Barangoló Bejárós Tábor-Tábori Napló: A második hét

Ezen a héten dupláztunk a kirándulással, hiszen Vajda Norbert és Eliadesz Edit meghívta a táborosokat, Magyarbánhegyesre, hogy megnézzük a náluk nevelkedő különleges állatokat. Reggel kilenc óra után indult el konvojunk a közösségi háztól, tele várakozással.

Mikor megérkeztünk, természetesen az állatokhoz vezetett első utunk. Először a kerítés innenső oldaláról nézelődtünk, de Norbi bácsi bevitt bennünket a kerítésen belülre is. Először kellő távolságtartással figyeltük meg az ott lakókat: az őzikét, a fekete dámszarvast, a kameruni juhot, a mandarin récét, a karolin récét, az ezüst fácánt, az arany fácánt, a pensilvaniai fácánt, a kínai fácánt, a feketeszárnyú pávát és a fehér pávát.

A szemfülesebbek találtak a földön madártollat, fehér pávatollat, s büszkén tulajdonukba is vették. Aztán óvatosan, nagyon halkan egyre közelebb és közelebb mentünk, a kerítés széléhez húzódva. S mikor megálltunk és várakoztunk, valóban egyre közelebb jöttek hozzánk az őzikék és a szarvas, de azért még bizalmatlanul. No, de sebaj, volt még időnk.

Visszamentünk az udvarra, s később már nem számítottunk annyira idegeneknek, és már nem mi, hanem az állatok jöttek kíváncsiskodni. Addig sem maradtunk azért nézelődnivaló nélkül, hiszen az udvarban is voltak pávák, az egyik a tojásain ült, a másik a kicsinyeivel törődött éppen. De volt három réce is, akik előkerültek, és két zsemleszínű-fehér kiscica, akik békésen tűrték a gyerekek gyömöszölését.

További szórakozásban is volt részünk, hiszen Norbi bácsi és Edit néni kisfia, Attila megmutatta játékait a vendég gyerekeknek, akik hatalmas felfedező útra indultak a gyerekszobába, s majd minden játékot ki is próbáltak bent is, kint is. Edit néni mesélt is a gyerekeknek. No meg ott volt a trambulin, amely megunhatatlan ugrándozásra buzdította a gyerekeket. Délben finom szendvicsek, virsli csillapította gyerekek éhét, s utána még egy kis játékra jutott idő.

De lassan készülődtünk, rendet raktunk. Nem jöttünk ám el üres kézzel, mert mindenki kapott Edit nénitől csodaszép pávatollakat, amely maradandó emléke lesz ennek a napnak.

Indultunk haza, de útközben még megálltunk egy fagyizónál is, ahol Norbi bácsi még fagyizni is meghívott bennünket. Tökéletes befejezése volt ez a mai napnak és ennek a hétnek is.

Köszönjük szépen a mai kirándulást vendéglátóinknak, Eliadesz Editnek és Vajda Norbertnek, valamint Andrej Attilának, aki segített az oda-visszautaztatásunkban.

A mai nappal pontosan a Barangoló Bejárós Táborunk felénél tartunk. Jövő héten jön a FÖLD hete.