A huszadik nap
A Barangoló Bejárós Tábor négy hetes életében elérkezett az utolsó nap. Július 30-án a táborosok az esti táborzáróra készültek, hiszen 18 órakor vendégül vártuk az otthoniakat és a támogatóinkat a Barangoló Gyűjteményes Házban.
A pénteki program tehát a készülődésé volt. Berendeztük a kiállítást, melyet a gyerekek itt készült munkáiból állítottunk össze. Rendet raktunk és alaposan kitakarítottunk a Gyűjteményes Házban és az udvaron. Délután pedig megtartottuk fellépésünk főpróbáját.
A szorgos munkának meg is lett az eredménye, négy órakor úgy mehettek haza a gyerekek, hogy minden készen állt a vendégek fogadására. Ekkor érkezett meg az Elek házaspár, hogy az ünnepi vacsorát, a bográcsos lecsót megfőzzék. Sütemények, üdítők kerültek a tálaló asztalra, s volt egy szusszanásnyi idő eltöprengeni ezen az egy hónapon.
A Barangoló Közhasznú Egyesület idén huszonnégy táborosnak – óvodásnak és általános iskolásnak - nyújtott feledhetetlen élményt. A tábor helyszíne ideális volt számunkra, hiszen sokféle tevékenységre volt lehetőség. Ott volt a focipálya, a hinta, a libikóka a homokozó, lehetett pingpongozni, társasjátékozni, s ezen kívül minden nap más és más délelőtti programot találtunk ki a gyerekek számára. Nem unatkoztunk tehát, mindig zajlott az élet.
S hogy mi mindent csináltunk? A táborban egy-egy napot szenteltünk a kedvenc állatoknak, az egészségnek, a környezetvédelemnek, a zenének, sőt minden héten volt kézművesfoglalkozás. Faluszerte papírt gyűjtöttünk, s az érte kapott pénzből minden napra jutott jégkrém. Sokat kirándultunk Végegyházán, megnéztük a Száraz-eret, csónakáztunk is. Voltunk a római katolikus templomban, s élveztük a közlekedési parkot is. Elhagytuk községünk határát is, hiszen jártunk Mezőkovácsházán, Pusztaottlakán és Tótkomlóson is. S volt egy hetünk, amikor mindenki indiánná változott, s a végén még egy éjszakát sátoroztunk is a tábor területén. Kell-e ennél több.
Be kell vallanom, nem csak a táborosok élvezték ezt a négy hetet. Ebben az évben is voltak segítőim, akik ugyancsak jól érezték magukat. Horváth László folyamatosan segített mind a programok szervezésében, mind a táborosok közötti tevékenységben. Tavaly már bebizonyosodott, hogy a középiskolások nem csak figyelnek a gyerekekre, de szeretnek játszani is, ideális segítők. Idén két felső tagozatos segítőm isvolt: Sipos Regina és Rácz József, négy középiskolás: Rádai Renáta, Sárközi Erika, Szobonya Vivi és Takács Márk, és egy egyetemista: ifj. Horváth László. Ők szinte minden nap jöttek, folyamatosan számíthattam a segítségükre, jókedvükkel vidám volt mindig hangulat. Mellettük azért még voltak segítőim: Gábor Róbert, Horváth András, Kalmár Pál, Sárközi Enikő.
Barangoló Bejárós Táborunk négy hete gyorsan eltelt, s a táborzárón műsorral is készültünk vendégeinknek. Először azokból a dalokból nyújtottunk ízelítőt, melyeket túráink során mindig énekeltünk, remélhetőleg a végegyháziak nagy örömére. Ezt követően – az indián hétre emlékezve – egy indián történetre tanultak be a gyerekek táncot Rádai Renáta segítségével. Nagy tetszést arattak, büszke voltam rájuk.
A táborosok munkáját, aktivitását mindennap pontoztuk, egy versenyt indítva el közöttük. A legügyesebb táboros ebben az évben Rádai Szabolcs volt, második helyezett Sipos Angéla, a harmadik pedig Cséffai Csilla lett. Ők is és a fő segítőim is kaptak plüssfigurákat, s ezen kívül mindenki kapott egy-egy lufit ajándékba. S jöhetett a búcsúvacsora, a lecsó, mely most is nagy tetszést aratott. Utána meggyújtottuk a hatalmas tábortüzet, melyet Elekné Julika nénivel körbe is táncoltak a gyerekek, s utána sem mentünk még haza, a tábor egész területén folyt a játék, beszélgettünk estig.
Táborunkat sokan segítették: Andrej Attiláné, Általános Művelődési Központ, Balda Ferenc, Barangoló Közhasznú Egyesület, Baráth Mihály, Barátiné Pasek Mária, Hajdara Tamás, Barta Lajos, Bognár István, Cséffai Zoltánné, Csontos Ildikó, Csurár Gizella, Elek Jánosné, Elek János, Figura Ferenc és családja, Gromán Zoltán és családja, Gulyás Anasztázia, Gyebnár Tibor, Gyenes Mihály, Kassai Kinga, Gyeraj Andrásné, Hodroga Hajnalka, Igricz Mihály és családja, Juhász Szilvia, Juszkó Józsefné, Juszkó Natália, Kemény Lajos, Király Sándor és családja, Kunos Ágnes, Kunos Jánosné, Kunos László és családja, Loss Károlyné, Megyeriné Roik Katalin és családja, Mezőkovácsházi Városi Könyvtár, Mikula István, Molnár István és családja, Prágai Ágnes, PRO RENOVANDA CULTURA HUNGARIAE „Karácsony Sándor emlékére” Alapítvány, Pusztaottlakai Vadaskert, Rádai János, Rádainé Kunos Klára, Ribovics Jánosné, Sárközi József és családja, Sipos Zoltán, Stayer Edgár, Szedlacsek Béla és családja, Szkupeny Anita, Takács Béla, Tóth Istvánné, Tótkomlósi Természet Háza, Varchó István és családja, Varga István, Végegyháza Község Önkormányzata, Végegyházáért közhasznú Alapítvány, Végegyházi Vagyonvédelmi és Polgárőr Egyesület, Vöröskereszt Végegyházi Alapszervezete. Ezúton is szeretnénk megköszönni segítségüket.
Horváth Judit