9. nap

Az idei táborunk első nagy kirándulását a Pusztaottlakai Vadasparkba szerveztük, hiszen tavalyi látogatásunkkor is nagyon jól éreztük magunkat. Nem volt ez másként most sem!

Igaz hogy korán kellett indulnunk, de ébresztő gyanánt Medgyesegyházán egy órát töltöttünk el a játszótéren, várakozva buszcsatlakozásunkra Ottlaka felé. Énekelve tettük meg a kb. egy kilométeres utat a Dragán majorba, ahol sok-sok változást tapasztaltunk a tavalyihoz képest. Elkészült az ifjúsági szállóként üzemelő kastély felújítása, nagy játszótér várta mellette a gyerekeket, és a vadasparkba is költöztek új lakók, akiket örömmel néztünk meg.

 Hosszasan időztünk a zebránál, a szurikátánál, a fehér kengurunál, csak hogy néhányat említsek közülük, de talán a legtöbb időt az állatsimogatóban töltöttük. A kicsi nyuszik, tengeri malacok, barikák simogatása, dédelgetése nagy-nagy örömmel töltötte el a gyerekeket. Az is nagyon jól esett nekünk, hogy a tavalyi látogatásunk óta nem felejtettek el bennünket a vadaspark gondozói, dolgozói, ismerősként üdvözöltek látogatásunkkor, érdeklődtek, mi történt velünk, sokat beszélgettünk.

Nem csak nézhettük, simogathattuk az állatokat, de egy kis pónin lovagolhattak is a táborosok, sőt még sétakocsikázhattunk is, megnézve Pusztaottlakát. Mindezt többször is megtettük ottlétünk alatt, és még bőven maradt időnk játékra is.

Kicsit fájó szívvel mondtunk búcsút az ottlakai vadasparknak, és még el sem mentünk, már úgy gondoltuk, jövőre ismét ellátogatunk. A hosszú utat lovaskocsival tettük meg a buszmegállóig, s még mielőtt vonatra szálltunk volna hazafelé, újabb játszótéri kitérőt tettünk, természetesen mindenki legnagyobb örömére. Igaz, hogy a nap végére nagyon elfáradtunk, de minden barangoló táboros és gyermekfelügyelő nagyon jól érezte magát a mai napon.