Utolsó előtti napon kalózkiképzésünk helyszínére, a gyulai Gellény Birtok kalandparkjába utaztunk.

Reggel fél nyolckor alaposan felöltözve érkeztek táborosaink. A pötyörgő eső miatt a közösségi házban kutyafuttában megreggeliztünk, hiszen inkább izgatottan vártuk a buszt, amely pontban nyolc órakor meg is érkezett.

Egy órás utunk után vidáman szálltunk ki, s vettük az irányt a kalandpark bejárata felé. Befejeztük a reggeli falatozást, birtokba vettük a helyi játszóteret, felfedezve a benne található érdekességeket.

A legnépszerűbb a kis toronyból induló lecsúszó pálya, de volt itt kör alakú minihinta, óriás sakk és malom, nehezített feljáróval kis vár, egyszóval bőséges tárháza a rövid várakozó időnek, amíg a kalandparkos akadályok leküzdéséhez megérkeztek az animátorok.

Ők voltak azok, akik bemutatták a park egyéb lehetőségeit, valamint minden táborost biztosító hevederrel láttak el. Elmagyarázták azt is, hogyan kell a karabínereket használni, hogyan kell biztosítani magunkat a pálya használatakor. S kezdődhetett az ügyességi játékok kipróbálása.

A fák között kialakítva kétszintes magaslati kötélpálya volt kialakítva, számtalan fortéllyal ellátva. Természetesen először az alsó szintet próbálták ki a gyerekek, ahol majdnem egy méter magasságban kellett egyik fától a másikig eljutni, különböző nehézséggel bíró akadályokon keresztül.

Ez jó bemelegítés volt a későbbi feladatok elvégzése előtt. Akik már végigmentek itt, újabb akadálypályán folytathatták az edzést, s a merészebbek a három és fél méter magasságban végigvonuló akadálypályát is kipróbálhatta.

Félni nem kellett, mert félrelépés esetén a biztosítókötél megtartotta a mászókat, baj nem történhetett. Ha a mászás mellett más erőpróbára vágyott valaki, az kipróbálhatta a háromoldalú mászófalat is, amelyen akár nyolc méteres magasságba lehetett felmászni, ha valaki elég ügyes és bátor volt.

S ha még ez sem volt elég, akkor a kalandpark területén található halastó felett is le lehetett csúszni. Az egyik oldalon, közel nyolc méteres magasságból indították a vállalkozó szellemű delikvenseket, akik a lecsúszás során pontosan a tó közepe felett haladtak át a drótkötelen csúszva a másik partra.

Természetesen a pálya mindkét végén szakavatottak segítségére lehetett számítani. A gyerekek egyik helyről a másikig vándoroltak, amelyik pálya nagyon tetszett, akár többször is ki lehetett próbálni, végig lehetett menni rajta.

Jó kis móka volt. A sok mozgás után persze mindenki jól megéhezett, tehát ebédelni vonultunk. Ez után is volt még számunkra meglepetés, mégpedig az íjászat.

A legtöbb táborosunk már fogott a kezébe íjat, volt, aki már technikásabban tudta kilőni a nyilakat, de akinek nehezebben ment, annak volt segítsége. A céltábla is közel volt elhelyezve, tehát azért majd mindenkinek volt sikerélménye. Újságolták is eredményeiket.

Az íjászat végeztével még egy rövid időre visszatértünk a játszótérre, majd ismét buszra szálltunk, s irány Gyula.

Mert a finomság ma sem maradhatott el, így hát cukrászdába mentünk, fagyit enni.

Útközben jövet-menet nézelődtünk még a városban, majd indulás haza, Végegyházára. Egy napos kalózkiképzésünk tehát véget ért, de bízvást mondhatom, sokat ügyesedtek a gyerekeink. Hogy mennyire, az majd holnap kiderül!!!

Mai kirándulásunk nem jöhetett volna létre támogatóink nélkül. Köszönjük az anyagi segítséget Mahler Józsefnek és a RockDairy Kft.-nek.