Barangoló Bejárós Tábor 2013 – Tábori Napló

A Barangoló Közhasznú Egyesület július 1-től immár ötödik alkalommal szervezi meg Végegyházán a bejárós tábort, és egy hónapon keresztül nyújt remélhetően feledhetetlen élményt húsz óvodás és iskolás táborosnak, valamint táboroztatóiknak. Az itt történt eseményekről most is napi rendszerességgel olvashatnak látogatóink.

Írta: Horváth Judit

Fotó: Andrej Andor, Andrej Bence, Androvicz Edina, Csurár Ákos, Horváth Judit, Horváth László, Juhász Zoltánné, Kemény Dóra, Lipták Lilla, Sárközi Enikő, Sipos Dominika, Takács Márk

20. nap

Elérkeztünk a Barangoló Bejárós Tábor utolsó napjához. Utoljára tartottunk táboros megbeszélést, majd kimentünk az udvarra előkészíteni a sátrak helyét. Közben vettük észre, hogy üzenetet kaptunk.

Méghozzá nem is akármilyen módon, a kőrisfa törzsébe lőtt nyíllal rögzítve. Elrik sámán levelében kincsvadászatra hívott bennünket, s talányos szövegek és rovásírásos helyszínmegjelölések vezérelték utunkat. A kiserdő, a Petőfi emléktábla, a liget, a Figura bolt, a kisliget és a napközi konyha után visszatértünk kiindulópontunkhoz, s végre a kincsünk nyomára is bukkantunk.

Nagy meglepetés és öröm volt rátalálni a homokozó X-szel megjelölt területén a névre szóló ajándékokra. Táborosaink biztosan sokáig emlegetik majd ezt a nagy kalandot. Megérte hát, hogy a sátorállítás egy kicsit későbbre halasztódott, de ebéd előtt nem csak hogy állt már mind az öt sátor, de ki is próbálták már azokat a gyerekek addigra.

Meglepetésben nekünk, táboros segítőknek is bőven akadt részünk, hiszen a húsz táborosunk ajándékot készítettek nekünk. Szép emlék tőlük az emlékalbum és a táboros naptár, búcsúnk után is velünk lesznek a gyerekek.

Délután berendeztük táboros kiállításunkat is, hiszen este hat órára vártuk vendégeinket, s megmutattuk nekik, mi mindent csináltunk a húsz nap alatt.

Volt bőven látnivaló, s a gyerekek szüleiket, testvéreiket végigkalauzolták, elmondva a kiállított tárgyak történetét.

Mondanom sem kell, most is sok finomságban volt részünk, a dinnye, a fánk, a sütemény és az üdítő mellett a vacsora, a bográcsos lecsó is megörvendeztetett mindenkit.

Lassan sötétedett, s mikor már alig lehetett látni, körülültük a tábortüzünket. Beszédtémául pedig mi mást is választhattunk volna, mint hogy rémtörténeteket meséltünk egymásnak. Kellőképpen sikoltoztunk is, de azért nem féltünk (olyan nagyon)! Tíz óra után takarodót fújtunk, de ki is tudna ilyenkor aludni! A legtöbben éjfél után csendesedtek el, de ez így is van jól.

Hiszen ez az utolsó együtt töltött éjszakánk, ráadásul sátorban töltve, ami nem mindennapi esemény senkinél sem. És senki nem várja a reggelt, pedig hamarosan eljön, s akkor búcsúzunk egymástól. De csak egy évre, hiszen jövőre szerintem sok mindenkivel találkozunk majd itt, a Barangoló Bejárós Táborban.