Utolsó hetünket közös énekléssel kezdtük. Vendégünk Szántó László volt, aki olyan dalokat válogatott a táborosoknak, amelyek többségét már ismerték, szívesen énekelték együtt a gyerekek.

Laci bácsi gitárral kísérte a dalokat, s az sem volt baj, ha nem tudtuk pontosan a szöveget, hiszen a kivetítőn lehetett olvasni éneklés közben. Az egyes dalok előtt elméleti tudásunkat is gyarapítottuk: hogyan kell egy-egy dalt énekelni, mit jelent a refrén vagy az ismétlés kifejezés, hogyan lehetséges, hogy egy-egy dalt többféle változatban is ismerünk.

A kevésbé ismert dalokat többször is elénekeltünk, először lassabban, aztán már egyre bátrabban. Voltak olyan dalok, amelyeket közösen el is játszottunk. Jó volt együtt énekelni, ez mindig jó hangulatot teremt.

Aztán már a gyerekek válogattak dalokat, hiszen következett a karaokee! Először még csak közösen, de hamarosan megjött a bátorság, párban és szólóban is kértek egy-egy dalt, amelyet szívesen énekeltek mikrofonba.

Az internet pedig csodákra képes, hiszen szinte minden dal megtalálható, s a legtöbbnek a karaokee változata is. S ha már valaki leküzdte a bátortalanságát, utána nagy élvezetet okoz ez a műfaj. A táborosok egy része pedig ki is használta ezt a lehetőséget.

Laci bácsi pedig rendre teljesítette a kívánságokat, hogy kerek legyen ez a délelőtt is. Aki pedig nem akart énekelni, az hallgathatta az előadást.

Ebéd után kinyitottuk a kemencét, s megnéztük a pénteki agyagozás késztermékeit. Jól sikerült, bár egy kicsit kormoska lett.

Szépen bevittük, s aki akarta, befesthette, saját ízlésének megfelelően. A színek még jobban feldobták a cseréptárgyakat. Volt, aki egy színt használt, volt, aki még mintákat is festett rá. Az biztos, hogy mindenki büszke lehet alkotására.

A nagy munka után finom mazsolás és mazsolátlan túrós palacsintát ettünk, a napi jégkrém előtt. Kellett is a hűsítő, a mai nagy kánikulában!