A BARANGOLÓ BEJÁRÓS TÁBOR MÁSODIK HETE

Eljött a Szél hete, és az ősz évszaké táborunk életében. Mozgalmas életünk most is sok érdekességgel szolgált táborosaink életében. Lássuk mivel is!

A második hét kezdetén sportnappal örvendeztettük meg táborosainkat ezen az esős reggelen. Végre bementünk a hátsó tornaterembe, ahol birtokba vehették a gyerekek a sportszereket. Volt öröm, sivalkodás! Labdáztak, pingpongoztak, célbadobtak, kinek mihez volt kedve.

Azután Horváth Józsefné, Angi terelte össze a gyerekeket, hogy versenyre hívja őket, a fő eszköz a piros labda volt. Kipróbálták, ki tudja tovább pattogtatni, utána gurítós-dobós páros verseny következett, majd váltó- és sorversenyben tettek tanúbizonyságot labdás ügyességükről a gyerekek.

A táborosok ügyességére még a nap is kisütött, s kimentünk az udvarra. Bemelegítésként gumit ugrottunk, utána kötélhúzásban mérhették össze erejüket a gyerekek Horváth József és Horváth László vezetésével.

Fiúk-lányok, ovisok-nagyobbak között zajlott a verseny, később pedig a vállalkozó gyerekek még küzdhettek egymás ellen. Délután énekeltünk és játszottunk és palacsintát ettünk: majdnem nagymama lekvárosat és kakajósat.

Kedd reggel Marina névnapját ünnepeltük, s ezután vetettük bele magunkat délelőtti programjainkba. Először az őszről beszélgettünk, összeszedve, mi jellemző erre az évszakra, majd kiválogattuk az őszi mondatkártyákat és kitettük az őszi lapra. Természetesen a táborosok ujjlenyomataival megfestettük őszi fánkat is. A törzset már gyakorlottan barnával, s a lombkoronát a kiválasztott négy színnel, zölddel, pirossal, naranccsal és sárgával. Energiakalandos feladatainkat is folytattuk.

A táborosok most is e-mailben kapták meg segítő linkjeiket, majd elmélyültek a kapott feladatok megoldásában. Akik pillanatnyilag nem jutottak laptophoz, most is játszottak, rajzoltak a várakozás idejében. Délután pedig múlt heti elmaradásunkat pótoltuk, a naptároló palack készítését, PET palackból. Ezen a napon is volt finomság: nápolyi és sós süti.

Szerdán szeles és egyéb kísérletekkel kezdtük a napot, melyek egy kivételével mind sikerültek. Először lufit fújtunk meleg víz segítségével, majd a liftező borsszemek pihentek a víz tetején. Egy teli pohár vizet fordítottunk fel úgy, hogy a víz nem folyt ki belőle, sőt a kartonpapírt is a levegőben tartotta. Ezután vízre bocsájtottunk egy papírkígyót, melyet egy csepp mosogatószer segítségével forgásra ösztönöztünk.

A Cartesius-búvár nagy sikert aratott, hiszen kupakbúvárunk lent is, fent is tudott úszkálni egy flakon vízben. A legnagyobb sikert viszont a légpárnás CD-jármű aratta, amely addig siklott az asztalon, ameddig a lufi-hajtóművéből ki nem fogyott a levegő. Ennyi varázslat után a gyerekeken volt a sor, hogy valami varázslatosat készítsenek: egyéni papírforgót a szél hete jegyében. A forgó díszítésével, színezésével kezdtünk, majd vágás után hamar elkészült a gondos munkával készült eszköz, már csak ki kellett próbálni.

Persze nagy öröm volt látni működés közben a papírforgót, s kiderült, hogy a magasban jobban forog. Így a játékvár tetejére is kitűztek néhányat a lányok.

Ebéd után végre kisütött a nap, s jöhetett az óriásbuborék készítése. A már jól bevált receptet használtuk, s nemsokára a gyerekek is fújták a hozzávalókat: víz, mosogatószer, sütőpor és guargumi. A régebben készített eszközeink bemártása után pedig hamarosan hatalmas, gyönyörű színekben pompázó óriási buborékok lebegtek a levegőben.

A jól sikerült alkotások elkészítése után néhányan a furulya hangszer megszólaltatására is vállalkoztak, sőt az első táboros hangszertanulási foglalkozásunkra is sor került. S végül a sok-sok játék mellett sütiztünk is.

Csütörtökön ékszereket készítettünk. Az e-mailben kapott link segítségével a táborosok tanulmányozták, hogyan lehet nyitófül felhasználásával karkötőt készíteni, majd kezdődhetett a munka. Ez azért is fontos volt számunkra, mert tavaly sehogyan sem sikerült szakszerűen elkészítenünk ezt a fajta ékszert. No, most itt volt a jó alkalom, hogy bebizonyítsuk, még sem vagyunk olyan ügyetlenek.

A nagyobb gyerekek a tanulmányozás után elkezdték felfűzni a füleket selyemszalagra, míg a kisebbek színes tésztaszemeket és gyöngyöket fűztek fel damilra, hogy nyakláncot és karkötőt készítsenek. Közben jó adag kukoricával is megleptek bennünket, melyet egész nap eszegethettünk. A liftező borsszemes kísérletünket is kipróbáltuk, most sikeresen. Névnapot is ünnepeltünk, hiszen ma Lilit köszöntöttük.

Második hetünk utolsó napján, pénteken, feledhetetlen napot töltöttünk a Vadnyugati városban, Csongrád-Bokroson. Sok mindent kipróbálhattunk és megtanulhattunk, amire a vadnyugaton szükségünk lehet. Megismertük kívül-belül a tipit, az indián meteorológiai követ, nádas-labirintusban jártunk többféleképpen, távolugrottunk, patkót dobtunk, csizmát hajítottunk, jártunk a serif hivatalában, a saloonban, kipróbáltuk a mocsárjárást, a nyomkövetést, a kukoricalabirintusban megszereztük a tíz pecsétet, aranyat mostunk, óriáscsúzliztunk, állatokat simogattunk, tomahawkot dobtunk és sokat játszottunk.

Közben ettünk-ittunk-mulattunk. A seriff és a felesége nem csak fogadott bennünket, de műsorukon jót szórakoztunk, és még meg is táncoltatták a nagyérdeműt. Kísérőnk, Erika pedig végig segítségünkre volt, mindenre megtanított bennünket, hogy ha legközelebb is eljutunk a vadnyugatra, már könnyebb dolgunk legyen. Annyi minden történt velünk, hogy erről a napról még külön is írok.

E hét támogatói, segítői: Besenyő Veronika, Gyebnár Tibor, Györgyi Kíra, Horváth József, Horváth Józsefné, Horváth Judit, Horváth László, ifj. Horváth László, Horváth András, Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa, a Pontvelem Nonprofit Kft, a Rockdairy Kft. és a táboros gyerekek szülei.

Túl vagyunk Barangoló Bejárós Táborunk felén, következő hetünk a VÍZ hete, és a tél évszakot ismerjük meg.

Horváth Judit