„Felügyeltük” a haltelepítést.

Ezen a napon ismét látogatást tettünk a Végegyházi Horgásztóra, amelybe halakat telepítettek. A sporthorgászok azért hívtak meg bennünket, hogy tanúi legyünk ennek a nagy eseménynek.

A táborosok lelkesen fedezték fel ismét a tó élővilágát, mely kifogyhatatlan tárháza a nézelődésnek. Itt nem lehet unatkozni akkor sem, ha nincs konkrét tennivalónk, hiszen a természet utat tör magának, csak egy kicsit segíteni kell. A gyerekek pedig mi tagadás nagy természetbúvárok. A mai nap felfedezettje egy pici vízisikló volt, de volt, aki lepkevadászatra indult.

Amikor elérkeztünk a tó másik végébe, Márti, a csónak hívogatott bennünket, nem lehetett ellenállni. Éppen a második csoport érkezett vissza, amikor megérkezett a halas teherautó. Odasiettünk, hogy semmiről se maradjunk le.

Két nagy tartályban érkeztek a pontyok, melyeket hálóval mertek egy ládába. Közben számolták is őket, és le is lett mérve minden alkalommal. Csak ezután kerültek bele a tóba, melynek partján először lubickoltak egyet, majd beúsztak a mélyebb részekbe. Egy-egy mérlegelés után arra is volt lehetőségünk, hogy megsimogassuk őket, ismerkedve a halak bőrével, szagával is.

Volt ott tükörponty, tőponty és nyurgaponty is. Köztük megbújt egy törpeharcsa is, őt azért különválogatták. Majd egy óra volt, mire az összes hal a horgásztóba került, s az összesítés alapján 244 ponttyal gyarapodott ez alkalommal a tó, mely több, mint négy mázsát nyomott. Hamarosan jöhetnek a horgászok, hogy megpróbálják őket horgukra csalogatni. Sok sikert hozzá!

A haltelepítés izgalmai után azok a gyerekek is csónakáztak még, akik eddig kimaradtak, majd indultunk ebédelni.

A délután lázas tevékenységben telt el, s oly hamar eltelt, hogy az már varázslatos itt a táborban. Nem is készült fénykép ténykedésünkről, mert még arról is megfeledkeztünk a nagy tevés-vevésben. No de kell, hogy nekünk is legyenek titkaink!