12. nap

A mai napon a beérkező indiánok először rajzot készítettek önmagukról, hogy az UMBALA és A BÖLCS INDIÁNOK haditörzs tagjait megismerhesse az idelátogató. Majd titkos helyre elástuk a csatabárdot, hiszen a két indián törzs és a sápadtarcúak között most béke honol. Miután mindezzel elkészültünk, teljes indián díszben elindultunk felfedezni a vadászösvényt és a vadászterületeket együtt, minden eshetőségre felkészülve. Mindenkinek nagyon kellett figyelni az utat, a nyomokat, hogy majd délután térképen is le tudjuk rajzolni. Egészen a Száraz-érig kisétáltunk, ahol először a halászterületet néztük meg. Majd a kiserdőhöz érve – mely jó vadászterület – „megpillantottunk egy szarvast”, s mind a két törzs üldözőbe vette. Az egyik törzs kettőt zsákmányul is ejtett, még nekünk is hoztak belőle. Ezután elmentünk az indián terület határáig, a Fekete hídig, majd visszafordultunk. Bementünk a temetőbe, ahol Horváth László kalauzolt bennünket. Megmutatta csapatunknak a II. világháborús katonasírokat, Wittenberg Antónia és Köller Rezső sírját, az I. és II. világháború áldozatainak emelt emlékművet és a haranglábat.

Délután mindkét törzs elkészítette térképét, majd gyakorolt a holnapi hadipróbákra.