Az egészséges életmód egyik fontos alappillére a mozgás, a sport. Így a mai napon sportnapot rendeztünk a táborosoknak, melyet Horváth László irányított. Először mindenki bemelegítette izmait Sipos Dominika segítségével, majd Laci bácsi két, körülbelül egyforma erősségű csapatot alakított a gyerekekből.

Ugyanis az ezután következő feladatok segítségével versenyben dőlhetett el, kik a legügyesebb táborosok. S hogy könnyebben menjen a játék doppingszerrel kezdtünk, a zöldalmaízű cukorka szopogatásával.

Nagy sláger a gyerekek körében a földbe leásott gumikerekek átugrása. Első feladatként most abban versengtek a táborosok, ki hány gumin tud átugrani a hétből. Három kört mehetett mindenki, s volt, aki közben javítani is tudott teljesítményén.

Ezután váltóversenyek következtek, ehhez a középiskolások segítettek berendezni a terepet. Először gumilabdát kellett a füvön vezetni kézzel, szlalomozva a nagy labdák között. A feladat végén ismét kaptak a gyerekek egy kis doppingszert, gumicukorkát.

Majd mindenki kapott egy-egy karikát, mellyel szlalomozva végigfutva a pálya végén lévő nagy labdára ülve kellett a karikadobálóba célba dobni. Ezt követően szökdelve, s utána pedig labdát lábbal vezetve kellett szintén szlalomozva megkerülni a nagy labdákat.

A nagy labdák ezután átalakultak kígyótojásokká, s szanaszét helyezkedtek el az udvaron. Mindkét csapatnak össze kellett kapaszkodni egy-egy kígyóvá, s ezeket a tojásokat kellett összeszedni, és a „fészekbe” vinni. Az egyik csapatnak a rózsaszín, a másik csapatnak pedig a kék „tojásokat”.

Ezután erős játék következett, a kötélhúzás, melyhez minden erőtartalékot elő kellett varázsolni.

Majd igazi csapatjáték következett, a rongylabda-mérkőzés, kis kapura. Igaz, hogy néha a labda mellett egymás bokáját is sikerült megrúgni, de a játék hevében csak egy volt a fontos, a kapuba betalálni.

A délelőtt utolsó feladata az íjászat volt. E sport gyakorlása előtt szükséges bizonyos szabályok megismerése és betartása, a balesetek, veszélyhelyzetek elkerülése miatt. Domi vezényelte és irányította a kis íjászokat, aki kérte, annak segített is. Háromszor hármas sorozat lelövése után jöhetett egy kis pihenő, majd ismét egy lövéssorozat.

 A gyerekek kis íjjal lőttek, de Domi régebben járt a Barangoló Íjász Klubba, s megmutatta, hogyan kell a nagy faíjjal lövéseket leadni.

Bár régen lőtt, velünk együtt, azért a régi ismeretek, berögződések előjöttek, nem szégyenkeztünk, melynek jutalama, a taps sem maradt el. Ez után a végeredmény is megszületett: 13-13 ponttal holtversenyben nyert mindkét csapat. Nem hiába, ügyesek az idei táborosok!

Ebéd után is lehetett még íjászkodni, ahol váratlan segítőnk és nézőnk is volt. A vasárnap hozzánk költözött kiscica kíváncsian leste, mit csinálunk.

 A gyerekek pedig őt figyelték, nagyon megszerette mindenki Tigris-tigrist. Azért a lövések is egyre pontosabbak lettek, már csak néhány landolt a lőlapok mögött, de akkor meg lehetett kutatni a leglehetetlenebb helyeken a nyílvesszők után.

A meglepő az volt, hogy az órámra nézve kiderült, hogy már mindjárt háromnegyed négy, már mehettünk haza. Talán ma egy kicsit kifáradtak a Barangoló Bejárós Tábor lakói. Vagy mégsem?