13. nap

Szerdán túrázni mentünk a Száraz-ér mentén. Lementünk a tűzoltószertár mellett, ahol a természetvédelmi tábla is található. Sajnos nehezen haladtunk, mert a csalán mindenhol akadályozta lépteinket.

Bárhogyan is igyekeztünk kikerülni, mindunt alan megcsípett bennünket. Azért csak lejutottunk a Száraz-ér partjára. A békalencse a vízfelület nagy részét ellepte, így szinte állni látszott kis folyóvizünk. Kisbékákkal is találkoztunk, amelyek ott ugrándoztak a vízben, strandoltak a szemünk láttára.

A nád is kedvére való volt a kicsiknek, be is gyűjtöttünk néhányat, emlékül. Utunkat a kiserdőben – a régi temetőben – folytattuk. A bejáratot benőtte az aljnövényzet, de Márk, Andor és Bence vezetésével megtaláltuk a befele vezető ösvényt.

Itt már kevésbé volt olyan meleg, alig sütött be a nap. Kellemes sétautunk volt, különösen élveztük a „hegyen-völgyön” való futást. Az ösvényünk a Fekete hídhoz vezetett, ahol ismét pihenőt tartottunk. Alaposan körülnéztünk mindkét irányban, itt is csak kevés helyen látszott tisztának az érfolyás.

Visszafele ismét az erdőn keresztül mentünk, s a temetőhöz érve megnéztük, hogy hétfőn milyen szépen rendbe tették táborosaink a katonasírokat. kellemesen elfáradtunk, s visszatérve a Közösségi Házba végre megszabadultunk a cipőnkbe kerülő kéretlen gazdaraboktól, s megpihentünk.