15. nap

A harmadik hét péntekén ismét kézműveskedtünk. Először az esti programra készülve mécsestartót készítettünk. A táborosok befőttesüvegeket festettek üvegfestékkel, hogy majd a sötétben szépen világítsanak. Ezután a gyűjtött sajtos dobozokból készítettünk indiándobot.

Mivel háborús készültségben volt a Barangoló Bejárós Tábor, az egész nap folyamán őrséget álltak az indiánok, félórás váltással. Nem jöhetett be senki engedély nélkül. A hadifelszerelést is rendbe hoztuk, kijavítottuk a megviselt fegyvereket, fejdíszeket is. Délután a játék mellett folytattuk a munkát, s ezen a napon nem ért véget a tábori élet négy órakor. Sőt, ekkor jött még csak a java. Hiszen az indián hetünket egy közös sátorozással zártuk. Mindenki várta már ezt az estét, hiszen sokan még csak most aludtak először sátorban.

Négy óra után kezdtük el felállítani a sátrakat, majd kezdődhetett az esti készülődés. Mivel sokan voltunk, két tüzet is raktunk, hogy mindenkinek jusson hely. Étvágygerjesztőnek sütemények jártak körbe, majd Elek Jánosné Julika megtanította a gyerekeket az indián lepény készítésére. Azután persze jót falatoztunk is belőle.

Mivel ekkor már kicsit alábbhagyott a kánikula, jól esett egy kis foci is a pályán, s már sötétedett, mikor elkezdtük a szalonnasütést.

Tele hassal körbeültük a tüzet, s megkértük Gyebnár Tibit, hogy meséljen nekünk. A régi öregektől hallott történetek most is nagy tetszést arattak, nagyon élvezték a gyerekek. Telihold lévén beindult a gyerekek fantáziája is, no gondoltuk, próbára tesszük bátorságukat.

A sötétségbe borult focipályát kellett bizonyságul körbesétálni, s a táboros segítők gondoskodtak az ijesztgetésről is. Azért sokan megérdemelték a jutalom gumicukrot. Bármilyen jól éreztük magunkat, elérkezett a takarodó ideje, de éjfél körül volt már, mire a teljes sátortábor elcsendesedett.

Reggel korán Elekné Julika ébresztett bennünket finom lángossal, s reggelizés közben vettük észre, hogy minden éberségünk ellenére reggelre meglopták a totemoszlopunkat. Ismeretlen ellenség elvitte a totem jelvényeinket. Felderítőink megtudták, hogy a sápadtarcúak követték el a gaztettet. A törzsfőnök határozott, a törzs kiásta a csatabárdot, eljárta a harci táncot, majd harcosaink felkerekedtek és üldözőbe vették az ellenséget.

A hadjárat közben még a Szivárvány kiskereskedést is megsarcolták, némi csokoládé és üdítő volt a hadi zsákmány. Az ellopott totemjelképek is megkerültek, a menekülő ellenség a kiserdőben hagyta rémületében.

A bűnösöket megbüntettük és visszatértünk a harci táborba, elrabolt jelképeinket visszahelyeztük a totemoszlopra, és elástuk a csatabárdot. Mivel az idő hűvösre fordult, tábort bontottunk és felkészültünk arra, hogy téli táborhelyünkre költözzünk. A végegyházi indiánok csak jövő nyáron térnek vissza erre a vadászterületre.

A csomagolás közben megérkezett a fehérek béke ajándéka és háborús jóvátétele, csaknem száz frissen sült fánk képében. Az egész napos hadjáratban kimerült indián harcosok elfogyasztották a fánkot, egy kicsit fociztak, játszottak majd délben hazatértek családjukhoz.