A táborosok oldalát tehát tegnap óta furdalta a kíváncsiság: vajon ki is lesz e nap meglepetésvendége. Nem elég, hogy ma reggelre sem derült ki, de azt sem lehetett tudni, mikor érkezik és honnan! Maradt tehát a kérdés a levegőben, de, hogy addig is teljen az idő, rókavadászatra indultunk a kisligetbe. No nem rókákat kerestünk, mert a táborosok maguk voltak a rókák, s mi mást is kereshettek, mint nyuszikákat.

Ezeket a középiskolások dugdosták el mindenfelé a ligetben, összesen ötvenet, huszonöt kicsikét és huszonöt nagyobbacskát. Jöhetett tehát a keresés! Nagy részét fél órán belül megtalálták a gyerekek, de a maradék se maradhatott elbújva. Már csak az utolsó hármat kellett volna megtalálni, de már mindenki fáradt és reményvesztett volt. Ekkor hallottuk meg a sípszót. Aztán még kettőt, és valaki felkiáltott: egy bohóc!

Merthogy valóban egy bohóc jött ki a táborosokhoz! A gyerekek örömmel vették körül, ölelgették, sokan már ismerősként, hiszen már találkozhattak vele. Vidáman kísérték vissza a Barangoló Közösségi Házba, ahol a kőrisfa árnyékában már be volt rendezve a színpad és a nézőtér, kezdődhetett az előadás! Merthogy bohócunk bizony varázsolni is tudott, s ehhez a csodához a gyerekek segítségét is kérte.

De először is egy közös ének és játék melegített be mindenki, hogy aztán a varázslóinasok is megmutathassák, milyen jó segédek tudnak lenni. Így például az összekötözött zsinegek, hol egybefűződtek, hol meg varázsütésre különváltak, a fekete anyagból színes sál varázsolódott, az üres kifestőkönyv lapjai pedig egyszer csak megteltek rajzokkal, aztán pedig színekkel is, majd újra üressé váltak.

 Ehhez bizony ügyesen kellett használni a varázspálcát, de a mi táborosaink ehhez is értenek! No és ki gondolta volna, hogy olyan mágneses ereje van a táboros lányoknak, hogy még több kanalat is magukhoz tudnak vonzani! Vagy, hogy asztal tudnak táncoltatni a bohóccal, vagy tányért tudnak pörgetni egy bottal! S bizony sokan kipróbálták magukat ebben is!

A bűvészmutatványok végén mindenki ünnepelhette magát és egymást a közös játékkal, dallal, tánccal. S a csodák még folytatódtak a gyerekek számára, hiszen bohócunk profi lufihajtogató is, amit csak a gyerekek kitaláltak, ő meg is hajtogatta nekik ajándékba.

Így születtek rózsák, pingvinek, cica, delfin, pocok, bagoly, teknősbéka, masnis jegesmedve is. S ha bibi érte a lufifigurát, sebaj, rögtön ki lett javítva. De vigyázott is rá mindenki, csak a nagy meleg volt ellenünkre. Délben sajnos vége lett a varázslatnak, eljött a búcsúzkodás ideje.

Sokan mondták, hogy ez volt a legjobb napjuk a táborban, szóval mindenki nagyon, de nagyon jól érezte magát. Köszönjük Varga Pálnak, a bohóc bácsinak, hogy eljött hozzánk, és Király Sándornak, aki támogatásával lehetővé tette ezt a találkozást! Felejthetetlen élmény volt táboros gyerekeinknek!