14. nap

Csütörtökön a táborosok korán keltek, hiszen hat óra után vonatra szálltunk, s meg sem álltunk Medgyesegyházáig. Egy órát játszótereztünk, majd Pusztaottlakára buszoztunk, onnan kisétáltunk a dragán-majori Pusztaottlakai Vadaskertbe, ahol Erzsi néni kalauzolt végig bennünket. Mindenkit nagyon érdekeltek az ott élő állatok, láttunk szürke marhát, lámát, pávát, struccot, mókust, csincsillát, s még sorolhatnám, de a legnagyobb sikert a tavasszal született kis albínó kenguru aratta. Ilyen csodát még nem láttunk. Majd következtek a lovak. Először az istállóban néztük meg őket, majd a gyerekek lovagolhattak is. No, a barangoló táboros indiánok kapva kaptak az alkalmon, s majdnem mindenki lóra is pattant. Ezután sem unatkoztunk, a katonai teherautók, a krosszautó is felfedezésre kerültek, volt, aki újra meglátogatta az állatokat, játszottunk is. Dél után pedig kocsikázni indultunk. Megyeriné Roik Katalin, aki segített a mai kirándulásunk szervezésében, meglepetést tartogatott számunkra. A tatája, Balda Ferenc tanyájára kocsiztunk ki, ahol Kati néni családja finom paprikás krumplival várt bennünket ebédre, dinnyével, hűs üdítővel, s a koronát a kirándulásunkra a medence tette fel, ahol kedvükre lubickolhattak a gyerekek. Nagyon jó dolgunk volt, sőt, Kati néni anyukája még azt is elintézte nekünk, hogy a buszunk a tanya előtt vegyen fel bennünket. Tele voltunk élménnyel, nagyon jól éreztük magunkat.