14. nap

Csütörtök a kincsvadászaté volt. A táborosokkal elindultunk, hogy megkeressük azt a helyet, ahol a kincset megtalálhatjuk. Nehéz volt, mert fogalmunk sem volt, merre induljunk. Úgy gondoltuk azonban, hogy a madarak csicsergése hátha elárul valamit a rejtekhelyről.

Szerencse volt azonban , hogy a kiserdő felé indulva találkoztunk Lillával és Márkkal, akik elmondták, nagyon sokféle állattal találkoztak az imént, csak mi megzavartuk őket.

Azon a helyen, ahol mutatták, el is kezdődött a kincsvadászat. Elrejtőzve állatok képei rejtőzködtek az erdő aljnövényzetében, bokrai alatt, de a gyerekek addig járták össze a terepet, amíg az összes állatot meg nem találták. Volt ott minden, a pávától a pingvinig, a majomtól a dínóig, sőt még tengeri csillagot is találtak táborosaink.

Nagy volt az öröm és a sikerélmény, mindenki büszke volt magára. Az állatos kártya másik oldalán a következő feliratot olvashattuk: JÉGKRÉMJEGY! Megvolt hát a KINCS, amiért igyekeztünk vissza a Közösségi Házba.

De ez még mind nem elég, mert még délelőtt tüzet gyújtottunk a bogrács alá, hogy megfőzhessük a kukoricát. Délutánra puhára is főtt, s jóízűen falatoztunk belőle!