Barangoló Bejárós Tábor-Tábori Napló: A harmadik hét

Írta: Horváth Judit

A mai napon végre sor került a hétfőn előkészített agyag felhasználására is. Hétfőn ugyanis vízzel jól összegyúrtuk az agyagot, kedden gombócokat gyúrtunk belőle, és kitettük napozni. Sajnos túl meleg volt, és kicsit megszáradtak az agyaggolyók, úgyhogy napok óta locsolgattam őket, és alaposan bebugyoláltak egy erre rendszeresített paplanhuzatba, de nem tudhattam, hogy ez elég lesz-e. Mint kiderült, minden rendben volt, hiszen ahogy bejöttek a táborosok, mindegyik golyóbist átgyúrtuk, ezáltal egy kicsit még puhultak is, és formázhatónak tűntek.

Két asztalt készítettünk elő, hogy két csoportban tudjanak dolgozni a gyerekek, mindenkinek jutott hely. Az asztalra került műanyag tányérba víz, kis fazekas korongok, cérnaszál a kész agyagmű leválasztásához és kihegyezett hurkapálcikák, a motívumok és a monogram véséséhez. Elöljáróban beszélgettünk arról, milyen tulajdonsága van az agyagnak, miben hasonlít, miben különbözik a gyurmától, miért és mire használták a régi időkben.

Aztán jöttek a gyakorlati tudnivalók az agyaggal való munkálkodás előtt, s jöhetett az alkotás. Az agyagozásról tudni kell, hogy ahhoz, hogy formázható legyen, hogy rendesen össze tudjuk dolgozni, folyamatosan át kell itatni vízzel. Ez jó mulatság, különösen, ha túltesszük magunkat azon, hogy be kell piszkítani magunkat. Mert óhatatlan, hogy a kezünk, karunk, lábunk, ruhánk, esetleg a hajunk agyagos lesz.

De amikor ezzel már nem foglalkozunk, már csak az alkotói kreativitás lényeg. Az agyagot lehet lapítani, gömbölyíteni, hengergetni, s ha már kitaláltunk valamit, csak ügyesen meg kell valósítani. Ha mégsem sikerül, csak újra össze kell gyúrni az agyagot, s lehet valami mást készíteni.

A formák és a módszerek egész tárházát lehetett alkalmazni. Volt, aki néhány perc alatt készen lett, volt, aki több mint egy óráig készített egy alkotást. Volt, aki megelégedett eggyel, volt, aki többet is formázott. Amíg kitartott az agyag golyó, addig lehetett dolgozni. A kész munkákat pedig a tisztára söpört járdára állítottuk ki sorba, ahol néhány óráig szikkadtak.

A munka végeztével a kevésbé kellemes dolog, a takarítás következett. A kis fazekasok letisztították a korongokat, a műanyag asztalokat és természetesen saját magukat is. Persze maradt egy kicsit otthonra is, ma sem megyünk haza tisztán!

Délután Laci bácsi begyújtott a kemencébe, hogy jó meleg legyen odabenn. A gyerekek tepsikbe rakták alkotásaikat, s ezeket Laci bácsi betette a kemencébe, a jó melegben a hétvégén majd kiégnek, hétfőn majd lehet festeni is, aki szeretné.

A mai napon is volt bőségesen idő játékra is, néhányan barangoló táboros tortát készítettek a homokozóban. A tortán ott volt a közösségi ház, az udvarán pedig a három felnőtt táborvezető, a három középiskolásunk és a tizenkét táboros.

Persze lefényképezkedtünk a különleges homoktortával, mint ahogy dinnyeevés közben is, hiszen a tegnapi piacról származó dinnyéből még maradt egy kevés.

A jégkrém sem maradhatott el, ezzel zártuk a napot és a Barangoló Bejárós Tábor harmadik hetét. Már csak egy hetünk van együtt, s ez – tapasztalatból tudom – sajnos nagyon gyorsan eltelik majd. De biztos, hogy izgalmakkal teli lesz!