelmeiért.
S hogy hasonló malőr ne történhessen, a következő esztendőben a Barangoló Bejárós Tábor időpontja: 2017. július 3-28., melyre szeretettel várjuk táborosainkat!
Horváth Judit