A mai napon kirándultunk a Végegyházi Horgásztónál, még az ebédet is lemondtuk, hiszen piknikezést is terveztünk.

Utunk során megálltunk a természetvédelmi táblánál, amely a Száraz-ér védettségét jelzi, és a Végegyházi Sporthorgász Egyesület állította néhány évvel ezelőtt. Beszélgettünk arról, mit is jelent a védettség, arról, hogy a Száraz-ér igen nagy része Natura 2000-es terület, s hogy az egyik jelölő faj, a mocsári teknős, a mi vidékünkön is honos.

Sajnos az eret nem is igen láttuk, hiszen teljesen beborítja a nádas. Ez bizony a benne élő állatoknak, főleg a halaknak, nem kedvez, s bizony nekünk, embereknek kellene valamit tenni. De szerencsére a Végegyházi Horgásztónál gyönyörű a környezet, tiszta a víz, a halak is jól érezhetik magukat, tehát jó helyre mentünk. Ezen a napon a sporthorgász egyesület meghívására egy teljes napot tölthettünk el itt.

Amikor odaérkeztünk, Horváth László fogadott bennünket, aki megkérte a társaságot, hogy legyünk tekintettel az itt horgászókra, s mi igyekeztünk kevés hangzavarral lenni.

Először is szabadon bóklászhattunk a tó partján, megfigyelve a növényzetet, a virágokat, a vízben és vízparton élő állatokat. Potyóka szilvafát is találtunk, amelynek igen édes termése nagyon ízlett mindenkinek.

Ezután Laci bácsi és Boros Zoltán, az ügyeletes halőr meghívott bennünket csónakázni. Már a csónakba szállás is egy izgalmas dolog volt, hiszen a csónak közben ringatózik a vízen, de kellő bátorsággal bírt mindenki.

Hét fős csoportokban szeltük a vizet, s közben a nézelődés közben a tó közepén található szigetet is közelebbről megszemlélhettük. Kellemes volt a vízbe mártani közben a kezünket, s bár meleg volt, de kellemes szellő enyhítette azt. Akinek igazán tetszett a csónakázás, még egy kört tehetett.

Közben lassan dél lett, Laci bácsi és Zoli bácsi meggyújtotta a bogrács alatt a tüzet, melybe mai ebédünk, a virsli került. Hamar megfőttek, s az éhes táborosok jöhettek ebédelni. Még az ott horgászókat is megkínáltuk. Volt repeta is, mindenki annyit evett, amennyi beléfért, volt, aki kettőt, volt, aki ötöt.

Mikula Melinda pedig még valami finomsággal készült a piknikre, amelyre ezután derült fény. Minifánkokat sütött nekünk ott, a horgásztó partján. Nagyon finom illata volt, ahogyan készült, étvágygerjesztően hűlt egyre több és több. Amikor majd a fele elkészült, a táborosok szépen sorba álltak, s jöhetett a falatozás. És ez még csak az első kóstolás volt, mert Melinda jó sok tésztát készített elő, úgy hogy még egy nagy adag készült ezután. Természetesen mind elfogyott.

A falatozás előtt és után sem unatkoztunk, ugyanis a nézelődés, a természet tanulmányozása mellett lehetett horgászni is Zoli bácsi és Laci bácsi segítségével. Senki ne gondolja, hogy csak a felnőttek tudnak horgászni, bizony a gyerekek is tudnak halat fogni. Barta Lali volt az első, aki fogott egy keszeget, de később Faragó Nati is egy szép nagyot.

Persze voltak elszalasztott kapások is, de a sikerélmény is megvolt. Sokan kipróbálták a horgászatot, és mindig volt szurkolótábor is, hiszen a gyerekek kíváncsisága határtalan.

Ezen a napon is nagyon jól éreztük magunkat, s bár délutánra a szél elállt, és nagyon meleg lett, a táborosok állták a sarat, egyhuzamban, frissen, fitten gyalogoltunk haza.