Barangoló Bejárós Tábor-Tábori Napló: A negyedik hét

 

Írta Horváth Judit

 

Elérkezett az utolsó napunk a Barangoló Bejárós Táborban. A reggeli mellett megbeszéltük a mai teendőnket, hiszen ma hosszú nap vár ránk. Igaz, hogy a gyerekek négy órakor hazamennek, de 18 órától táborzáró búcsúestet rendezünk, melyre a táborosok meghívták szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket, de meghívót küldtünk a tábor minden segítőjének és támogatójának is. Tehát nagyon ki kell tenni magunkért.

Reggeli után a táborzáró műsor előpróbája volt, hiszen a gyerekek hat produkcióból álló táncos, zenés műsort állítottak össze a zárónapra. S mivel napok, hetek óta gyakorolják, egyre jobban és jobban megy.

Baki nem számít, mosoly kötelező! Ezzel levesszük a közönséget a lábáról! A próba után még egy fontos feladatunk volt: a kiállításunk berendezése.

A négy hét alatt nagyon sok kézműves alkotás került a gyerekek kincses ládájába, meg még mellé is. Ezeket most szépen elrendeztük úgy, hogy minden látszódjon, és jól mutasson.

 

Telis tele lett az asztal alkotásainkkal, úgyhogy a közösen készített társasjátékot már csak a földön tudtuk összerakni, hogy majd megmutassuk a vendégeknek. Persze a szerencsekártyák és a lépegetnivaló kinderfigurák sem maradhattak ki. S ha már felállítottuk a játékot, volt, akit ez játékra is csábított.

Ebéd után pedig jöhetett a meglepetés, a csillámtetkó. Mindenki választhatott magának alakzatot, színt, és Melinda a gyerekek karjára varázsolta a kiválasztott tetoválást. Tülekedés nem volt, mindenki sorra került, s közben lehetett játszani is.

Délután az égzengést követően megérkezett az eső is, így eldőlt, hogy a sportszobában adjuk elő a műsort. Ehhez berendeztük a termet, székeket állítottunk be. Közösen megírtuk az összekötő szövegeket is, és jöhetett a főpróba. Mindent megbeszéltünk, minden lehetséges helyzetre felkészültünk, a kis művészek pedig nagyon ügyesen adták elő produkcióikat.

Már csak reménykedhettünk, hogy a táborzárón is rendben megy minden. A gyerekek a rövid időt is nagyszerűen használták ki annak érdekében, hogy legyen látni- és szórakoznivaló a nagy alkalommal.

Azért látszott, hogy ez a nap egy kicsit más, mint a többi. A dinnye, a jégkrém is nehezen fogyott, a játék sem volt ugyanolyan. Az izgatottság és a búcsúhangulat keveredett. Négy óra előtt utoljára összeültünk, elbúcsúzkodtunk, hiszen erre így az idén már nem lesz lehetőségünk. S mikor elköszöntünk, az sem volt a szokásos, hiszen nem egészen két óra múlva újra találkozunk a táborzárón!